Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)

2006-11-17 / 22. szám

Cuki ta^jjok! Ma már szinte alig akad olyan fiatal, aki ne ismerné Cukit, hazánk leg­újabb feltörekvő popcsillagát. A ló éves ifjú hölgy (és csapata) minden tekintetben kuriózumnak számít, mind zene, mind előadói imidzs, mind élet­­felfogás terén; ezzel egyeseknek mo­solyt, másoknak könnyeket csalva az arcára. „Karrierjét" az internetes olda­lán megjelentetett első klipje, a 'Cuki vagyok!' indította el. A nagy látoga­tottságnak köszönhetően a Fókusz stábja riportot készített vele, amiből különböző érdekességeket tudhattak meg a tévénézők a tatabányai Dóriról és a mögötte álló csapatról, akik együtt alkotják Cukit. (Az internet cso­dája, hogy aki lecsúszott a műsorról, az még most is pótolhatja a lemara­dását.) A www.cukivagyok.hu honlap különös bájával, (amit néhányon már­­már fárasztónak, vagy idegtépőnek mondanak) sokakat megihletett, így már cukibb vagyok és anti-cuki olda­lakat is találhatunk a neten szörfözve. S hogy ez valójában cuki vagy inkább ciki? Ezt mindenki döntse el magá­nak, én a „művésznő" optimista sza­vaival zárom soraim: „Szóval valaki ennyire ilyen cuki, de valaki csak rész­ben. De mindenkiben ott van egy kis cukiság." Penge Stílű shock Mindenki hallott már rockerekről, punkokról, deszkásokról, poposok­­ról, rasztákról, diszkósokról, emó­­sokról, alter arcokról, skinheadekről, „hibridekről". A STÍLUSHOCK rovat­ban szeretnék eloszlatni néhány tév­eszmét róluk, és megcáfolni az előí­téleteket, amivel a különböző stílu­súakat tüntetik ki a másik táborba tartozók. Először lássuk, mi is a raszta. Eredetileg a rasztafariánus vallás rö­vidítése. Most már ahhoz, hogy va­lakit rasztának tekintsenek, elég ha dreadlockjai vannak (ez maga a csimbis haj, dread lock= félelmetes hajfürt), míg eredetileg ez nem is volt annyira lényeges, inkább a hit számított. Mindenekfölött tisztelték Istenüket, Ras Tafarit (etióp császár) és Júda oroszlánját. Hittek abban, hogy a ganja segíti a békét, a tuda­tosságot, és közelebb viszi őket Is­tenhez. Mozgalmuk színei az etióp zászló után az arany (sárga), a zöld és a vörös, ezeket a mai raszták is előszeretettel használják, s elődeik­hez hasonlóan túlnyomó többségük a reggae stílusú zenéket kedveli leg­inkább. A raszták az általános véleménytől eltérően nem igénytelenek, sőt, na­gyon sokan közülük többet foglal­koznak a hajukkal, mint mások. Egyesek, ha meglátnak egy raszta­­hajú embert, akkor elhúzódnak, hogy „Fújj, ez nem szokott hajat mosni, biztos tetves..." Pedig ellenkezőleg. (Ezt a kedves mítoszt valószínűleg Bob Marleynek köszön­hetik, akinek halála után több mint negyvenféle tetvet találtak a hajá­ban, köztük egy-két saját tenyésztésű példánnyal... :)) Az tény és való, hogy nem nagyon használhatnak sampont, de szappannal és vízzel szoktak hajat mosni, ezen kívül hor­golniuk, sodorniuk és bújtatniuk kell a tincseiket, ami „kicsit" időigénye­sebb, mint a fésülködés. A másik nagyon elterjedt tévedés az, hogy a rasztákat azonosítják a füvezéssel, ami elég zavaró lehet számukra, mi­kor pl. elmennek egy fesztiválra vagy buliba, és többen is letámad­ják őket vásárlás céljából. A kezde­tekkor valóban jellemző volt rájuk, de, mint azt már írtam, az idők vál­toznak. Akit mélyebben érdekel a rasztafarizmus, annak ajánlom a netet, nagyon sok érdekes oldal van róla. És búcsúzóul: stílusos az, akinek ha­tározott, felismerhető stílusa van, vagy olyan ügyesen álcázza hogy nincs, hogy mások azt hiszik hogy van. :) Penge

Next

/
Thumbnails
Contents