Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)
2006-11-03 / 21. szám
MOZAIK 13 Túlélők nyomában Egy Népszabadságban megjelent cikkel kezdődött, közös kutatómunka lett belőle. Német és magyar fiatalok kutatták együtt a múltat, találkozhattak túlélőkkel, szembesültek a holokauszt borzalmaival. Tárnái Anita muzeológus elmondta, 1944. május 15 és július 9. között 437402 magyar zsidót deportáltak. Paksról közel ezer zsidó került haláltáborokba. 1944. augusztus 20-án ezerhétszáz 14 és 45 év közötti munkaképes nőt választottak ki, hogy Walldorfba vigyék őket. A foglyokkal repülőtéri kifutópályát építtettek, embertelen körülmények között éltek, a betegség tizedelte őket, mindennaposak voltak a kivégzések. A tábort november 24-én feloszlatták, ekkor már legfeljebb ötszáz munkaképes fogoly volt itt. 1970-ig sehol nem tettek említést a táborról. Tíz évvel később állítottak emlékművet a tábor bejáratánál. Az eddigi kutatások szerint hét Pakson született zsidó nő: Müller Regina, Revitz Erzsébet, Revitz Márta, Steiner Mária, Steiner Margit, Ausch Eszter és Ausch Ilona bizonyítottan ott volt Walldorfban. Arra még keresik a bizonyítékot, hogy Leichmann Lili, Weisz Sári, Abalesz Jolán, Grosz Éva, Altmann Edit, Ausch Róza, Genuth Gitta és Genuth Lívia élt-e, s ott halt-e meg a náci munkatáborban. Az ominózus cikk egy női munkatáborról szólt, mely Walldorfban volt, és sokáig úgy tűnt, megfeledkeztek róla. Néhány lelkes felnőtt és fiatal azonban úgy döntött, hogy jelezve, ők már másképpen gondolkodnak, mint apáik, nagyapáik, felkutatják a múltat, és emléket állítanak az áldozatoknak. Kitartó munkájuk nyomán került elő a Walldorfba hurcoltak listája, s jelent meg egy részlete egy országos lapban. A helytörténettel komolyan foglalkozó Bencze Barnabás tanár úr számára ismerősen csengett néhány név, s ő Tárnái Anitával, a Városi Múzeum muzeológusával felkereste Carolina Rühliget, a walldorfi múzeum igazgatóját. Rühlig asszony az egyike azoknak, akik keményen dolgoztak azért, hogy felkutassák a munkatáborba hurcolt ezerhétszáz nő múltját, dokumentálják sorsukat. Cornelia Rühlig beszámolt arról, hogy főként Izraelben és Amerikában keresték a táborban meggyilkoltak hozzátartozóit. Paksra Bencze Barnabás és Tárnái Anita jelentkezése nyomán jutottak, s mint az igazgatónő elmondta, nagyon sok anyagot gyűjtöttek. Ezeket dokumentálják, bemutatják a múzeumban, ahol a tervek szerint emléktáblát is elhelyeznek majd a paksi zsidó nők sorsára emlékezve. Az igazgatónő diákokkal érkezett, merthogy azt vallja, a történelmet megváltoztatni nem tudják, de legalább elevenítsék fel, mi történt, milyen nehéz sorsuk volt ezeknek a lányoknak, asszonyoknak, milyen volt az életük, hogyan haltak meg, mondta a walldorfi múzeum vezetője. A munkatáborba hurcolt paksi zsidó nők nyomainak felkutatásába nemcsak német fiatalok, de a Vak Botytyán Gimnázium diákjai is bekapcsolódtak Szabó Péter vezetésével, sőt egy túlélő is Paksra utazott egyenesen Izraelből a találkozóra. Dotan Vera ugyan nem paksi, hanem újpesti születésű, de ott volt előbb Auschwitzban, majd Walldorfban is. A második világháború után emigrált Izraelbe, onnan utazott Paksra, mert - mint előadásában is kiemelte -, fontos, hogy a fiatalok tudjanak arról, mi történt a haláltáborokban. A helybeliek és vendégeik felkeresték a zsidó emlékhelyeket, temetőt, zsinagógát, az elhunytak egykori házait, sok paksi idős emberrel beszélgettek, jártak a megyei levéltárban. Vida Tünde Deák suli-buli Évek óta hagyomány, hogy Deák-diáknapot rendezve emlékeznek meg névadójukról a Deák Ferenc Általános Iskola diákjai. Az idei program koszorúzással kezdődött, majd megtekintették az 1956-os forradalom és szabadságharc 50. évfordulójának tiszteletére rendezett ünnepi műsort, amelyet a nyolcadikosok adtak elő. Az alsó tagozatosok megnézték az „1956 Paks: A jelöletlen filmtekercs” című fotókiállítást és Péger József „Az én 56’-om” című tárlatát. A felső tagozatosokat sportprogramok, illetve a szellemi akadályverseny várta, melyeken felváltva vettek részt az osztályok. A játékos vetélkedők elméleti feladataiban megjelent a haza bölcsének élete és munkássága. Délután 4-kor suli-buli kezdődött activity-vel, karaokéval, amit tánc követett. Schmidt Klára az iskola igazgatója elmondta, hogy a Deák-diáknap azért fontos az intézmény életében, mert így megismerhetik a gyerekek névadójuk életét, erősödik kötődésük iskolájukhoz, ugyanakkor jó, hogy szerepet kap a diáknapon a játék is, hiszen ez is fontos része az iskolai életnek, a diákéveknek.-gyöngy-Fotó: US National Archives (balra), Szaffenauer Ferenc (jobbra)
