Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)

2006-10-20 / 20. szám

MOZAIK 19 Jó napot, mi újság? Stellios Simiakis Görög származású férfi, aki Londonban született. Déli­­es temperamentum, de angolos rendszeretet jellemzi. Élt a világ több táján, de Pakson talált otthonra. Angol nyelvet tanít, az egészséges életmód megszállottja. Szülei kivándoroltak Angliá­ba, így Simiakis Styllianos Londonban született. Ott járt főiskolára, ahol szabad­időközpont-menedzser diplo­mát szerzett. A tanulás mel­lett egy ideig ruházati bolt vezetőjeként, mexikói étte­remben pincérként, majd uszodában edzőként dolgo­zott. Alighogy befejezte az is­kolát, szüleivel visszatért Gö­rögországba. Ott egy szabad­időközpont vezetőjeként munkálkodott, közben edzői feladatokat is ellátott. Idő­közben több szakedzői képe­sítést szerzett, edzésprogra­mokat írt. Az általa vezetett létesítmény nyáron bezárt, ilyenkor Stellios pincérként dolgozott szülei étteremben. Am a görög mentalitást, munkatempót nem tudta megszokni. A déli népekre jellemző lazaság számára a fontos döntések halogatását jelentette. Mások számára pedig az ő modora volt túl visszafogott. Mikor csak te­hette, kiutazott Angliába né­hány hétre. Egyik kiruccanás alkalmával állásajánlatot kapott, amit kis gondolkodás után elfogadott. Néhány hónapja volt arra, hogy az otthoni ügyeit lezár­ja. Ez idő alatt találkozott egy paksi lánnyal, aki éppen Görögországban nyaralt. Megbeszélték, hogy Stellios Angliába menet beugrik hoz­zá, s eltöltenek néhány hetet együtt. A barátságból azon­ban szerelem lett, s az angol mentalitás, a kinti állásaján­lat már nem sokat nyomott a latban. Paks tiszta, gondozott utcái, a kisvárosi nyugalom egyébként is megtetszett ne­ki, úgyhogy végleg itt ma­radt. Liát később feleségül vette, gyermekük is szüle­tett: Axel Christopher. Angol nyelvtanári képesítést szer­zett, később művelődésszer­vező és angol nyelvtanári sza­kon diplomázott. Nyelvtudá­sa kezdettől fogva megélhe­tést biztosított számára. Egy nyelvoktatással foglalkozó kft.-nél dolgozott, néhány év múlva pedig a paksi gimnázi­umban már közalkalmazott­ként foglalkoztatták. Kere­setkiegészítésképpen hétvé­genként különböző szórako­zóhelyeken kidobóemberként is tevékenykedett. Életének bármely szakaszára jellemző a több lábon állás. Jelenleg saját cége van, mely az atom­erőműben és a Magyar Villa­mos Műveknél angol nyelv­­tanfolyamokat szervez. Főál­lásban a gimnáziumban oktat, kiegészítő tevé­kenységként pedig egy belsőépítészettel foglal­kozó cég külföldi kap­csolattartója. Azért vál­lal ennyi munkát, mert meggyőződése, hogy a több munkával elért magasabb jövedelem biztosítja a szabadidő megfelelő minőségét. Legszívesebben a csa­ládjával tölti ezt a sza­badidőt, sokat sétálnak, kirándulnak együtt. Hobbija a sport, a mozgás. Eleinte testépítéssel foglal­kozott, amit sérülés miatt ab­ba kellett hagynia. Azóta fut és kerékpározik, duatlon- és triatlonversenyeken indul, sőt, hét alkalommal mérettet­te meg magát Ironman ver­senyen. Ez a triatlonhoz ha­sonlóan három verseny­számból áll: 3,8 km úszás, 180 km kerékpározás és 42 km futás. Általában a közép­mezőnyben végez, ezzel ő elégedett. Nagyon ügyel az egészséges táplálkozásra. Szereti a jó filmeket, különö­sen azokat, melyben nehéz helyzetet kell túlélni. Ilye­nek például az „Ötödik elem”, a „Conan a barbár”, Szerinte mai, modern vilá­gunk is tele van nehéz hely­zetekkel, de ezek döntően gazdasági eredetűek, és új típusú kihívást jelentenek az ember számára. Míg néhány ezer, illetve néhány száz éve fizikai erőnlétre, most szelle­mi edzettségre, tájékozott­ságra van szükség ahhoz, hogy az ember „életben ma­radjon”. Éppen ezért sokat olvas, kedvenc írója Jeffrey Archer, természetesen brit. Kedveli még Shakespeare-t, érdeklődik a filozófia iránt. Azt tervezi, hogy a közeljö­vőben egyetemre megy, hogy a tudását tovább csi­szolja, és ezáltal a diákjait még jobban fel tudja vértez­ni a rájuk váró megpróbálta­tásokkal szemben.-gyuri-Tehetségesek, fiatalok Balogh László Védőként kezdett, most csa­tárként rúgja a labdát. Hogy jó váltás volt, mi sem bizo­nyítja jobban, mint az, hogy házi gólkirály, igaz, az utolsó meccs óta holtversenyben. Balogh Laci még nincs ti­zenkilenc éves, de már tizen­három esztendeje focizik. Az ASE-ban kezdte, majd, ami­kor eljött a továbbtanulás ideje, Székesfehérvárra je­lentkezett, s a Videotonhoz szegődött. Eddigre már szü­lei is, ő maga is úgy látták, érdemes áldozatot hozni a futballért. A négy középis­kolai év alatt játszott az idő­sebbek között, még mindig mint hátvéd, majd visszake­rült a saját korosztályába, ahol az edzője úgy gondolta, csatárként jobban érvénye­sül. Érettségi után felme­rült, hogy Székesfehérváron marad, de időközben a PSE NB I-be jutott, így Laci szí­vesen jött haza. Azt mondja, jobb itthon játszani, s a csa­pat is jobb. Pedig nem volt egyszerű a beilleszkedés. Laci két héttel később érke­zett, amikor már csapattár­sai javában alapoztak. A hát­rányt ledolgozta, második meccsen három góllal káp­ráztatta el a közönséget és edzőjét. Azóta kezdőjátékos. Szeretne felnőttként is élvo­nalbeli csapatban játszatni, s persze ő is, mint más fiatal labdarúgó, külföldi csapat­ról álmodik. Annak ellenére, hogy a jövőjét focistaként képzeli, szakmát is tanul. A fodrászat mellett döntött, ebben lát fantáziát.-vt-Fotók: Molnár Gyula (fent), Molnár Gyula (lent)

Next

/
Thumbnails
Contents