Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)

2006-09-08 / 17. szám

MOZAIK 15 Jó napot, mi újság? Fodor Melinda A művelődési központ fiatal művelődésszervezője diák­ként még újságírónak készült. Hogy nem ott kötött ki, cseppet sem bánja, hiszen izgalmasnak találja munká­ját. Fodor Melinda életének nagy részét hivatása tölti ki, de mozgásra, sportra mindig szán időt, s arra is, hogy hobbijának, a fotózásnak hódoljon. Fodor Melinda paksi család­ból származik, erősen kötődik a városhoz. Mivel ez a veze­téknév gyakorinak mondható errefelé, az aktuális beszélge­tőpartner kér némi kiegészítő információt a famíliáról. Me­linda általában jót mulat ezen, s készséggel sorolja az adato­kat: édesapja kőműves, édes­anyja asszisztens. Ennyit mi­nimum el kell mondania a csa­ládjáról, hogy az érdeklődő homlokára csapjon: ja, az a Fodor! Ugyanakkor munkájá­ból adódóan saját jogon is egyre többen megismerik, hi­szen sokakkal találkozik mint a művelődési központ művelő­désszervezője. Először a Bezerédj Általános Iskolában koptatta az iskolapadot, majd a Vak Bottyán Gimnázium kö­vetkezett. Sokáig úgy gondol­ta, hogy újságíró lesz. Aztán mégis másképp alakult, ma sem tudja, miért, de egyálta­lán nem bánja. A főiskola ki­választásánál fontos szempont volt, hogy gyakran és köny­­nyen haza tudjon látogatni. Tanulmányait Baján, az Eöt­vös József Főiskolán folytatta művelődésszervező szakon. Ma úgy látja, a két dolog nem esik oly messze egymástól. Szereti a nyüzsgést, örül, hogy munkája során számta­lan érdekes, okos emberrel ta­lálkozhat. Választott hivatása valójában a kötelező gyakor­lat során tetszett meg neki. Azt mondja, a végzősök közül legtöbben nem vették túl ko­molyan a feladatot. 0 viszont úgy gondolta, ha már ezt ta­nulta négy évig, tudni akarja, hogy néz ki mindez az életben. Becsülettel végigdolgozta hát a gyakorlati időt, s rájött, hogy milyen izgalmas ez a te­vékenység. A suli után nyári munkára hívták a VMK-hoz, melyet már nagy örömmel vállalt, 2003-ban pedig végle­gesítették. Eleinte könnyebb feladatokat kapott, főként a már megszervezett nyári tá­borokat vezette le. Mostanra természetesen a szervezés is az ő feladata lett. A legjelentő­sebb a határon túliak olvasó­tábora, ahova Erdélyből, Fel­vidékről, Kárpátaljáról és a Vajdaságból érkeznek az arra érdemes diákok, hogy az Tehetségesek, fiatalok Antal Adrián Hétvégén - kihasználva a nyári szünet utolsó napjait - az erőmű horgásztavain pe­­cázott, most viszont már a Budapesti Műszaki Egyetem első éves hallgatójaként a fő­városi és egyetemista létet kóstolgatja. Antal Adrián a Vak Bottyán Gimnáziumban végzett nagyon jó eredmény­nyel. Hosszú éveken át kitű­nő bizonyítványt vitt haza, előbb a Móra Ferenc Általá­nos Iskolából, majd a gimiből. Arra, hogy a leendő felvételi tárgyból, matematikából ötös legyen, mindig ügyelt. A vil­lamosmérnöki pályát édesap­ja unszolására választotta, de maga is úgy gondolja, ez jó döntés, hiszen azzal mindig lehet állást találni. Adrián azt tervezi, hogy Angliában dol­gozik majd, az ország egy utazás során tetszett meg ne­ki. Komolyan készült erre, angolból előbb közép-, majd felsőfokú nyelvvizsgát szer­zett. Az utóbbira nincs példa iskolatársai között. Mint mondja, Simon Zoltánban fi­atalos, lendületes, rugalmas nyelvtanárra akadt. A vizsga előtt hétvégenként minden este két órát tanultak, ha kel­lett, este tíztől éjfélig. Az ifjú egyetemistának - mint eddig is - az iskola az első, a többi csak utána jöhet. Ennek ellenére teniszezőként több­ször volt korosztályában me­gyei bajnok, most pedig a fel­nőtt csapat tagja. Kedvelt időtöltése még a horgászat. Nem véletlenül, apja az Atomerőmű Horgászegyesü­let elnöke. Adrián szerint egyébként a jó időbeosztás a titka annak, hogy itt is, ott is helytáll. Az új kihívásoktól nem tart, hiszen szülei azon túl, hogy igyekeznek szemü­ket fiúkon tartani, önállóság­ra nevelték. Vida Tünde anyaországban töltsenek né­hány napot. A cél, hogy minél jobban megismerjék Magyar­­országot, a határokon átívelő, jó kapcsolatok alakuljanak ki. A szálláson és étkeztetésen túl értelmes elfoglaltságot kell biztosítani számukra. Melinda ebben vállal jelentős szerepet: előadásokat, csoportmunkát, vetélkedőket szervez. A diá­kok például újságírással is­merkednek, amatőr filmet forgatnak. Szóval nincs idejük unatkozni. A nyári táborokon túl a különböző kiállítások le­bonyolítása szintén Melinda feladata. Ezen felül a különbö­ző korosztályok számára ha­gyományőrző programokat szervez. A gyermekek kézmű­ves játékokat, népi hagyomá­nyokat ismerhetnek meg, a felnőttek a táncház keretein belül csiszolhatják tudásukat. 2005-ben a tevékenységi kör a családiroda működtetésével tovább bővült. Az esküvők, névadók szervezése újabb szép feladat Melinda számára. Azt mondja, neki a munkája egyben a hobbija is. Ezért nem bánja, hogy a hétvégék általában munkával telnek. Csodálkozik és örül, hogy van olyan férfi, aki kibírja mellet­te. Szeret ismerkedni, rendkí­vül nyitott gondolkodású, munkájából adódóan sokat fo­rog férfiak társaságában. Aki őt választja, jó, ha tisztában van ezzel. Szabadideje azért természetesen neki is van. Naponta két órát tölt futással és tornával. Eleinte azért, hogy jó alakja legyen, hiszen megtanulta, hogy milyen fon­tos a jó megjelenés, s az élet minden területén előnyt je­lent. Ma már ennél többről van szó. A mozgás számára ki­­kapcsolódást, feltöltődést je­lent, vagyis nélkülözhetetlen. Hobbija még a fényképezés. Különböző rendezvényeken, bulikon ipari mennyiségű fo­tót készít, mert szeret embe­reket fotózni, vidám helyzete­ket megörökíteni. Ilyenekből pedig - mint mondja - szeren­csére van elég. Gyuri Fotók: Fonyó Dániel (fent), Vida Tünde (lent)

Next

/
Thumbnails
Contents