Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)
2006-01-27 / 2. szám
MOZAIK 15 Jó napot, mi újság? Molnár Imréné Már-már hagyománnyá válik, hogy húsvét és karácsony közeledtével elhangzik a felhívás: Ancika gyűjtést rendez a rászorulók részére. Már hetekkel hamarabb fogadja az adományokat a Hidegvölgy utca 59. szám alatti házában. Az ünnepi készülődés csúcsán pedig egytálételt oszt az Erzsébet szállóval szemben, egyre szaporodó számú segítőivel. Ki hinné, hogy ez az aszszony, aki rövid idő leforgása alatt a rászorulókkal való törődés egyszemélyes intézményévé vált, csak négy éve lakik Pakson, Tolnáról költözött ide. Igaz, az erőműben dolgozott hosszú évekig. Az ERBE-nél volt darus, majd a PA Rt.-nál a primerkörben „öltözős”. Szívesen emlékezik ezekre az időkre, mert nagyon jól érezte magát a brigádban. Mosolyogva beszél arról, hogy milyen összetartó volt a csapat, ma is gyakran találkoznak. Annak idején, amikor épült a főiskola és a sportcsarnok, rengeteg társadalmi munkát végeztek.- Már kilenc éve, hogy nyugdíjas vagyok. Én azonban úgy gondolom, hogy ha eljön ez az idő, nem fontos eltemetkezni. A gyerekek kirepültek, egyedül élek, unokáim még kicsikék, van rá idő, hogy körülnézzünk egy picit a világban. Reggel biciklire ülök, bevásárolok, délután intézem a dolgaimat, két nyugdíjasklubba is járok, hetente egyszer ellátogatok a szekszárdi ismerősökhöz. Délutánonként kötögetni szoktam, de belefér az időmbe az ünnepek előtti gyűjtés - meséli energikusan. Amikor az utóbbi karácsonyi akció felől kérdezem, látszik rajta, hogy szívesen emlékezik:- Az idén nagyon kevés pénzt tudtam összeszedni, de az adományok olyan várakozáson felüliek voltak, hogy nem vettem észre a Tehetségesek, fiatalok Vida Máté A bal kéz az ördög keze? Ez még nem nyert bizonyítást, de az már igen, hogy bal kézzel bármit nagyon ügyesen lehet csinálni. A II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola hetedikes diákja, Vida Máté, vagy ahogyan szinte mindenki ismeri, Tuci például nagyon ügyesen dob vele kosarat - csont nélkül. Edzője szerint a 14 éves fiú meghatározó tagja csapatának az ASE utánpótlás-gárdájának, gyors, harcos és kitartó. Nem csoda, ha Szekszárdon a Dienes Kupán a torna legjobbjának kiáltották ki.- Előkészítő foglalkozásokra jártam, amikor az első bajnokságon különdíjat kaptam és beválasztottak az all star csapatba - emlékszik vissza. - A serdülőkkel az ország legjobb 32 csapata közé is sikerült bepénzhiányt. Karácsonykor, Ádám-Éva napján szinte meleg a környék, senki nem fázik, nem ideges, mindenki illemtudó és emberi, tisztelettel és áhítatosan érkeznek. Sokan csak bekukkantottak és kellemes ünnepet kívántak, de olyan is akadt, aki 50 forinttal támogatott minket, mert magának is kevés jutott - idézi fel. Majd hozzáteszi: - Egy beteg hölgy szép köszönőlevelet írt nekem, kis csomagot küldött egy könyvvel, hogy megköszönje minden rászoruló nevében, azt hogy törődöm velük. Felemelő érzés volt. Tiszta lelkerülnünk, de most már innen is kinövök, áprilistól a kadetek között folytathatom - újságolja. A kosárlabda fontos szerepet tölt be Tuci életében, nem csupán az edzések és mérkőzések ideje alatt foglalkozik vele: figyelemmel kíséri az amerikai sztárok meccseit is, az NBA-s játékosokat magazinokból, matricákról és kártyákról ismerte meg. A barátokat is a csapattársak közül választotta ki, velük minden évben részt vesz a streetball bajnokságon - többször nyertek a városi fordulókon, s eljutottak a budapesti döntőig. S. Szabó kű, fantasztikus embereket ismerek meg Pakson, nagyon örülök ennek, és most már tudom, hogy nekem Paksra kellett jönnöm. Ancikát arról kérdeztem végül, hogy mi vezérelte ennek az útnak a választásában. - Mindkét gyerekemnek két diplomája van, szülőszerető és -tisztelő mindkettő, tisztelik az idős embereket. Nálunk fontos volt mindig, hogy tiszta, őszinte és szeretetteljes legyen az emberek közötti kapcsolat - mondja. - Manapság az emberek között annyira kihalt a szeretet. Karácsonykor is elnéztem az arcokat, sok-sok szomorúságot láttam, az volt talán csak a fontos, hogy elköltsék a pénzüket, és nem az, hogy szeretettel adhassanak valamit - folytatja, majd hozzáteszi, maga is sokszor birkózott az élettel. Tolnáról is úgy jött el, hogy nagyon olcsón tudta csak eladni a házát, itt pedig egy félig készet kapott azért a pénzért, és most építgeti, rendezgeti. A gondok ellenére mindig tudott előrelépni és boldogulni. Szerinte erre születni kell, hiszen valamiféle adottság kell, hogy az ember mindig fel tudjon állni.- Azt látom, hogy sokan nem is tehetnek arról, hogy nincs iskolai végzettségük, nem tudtak tanulni, nem tudták az életvitelüket úgy alakítani, ahogyan szerették volna, mert nem kaptak elég segítséget a családi fészekből. Ezeknek az embereknek nagyon fontos, ha csak egy kicsi kis figyelmet is kapnak, hisz önmagukat fogják ösztökélni arra, hogy tegyenek önmagukért valamit - fűzi tovább gondolatait. S. Szabó Fotó: Vida Tünde (fent), Molnár Gyula (lent)
