Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)
2006-03-10 / 5. szám
MOZAIK 9 Erdélyi turnéra készül a Norm Olyanok, mint a zenéjük. Vidámak, viccesek, jókedvűek, Norm-álisok. Lassan már három éve ismerheti nevüket a paksi közönség. Játszottak nagyvárosokban, országos rendezvényeken, mégis keveset tudunk a Norm zenekarról.- A kezdetekről elég hoszszan lehetne beszélni, de a lényeg, hogy az alapformáció két korábbi banda tagjaiból jött össze - árulta el Ambach Bence, a Norm gitárosa. 2003 nyarán kezdtek együtt zenélni, ekkor még csak hárman voltak, Bence, Adi és Kiss Adrián. Próbák hosszú sora következett ezután, de már ekkor elkezdtek azon gondolkodni, hogy bővítsék a csapatot, így került a bandába Heimbuch Fülöp trombitás, aki a Paksi Big Bandben is játszott. Első hivatalos koncertjüket 2004. február 28-án a Grand Café-ban tartották. A következő fontos állomás 2004 nyara, ekkor a pécsi Summerground tehetségkutató fesztiválon vettek részt. Itt elsők lettek, és a következő évben a nagyszínpadon játszhattak volna, ám a 2005-ös fesztivál elmaradt. Időközben az együttes összeállítása is változott. Tavaly Kónya Zoltán ült a dobok mögé, pár héttel később bekerült a bandába Závodi Attüa szaxofonos is. A fellépések is sűrűsödtek, ismertebb honi punkegyüttesek előzenekaraként léptek fel, ületve tavaly szerepeltek a pécsi Rockmaraton tehetségkutatón, amit szintén megnyertek. így idén a nagyszínpadon adhatnak koncertet, július 13-án. 2005 szeptemberében Szekszárdon vett részt a Norm egy tehetségkutató versenyen, ahol harmadik helyezést értek el. A zsűri egyik tagjának, Gyimesi Sándornak nagyon tetszett a zenéjük, így meghívta őket egy egyhetes erdélyi-vajdasági turnéra, ahol az Aurora előzenekara lesznek. Zenei vüágukról Bence elmondta, hogy punk alapokon nyugszik, de nehéz behatárolni. Stílusukra leginkább talán a happy punk kifejezés illik. Abban teljesen egyetértenek, hogy nem igazán van itthon példaképük, inkább amerikai bandák, mint a Reel Big Fish vagy a Mad Caddies zenéjét hallgatják szívesen. Sokat köszönhetnek Müller Laci barátjuknak, aki elég nívós hangtechnikát hozott öszsze számukra, koncerteken hangosít, szállításban segít, szóval a csapat mindenese. Pár számukat ugyan sikerült már rögzíteniük (ezek az internetről letölthetők) promóciós céllal, de egy hosszabb stúdiómunkába szponzor nélkül nem tudnak belefogni. Ennek ellenére mindegyikük optimista a jövőt illetően. Pakson legközelebb május 20-án láthatjuk őket a Grand Caféban, addig is, ha valaki érdeklődik az együttes iránt, keresse fel a www.norm.atw.hu weboldalt. Feliinger József Ivett új oldaláról mutatkozott be Három évvel ezelőtt még úgy mutattam volna be Ivettet, hogy ő a mikrofon ördöge: magától értetődő természetességgel kezelte a technikai eszközöket, és készített interjút, akár élő adásban is. A Fortuna Rádió zenei műsorának is több ízben volt vendége - a műsorvezető legnagyobb elragadtatására - mivel rockrajongó is volt egyúttal. Nemrég azonban egy városi ünnepség alkalmából új arcát ismerhettem meg: Ivett szavalóként is kiválóan helytállt.- Acsádi Rozália versét mondtam el. A költemény már csak azért is közel állt hozzám, mert nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy előadhattam egykori iskolám tanítójának alkotását - magyarázza Ivett, majd megjegyzi, hogy alsó tagozatos korában még a prózamondás állt hozzá közel. A versek csak később kezdték érdekelni, talán azért, mert maga is elkezdett írni, és ez ösztönözte arra, hogy mások művét is alaposabban tanulmányozza. - Ezáltal a versekbe jobban bele tudom magam élni, és jobban át tudom adni a közönségnek - mondja. Mikor saját művei felől faggatom, elhárítja az érdeklődést:- Leginkább egy-egy személyhez írom, de itt lapulnak a fiókomban. Ennyi. Az iskolában szokott megjelenni az „így írunk mi” c. diákantológia, ott napvilágot látott két versem, de én ezeket nem a nyilvánosságnak szánom, ezek személyes dolgok - szögezi le. így hát inkább a médiával kapcsolatos tervei felől érdeklődöm. - Mostanában sajnos nem sikerült megcsillogtatnom ezt a tehetségemet. A Fortuna Rádióban nagyon klassz kis diákműsort szerkesztettünk annak idején, ott kedveltem meg a média világát. Almomat, hogy újságíró leszek, azóta sem adtam fel. Két alkalommal is részt vettem a Diák Újságírók Egyesületének táborában, fantasztikus nyarak voltak! Még rövid ideig készítettem riportokat a velem egyívású fiatalokkal, de aztán be kellett látnom, hogy az én időmbe se fér bele minden - mondja. Ivett a Vak Bottyán Gimnázium 11. évfolyamának humán tagozatán tanul. Nemrég iskolája révén Olaszországba utazhatott, ahol ismét új benyomásokat, tapasztalatokat gyűjtött. Még az is lehet, hogy ismét tollat ragad. S. Szabó Fotó: Norm (fent), Molnár Gyula (lent)
