Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)

2006-09-22 / 18. szám

MOZAIK 21 Jó napot, mi újság? Szedmák István Földmérőként jött Paksra, magával hozva a selmeci hagyományok tiszteletét. Büszke családja vincellér múltjára, s ez jelenét is meghatározza: szabadidejében elsősorban borászattal foglalkozik. Szedmák István geodétaként végzett Székesfehérváron. Szerződés kötötte egy Pak­son dolgozó budapesti cég­hez, így hát ide jött dolgozni. Vele érkezett felesége is, akit még az iskola falai közt is­mert meg, Dorottyával évfo­lyamtársak voltak. Együtt költöztek Paksra, három gyermekük született: Tímea, Péter és Bálint. Saját céget alapítottak, ahol ügyelnek a munkamegosztásra: István a szakmai kérdésekkel, felesé­ge a vállalkozás gazdasági ügyeivel foglalkozik. Bár sze­retnek itt élni, úgy gondolja, ez csak ideiglenes állapot. A földmérő különleges fajta - mondja -, oda megy, ahova a hivatása szólítja. Mivel az erőmű nem ad elegendő mun­kát a megélhetéshez, egy-egy megrendelés kedvéért kény­telen két-háromszáz kilomé­terre is elszerződni, s ez nem mindig kifizetődő. Egy na­gyobb beruházás kínálta le­hetőség miatt akár el is köl­tözne Paksról. Egyébként rendkívül összetartó társaság a geodétáké. Büszkék az „ős­iskolának” tekintett Selmec­bányái egyetemre, s annak hagyományaira. Erdészek, kohászok, bányászok kerül­tek ki onnan, s bár Trianon után az iskola háromfelé sza­kadt, a közös múlt megma­radt. Rendszeres összejöve­teleket tartanak, családos ki­rándulásokat, evezőtúrákat szerveznek. Jártak már Er­délyben, Dániában, Lengyel­­országban. A borászat, mely a városban ismertté tette, csupán hobbi, bár évtizedek óta része életé­nek. Tízéves volt, mikor szü­lei Köveshegyen első alka­lommal szőlőt telepítettek. Ma a családi birtok legérté­kesebb része az a hathektár­nyi szőlő, mely Tarcalon talál­ható. A föld a világörökség részét képező hatvanhektár­nyi területen fekszik, a tokaji hegy déli lejtőjén. A présház­hoz vendégfogadó, pince tar­tozik, a tokaji borút része. A gazdaságot édesanyja Sán­dorral, István testvérével kö­zösen működteti. Bátyjától csupán egyetlen dolgot iri­gyel: üknagyanyjuk 1913-ból származó vincellér oklevelét, mely a tarcali présház falát ékesíti. Önmagát egyébként hobbiborásznak tartja, akit Tehetségesek, fiatalok A Vak Bottyán Gimnázium tanulója már óvodás korában a nyüzsgést választotta. Ta­kács Kitti először a balett, a ritmikus gimnasztika, majd a szavalás, mesemondás, végül az ördögbot az, mely mindig a porondon tartja. A sporttal való közelebbi ismeretség édesanyja biztatásának kö­szönhető, aki rendszeresen kísérte lányát a versenyekre. A megmérettetésekről Kitti mindig fényes éremmel érke­zett haza. Megyei és területi első helyet több alkalommal szerzett kedvenc sportjában a ritmikusgimnasztika csa­patbajnokságban. Az orszá­gos döntőben egy nyolcadik helyet sikerült elcsípni. Ké­sőbb a csapat feloszlott, de Kitti maradt. Beszélgetésünk után is épp edzésre igyeke­zett. A sport területén szá­mára újdonság az ördögbot. Már első alkalommal ügye­sem bánt a ravasz kis szerke­zettel. Ezt látva edzői külön koreográfiákat dolgoztak ki a számára, melyet a nagykö­zönség is több alkalommal láthatott már tőle a városi és vidéki rendezvényeken. Az irodalom szeretetét rög­tön az első versenyen egy megyei harmadik hely koro­názta meg. Mint mondja leg­büszkébb arra, hogy a Ma­gyar Úttörők által szervezett ki mit tudón arany minősítést kapott. A mesemondó lány­nak sokan javasolták már, hogy válassza a színészi pá­lyát, de Kitti szívesebben len­ne ugyanúgy, mint édesanyja, földmérő mérnök. Erre ké­szül, ezért tanul kiválóan az iskolában.-hm-Takács Kitti az alkotás öröme motivál. Az üzleti partnerekkel való kap­csolattartásban jelentős sze­rep jut a borászatnak, a leg­jobb üzletek fehér asztalnál köttetnek, vallja István. Sze­rinte a paksi bor magyar vi­szonylatban versenyképes. Legjobb bizonyíték erre két évvel ezelőtti sikere, amikor rosé borával országos verse­nyen szerzett aranyérmet. A Sárgödörtéri Présháztulajdo­nosok Egyesületének titká­raként jelentős sikerként könyveli el a Sárgödör tér közművesítését, felújítását. Azt mondja, elérték, amire társultak, most új célokat kell kitűzni. Szeretné, ha Paks nemzetközi sikereket érne el, de ahhoz több feltétel is hi­ányzik. Mindenekelőtt renge­teg pénz. A munkában gyermekei kö­zül eddig leginkább Péterre számíthat. Ilyenkor mindenki jól jár, a családi vállalkozás­ban végzett nyári munka nyomán nemrég megvalósult Péter álma: megkapta az annyira vágyott gitárt. A csa­ládban nem ő az első zenész: István a polbeat korszakban barátaival zenélt, énekelt. Miskolcon alakult a Ködmön Együttes nevezetű irodalmi színpad, velük járták az or­szágot. Ezen kívül főiskolai rendezvényeken, bálokon énekelt. Ma is kívülről fújja Cseh Tamás összes dalát, de nyilvános fellépéseket nem vállal. Paks város nemzetközi kapcsolatainak építésében vi­szont kiveszi a részét. Szé­kelyföld különösen vonzó szá­mára, kedveli az ott élő em­bereket. Ezért többször járt Kézdivásárhelyen, de Galán­­tán is. Ezekre a települések­re magával vitte, népszerűsí­tette a paksi borokat. Az ilyen utak - mint mondja - általában nem az üzletről szólnak, sokkal inkább az a feladatuk, hogy színesebbé, élvezhetőbbé tegyék az éle­tet, akárcsak egy finom po­hár bor vacsora után.-gyűri-Fotók: Vida Tünde (fent), Molnár Gyula (lent)

Next

/
Thumbnails
Contents