Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)
2006-02-24 / 4. szám
18 MOZAIK Mit süt-főz ma? Heizler János Heizler János, vagy ahogy sportberkekben ismerik, Komi, már igen régóta a főzés szerelmese. Tanult szakmája is a szakácskodás volt, ám a sport világa elcsábította és azóta a PSE labdarúgócsapatának kapusedzője, masszőré, szertárosa. De természetesen nem lett hűtlen a konyhához, ha eljön a hétvége, és nincs a csapatnak meccse, akkor felköti a kötényt és a tűzhely mellé áll. Ha nem is főzni, de sütni mindenképpen. A labdarúgók elé is tett már finom falatokat egy-egy disznóvágás alkalmával. Azt ígérte, ha a csapat egy nap elvégzi az ő feladatát, akkor szívesen elkészít nekik bármit. Nekem „almás pulykasültet” tálalt fel, ami után, bátran állítom, hogy nemcsak a focisták, hanem mindenki megnyalja mind a tíz ujját. Hozzávalók: 1-1,5 kg pulyka vagy csontozott pulykamell, 10 dkg füstölt szalonna, 2 fej vöröshagyma, 3-4 gerezd fokhagyma, 2 db alma, 4 evőkanál olaj, só, törött bors, 1 dl fehérbor, citrom és cukor. Az elkészítés cseppet sem bonyolult. A pulykát jó alaposan tűzdeljük meg szalonnával, sózzuk, borsozzuk, és kevés olajon hirtelen pirítsuk meg. Ekkor kap egy kis kérget, ami nem engedi a szaftot távozni a húsból. Ezután tegyük egy magasabb falú tepsibe, öntsünk alá kevés vizet, rakjuk mellé a megtisztított almát, vöröshagymát és fokhagymát. Komi szerint bármilyen almát használhatunk, ez az ízlésünkre van bízva. Takarjuk le fóliával, tegyük sütőbe, és amikor már majdnem teljesen puha, locsoljuk alá a fehérbort - lehetőleg szárazai - és még egy kicsit pároljuk. Menet közben fontos azt figyelni - erre Komi külön felhívta a figyelmet -, hogy mennyi víz van a hús alatt. Ha elpárolgott, folyamatosan pótoljunk! Amikor átpárolódott,vegyük le róla a fóliát, és magas hőfokon pirítsuk meg. Ezután vegyük ki a pulykát a tepsiből, kicsit hagyjuk hűlni, hogy szeletelni tudjuk. A pecsenyelevet és az egyéb tepsiben fekvő adalékokat turmixoljuk össze, és az így kapott mártást cukorral, citrommal, borssal és sóval ízesítsük. Köretnek adjunk hozzá burgonyakrokettet vagy burgonyapürét. Ez utóbbit megbolondíthatjuk kevés szerecsendióval, hogy még pikánsabb, finomabb legyen. Ha ebből az ételből egy nagy tányérra valót megettünk, akkor keressük meg Komit, hogy tartson nekünk egy edzést az összegyűjtött kalóriák elégetésére. sete Ha elektródákról, szimerirtgekről és egyéb műszaki kütyükról van szó, a férfiak hajlamosak egy kalap alá venni minden nőt. Gondolván, hogy ezekhez mi mind hülyék vagyunk. Ez persze nem igaz, bár a nagy átlag tényleg meglepően reagál, ha például tokmánykulcsot kérnek tőle. De miért olyan nagy baj ez? Mi sem várjuk el férfiaktól, hogy ismerjék fel a keresztszemes öltést, vagy hogy tudjanak különbséget tenni a begónia és a petúnia között. Akadt olyan férfiismerősöm, aki reggelire a jó kis bőrös szalonnához méregdrága nemesített tulipánhagymát evett. Mert hogy szerinte pontosan úgy néz ki mint a vöröshagyma, mi több, még az íze is olyan. Ezek ismeretében én bátran bevállalom: nem tudom, milyen a tokmánykulcs. Aztán ott van még a felni. Én sokáig azt hittem, hogy ez a dísztárcsa másik neve. Tudják, krumpli-burgonya. Furcsán is néztek rám, amikor elmesél-Plörő A kütyük tem, hogy mi napokig közlekedtünk felni nélkül, mire észrevettük, hogy elhagytuk... A? igazság kedvéért azt azért hozzá kell tenni, nekem a kocsik külön gondot jelentenek. Nem egyszer próbáltam már beülni a sajátom helyett teljesen más típusú autóba, de olyan is volt, hogy egy idegen kocsi csomagtartójába pakoltam be a hétvégi ebéd kellékeit. Sok más különbség mellett az én kocsimon nem, a másikon volt tetőcsomagtartó. A pálmát azonban nem én, hanem egy kedves ismerősöm viszi el. Zsófia (nevezzük így) munka után a parkolóban már vagy húsz percet vacakolt a kocsikulccsal, mire mellé lépett egy szimpatikus úriember, és megkérdezte, hogy segíthete. Zsófi megkönnyebbülten válaszolta, hogy igen, mert hogy sehogyan sem boldogul zárral. Mire a fickó a zsebébe nyúlt elővette a saját kulcsát és így szólt: „Hölgyem, talán ezzel próbálja meg!” Az autók mellett mi, nők előszeretettel okozunk kárt a híradástechnikai eszközökben. Legutóbb vádi új DVD-lejátszónk bánta műszakibarbárságomat. A vásárlást követő második hónapban úgy döntöttem, én is élvezni fogom a „digital video disc" - megkérdeztem, ez a teljes neve - előnyeit. Fogtam az egyik legkedvesebb zenei cd-met, és beletuszkoltam a DVD egyik nyílásába, pechemre ez a lemeztartó alsó rése volt. Mentségemre legyen mondva, igen hamar rájöttem, hogy mekkora marhaságot csináltam, ezért gyorsan kikaptam a lejátszót a helyéről, fejre állítottam, és megpróbáltam kirázni belőle a cd-t. Az áramütés nem volt túl nagy, épp csak akkora, hogy elejtsem szegény jószágot. Hogy a DVD-nek nem lett nagyobb baja, az csak a lábamon múlott, volt ugyanis annyi eszem, hogy alátegyem. (Ezért másnap az orvos is megdicsért.) Szumma szummárum, mint a legtöbb nőnek, nekem is van gondom a technika vívmányaival. Remélem, az erősebb nem ezt elnézi nekem, nekünk. Mint ahogyan mi is elnézzük, és csak kedvesen mosolygunk, ha férjünk, kedvesünk süteménynek gondolja a zsabót, ha azt hiszi, hogy az epilátor a ventilátor kistestvére, a melír pedig nem más, mint a nők mellére tetovált nonfiguratív minta. Hahn Szilvia Fotó: Balog Judit (fent), Csahóczi Fotó (lent)
