Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)
2006-09-08 / 17. szám
6 MOZAIK Pannóniával az Urálon túl Néhány héttel ezelőtt két fiatal gépészmérnök indult útnak, hogy átkeljenek 1%7-es T-5-ös oldalkocsis Pannóniájukkal az orosz Ural hegységen. Céljuk az volt, hogy elérjék a nyugat-szibériai Cseljabinszk városát. A túra sikerült, a fiúk vasárnap érkeztek haza barátaik kíséretében. A történet még 2004-ben kezdődött, amikor pár veterán motoros öreg járműveikkel elindult az athéni olimpiára. Hazaérkezve közülük ketten Treszl Gábor és Vörös Csaba úgy gondolták, hogy a következő olimpiai játékokra is motorral indulnak el, bár a táv itt jóval nagyobb: Pekingbe kell eljutniuk. Azért, hogy erre a vállalkozásra felkészüljenek, megismerhessék fizikai és szellemi tűrőképességük határait, nekivágtak egy kilencezer kilométeres túrának, át az orosz Urál-hegységen. Beszámolójuk szerint az ukrán és orosz viszonyok jóval kedvezőbbek voltak, mint amire számítottak. Útjuk során sok barátot szereztek, akik segítségével rengeteg új dolgot láthattak és tapasztalhattak.- Még mielőtt elindultunk volna, sokan rémisztgettek bennünket, hogy útonállók fenyegetnek, nem lesz majd hol tankoljunk vagy ételt vásároljunk. Ennek éppen az ellenkezőjét tapasztaltuk - mondta el Treszl Gábor, a veterán Pannónia tulajdonosa. rosában, ahol a násznép meghívott minket a mulatságra. Feledhetetlen élmény volt - idézte fel Vörös Csaba. Különösebb problémájuk a hatóságokkal sem volt, bár az orosz bürokrácia kifogott rajtuk. Az ottani szabályok értelmében két héten belül el kell hagyni a bevitt járművel az országot, vagy hoszszabbítani kell az engedélyt. A két kalandor hiányos orosztudása ez esetben 2500 rubelbe került, mivel túllépték a határidőt.- A motor jól bírta az utat, bár mi minden eshetőségre fel voltunk készülve - árulták el az utazók. Az athéni út tapasztalatait felhasználva erősítették meg a vázat, szerelték össze a motorblokkot. Voltak olyanok, akik befogadták őket egy-egy éjszakára, és olyanok is, akik kirándulásokra invitálták őket. így jutottak el például Szamarában a Sztálin bunkerbe, vagy a Togliattiban található haditechnikai múzeumba, de pecáztak a Volga partján és barlangásztak a Zsiguljevszki-hegyekben is. Mégis a legmaradandóbb élménynek azt tartották, hogy leróhatták tiszteletüket a Don-kanyarnál elesett magyar katonák temetőjénél.- Belecsöppentünk egy kisvárosi lagziba Bilinszkij váSzerencsére csak egy esetben kellett műszaki felkészültségükről tanúbizonyságot tenni, hazafelé tartva az orosz Penza város környékén defektet kaptak, amit hosszas szenvedés árán, emelő hiányában kézi erővel sikerült megjavítaniuk. Fizikailag és szellemileg sem volt könnyű véghezvinni a túrát. Időnként voltak holtpontok, de ezeken sikerült túllépniük. Az út során óránként váltották egymást. Ennyit bírt egyhuzamban Gábor és Csaba válla és ülőgumója. Az utazás elérte célját, a sok tapasztalat és a rájuk váró „nagy” út egy harmadának megtétele óvatosságra és alapos felkészülésre inti őket, hiszen egész Szibéria és a Góbi sivatag még hátra van. Habár a mostani kaland csak próbatétel volt, a maga nemében mégis egyedülálló: magyar ember veterán motorral ilyen messzire még nem jutott. Az utazás képes összefoglalóját és a fiúkkal készült interjúkat megtekinthetik a Telepaks csatorna Shaker című ifjúsági magazinjában pénteken este, amit a paksi televízió a jövő hét során többször is megismétel.-PGRFotók: Treszl Gábor és Vörös Csaba
