Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)
2006-11-17 / 22. szám
VELÜNK TÖRTÉNT 9 Imre-napi áldás és áldomás A város legrégebbi katolikus temploma, a dunakömlődi idén száznyolcvan esztendős. Az évforduló miatt a szokottnál is ünnepélyesebb volt a Szent Imre-napi mise. Mayer Mihály megyés püspök hirdetett igét, a paksi Jézus Szíve templom kórusa, illetve a budapesti Szent István Szimfonikus Zenekar tagjaiból kifejezetten erre az alkalomra alakult társaság közreműködött. Az ünnepi szentmisén hat fiatal bérmálkozott, azaz az egyház hite szerint már nagykorú keresztényként tekintenek rájuk.- Ez nagy öröm a közösség számára, mivel az iskola bezárása óta kevesebb fiatal jár hittanra - fogalmazott Koósz Roland plébániaigazgató. Hozzátette, hogy a felnőttek viszont tevékenyek, és a plébánia bekapcsolódik a közösségi programok szervezésébe. Délután tovább folytatódott az ünnep, újboráldást tartottak a présházsoron. A településen tavaly megalakult, és jelenleg 21 főt számláló borbarát kör elevenítette fel ezt a régi hagyományt, tovább bővítve a rendezvények palettáját, amelyen már eddig is szerepelt a szüreti nap, illetve a borverseny. - Dunakömlődön túlnyomórészt fehérbort készítenek a gazdák. Az idei jó évjáratnak ígérkezik, már most kellemesek az újborok - mondta el Lisztmayer István a Dunakömlődi Borbarát Kör elnöke. A boráldás hagyománya mellett egy másikat is felelevenített a társaság, egy héttel később, Márton napján borkóstolásra várták vendégeiket, az összejövetelen pedig az alkalomhoz illően néhány liba pirult a sütőkemencében. A dunakömlődi templom építését 1826-ban fejezték be. Érdekesség a történetéből, hogy a falak vizesedése miatt 1896-ban az eredeti tornyot lebontották, majd 1928-ban adták át az újonnan építettet. Az eredeti oltárképet is el kellett távolítani, amit ma restaurált formában láthatunk a templom végében. A vizesedés miatt a főoltárt is elhozták a szentély végéből, a jelenleg is látható főoltár 1906-ban készült. A klasszicista jegyeket viselő templom azóta is őrzi formáját, az utolsó teljes körű felújítás jó tíz évvel ezelőtt volt.-gyöngy-Csapra verték az újborokat Újboráldásra várta az érdeklődőket a Sárgödör téri Présháztulajdonosok Egyesülete. A rendezvényen Mayer István, az egyesület elnöke, illetve Barnabás István alpolgármester köszöntötte a megjelenteket, majd a történelmi egyházak képviselői megáldották az újbort. A boráldáson a jó hangulatról visszatérő vendégek is gondoskodtak, így a Roger Schilling Fúvószenekar, és a bordalokat tréfával fűszerező pécsi Viva Bacchus férfikórus, de a Paksi Harmonika Együttest és a Vetővirág Népzenei Együttest is hallhatták a megjelentek. A hagyományoknak megfelelően Fotók: Fonyó Dániel (fent), Molnár Gyula (lent) a két hordó egyikében fehér, a másikban pedig vörösbor rejtezett, előbbi Polgár Zoltán, utóbbi Szedmák István pincéjéből való. Az áldásra emellett minden bortermelő vihetett névvel ellátott palackban 2006-os évjáratú borából. A Márton-napi újboráldás régi hagyományát négy évvel ezelőtt elevenítették fel az egyesület tagjai. Úgy tartják, Márton az újbor bírája, azaz ilyenkor már iható a hegy leve. A krónikák szerint ez a nap a fizetés, tisztújítás, jobbágytartozás lerovásának napja volt, illetve ilyenkor vágták le a tömött libákat. A legenda úgy tartja, hogy Szent Márton nagyon szerény ember lévén, a ludak óljába bújt püspökké választása elől, de a szárnyasok hangos gágogásukkal elárulták hollétét, innen a „Márton lúdja” elnevezés. A Márton-napi lakomán a várható télre is következtettek elődeink, úgy tartották, hogy ha az elfogyasztott liba csontja fehér és hosszú, akkor havas lesz a tél, ha viszont barna és rövid a csont, akkor locsogós. A Márton-napi boráldáson egyébként nem csak a bort ünnepelték, és ünnepük ma is, hanem azokról is megemlékeznek, akik egész évben gondozták a szőlőt, és elkészítették a finom borokat. A paksi gazdák nem csak elkészítették, hanem a boráldáson kóstolásra kínálták nedűiket, amit a vendégek szívesen fogadtak.-gyöngy-
