Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)
2006-01-13 / 1. szám
MOZAIK 9 Virtuális közösség, virtuális város Bárzene többi, kisebb településre szavazást lehetett indítani. Ha a kellő számú szavazat összejött, akkor bekerült a választható városok közé. Paks december óta mondhatja el magáról, hogy felkerült erre a listára. Kétszáz szavazatot kellett ehhez öszszegyűjteni. A hír gyorsan terjedt a felhasználók között, így azóta több, mint 1000 taggal és közel 22 ezer kapcsolattal rendelkezik városunk virtuális változata. Ezáltal könnyebben tudunk olyan barátot, ismerőst megtalálni, aki máshol tanul vagy éppen dolgozik, de paksi. Saját tapasztalatból tudom, hogy a nézelődés, keresés ideje elég változó. Öt perctől tarthat több órán keresztül is, főleg, ha közben jönnek üzenetek, fórumhozzászólások. Olyan is előfordult, hogy valaki hat éve nem látott, külföldön élő osztálytársát találta meg az iWiW segítségével. Munkaközösségek, baráti körök egyik kedvelt napi tevékenysége lehet az oldal böngészése, az ismerősök keresése. Ha valaki meg szeretné nézni, hogyan is működik ez valójában, keressen egy ismerőst, aki már regisztrált az oldalon. iWiW-re fel! Feliinger Akad, aki úgy megy be a munkahelyére, hogy csak ennyit mond: „Már 124 iwiw-es ismerősöm van!”, mások „Megtaláltalak az iwiw-en!” felkiáltással üdvözlik egymást. Előfordulnak olyan családok is, ahol az édesanya már nem a klasszikus ország-város játékban verseng gyermekeivel, hanem abban, kinek van több „kapcsolata”. Persze akadnak olyanok is, akik sem most e sorokat olvasva, sem hasonló szavakat hallva nem tudják, miről beszélünk. Ez az a városunk internetezőit is meghódító virtuális közösségi rendszer, az iWiW. Az „International Who is Who” weboldal az egyik legnagyobb független magyar barát-, rokon-, ismerőskereső felület. Maga a rendszer 2002-ben WiW néven indult el, azóta több mint 140 ezer felhasználó regisztrált, és csatlakozott egy nemzetközi hálózathoz. A közösség új tagokkal úgy gyarapodik, ha a tagok közül valaki meghívó levelet küld, és a meghívott regisztrálja magát. Regisztrációkor a nevet és e-mail címet tárolja a rendszer, de további adatokat is meg lehet adni, mint például születési dátum, foglalkozás vagy középiskola, ahova járt. A rendszer megmutatja, hogy kiket, kin keresztül ismerhetünk meg. Ez kiegészül egy kereső funkcióval is. Itt maga az iWiW is ajánl tagokat, akiket bejelölhetünk ismerősnek. Az általános szolgáltatások ezen a portálon is megtalálhatóak. A profil menüben szinte minden adatot megadhatunk magunkról, fórumokat indíthatunk, hozzászólhatunk, üzeneteket, leveleket írhatunk ismerőseinknek. Ha pedig valamit adnivenni szeretnénk, akár apróhirdetést is feladhatunk. A rendszer egyik igazi sajátossága és különlegessége a városválasztás. Ennél a pontnál határozhatja meg a felhasználó, hogy melyik valós település virtuális változatának a tagja, „lakója” szeretne lenni. Kezdetben nagyvárosok, főként megyeszékhelyek voltak elérhetőek a tagok számára, később a A WiW.hu az egyik legelső volt a közösség térképező honlapok között a Ryze, a Friendster és az Everyonesconnected.com mellett. Várady Zsolt szoftverfejlesztő 2002 márciusában készítette el a tesztváltozatot, és április 14-én kezdte meg a lap a működését. Várady Zsolt „e-Magyarország díjat” kapott a WiW a legnagyobb magyar nyelvű közösségi weboldal fejlesztéséért. (wikipedia) ■W? TfJUiwmxr Hajnalodik és bárzongoristákat hallgatok. Nem valamelyik zárás előtti bárban (mint hatvanhétben?) a bogiári Hullámban, hanem otthon, asztali lámpám fénykörében az első országos bárzongorista verseny díjazottjainak műsorát. A fagyos utca néptelen, bent pedig éppen ragtime szól. S. Zeneakadémiát végzett, volt szimfonikus zenekar karmestere, 25 éven át zeneszerzést, összhangzattant tanított. J. Karády Katalint, Svéd Sándort korrepetálta Amerikában. Z. 13 éven át játszott külföldön, Hollandiában az anyakirálynőnek is, Oslóban a királyi párnak. Kortársam, L. már 5-6 éves korában egyedül zongorázott, később késdobálókban is dolgozott, ahol a vendégek lesodorták a tartótól a kottát: „Mi az, csak kottából tud?!” L. nem sértődhetett meg. Nem csapta le mérgesen a zongora fedelét, nem hagyta ott az egészet, mert dolgozni kellett. Vagy elvállalja az ilyen munkát is, vagy nem kap semmilyent. „Nem tudok még egy szakmát, ahol ennyire megaláznák az embert” mondja. L. melankolikusan kezdi programját, majd lendületes futamok, feszes ritmusok következnek, aztán a Yesterday, az Obladi Oblada, amit megtűzdel egy-egy idézettel. Észreveszem, hogy az ellentétekre építi műsorát. Felidéz egyegy sort innen-onnan, Edith Piaf dalát a Máshol is ragyognak csillagokkal folytatja. Egy operettslágerről kénytelen vagyok elismerni, bár nem vagyok a műfaj barátja, hogy így, miután L. letisztítja róla a szirupot, a dallam szép. L. úgy lett különdíjas a versenyen, hogy nincs saját zongorája. Folyamatos munkája se. A végén pedig Gershwin. Taps. Virradat. Remit Tenda Fotó: Fonyó Dániel