Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)

2006-08-11 / 15. szám

14 MOZAIK Mit süt-főz ma? Almási Pálné Borika Ha a lakótelepi kis lakás felé visz az utam, mindig összefut a nyál a szám­ban. Már a lépcsőházba érve az orrom­nál fogva vezet a vaníliás cukor, vagy valamilyen sült illata a második emelet­re. Nincs olyan nap, hogy Almási Pálné, Borika néni ne sütne vagy főzne vala­mit. Ha nem magának és a családjának, akkor éppen „vendég érkezik, gyorsan összedob egy tál ételt”, vagy „a szom­szédban esküvő' lesz - tortát kértek”, „az iksz bácsinak nyugdíjas búcsúztató­ja van - hidegtálakat rendeltek”. Bori­ka néni annak idején az ESZI konyhá­ján volt szakács, azóta sem tud kibújni a bőréből, pedig már jó néhány éve nyugdíjba vonult. Szívesen elkészít mindent, de kapkodni nem szeret. Az utóbbi időben előfordul, hogy segítsé­get is kap, ha valamelyik unoka nála tölti a szünidő egy részét. Ráadásul a közös főzőcskézésekkor jókat lehet be­szélgetni, nevetgélni. A legutóbbi ilyen Hozzávalók: 1 kg burgonya, 60 dkg tarja, 40 dkg vöröshagyma, 2 egész tv paprika, 3-4 szem paradicsom, 20-25 dkg bacon szalonna, só, bors, delikát, vagy vegeta, köménymag, vaj. családi összejövetelkor készítette a „Fojtott hús” nevezetű ételt. Elsőként a krumplit hámozzuk meg, szeleteljük vékonyra. Vajazzunk ki egy tepsit, és a burgonya felét terítsük szét benne. Sózzuk, borsozzuk és szórjuk meg ételízesítővel. Vágjuk a tarját sze­letekre - hacsak már a boltból nem úgy hoztuk - és fűszerezzük sóval, borssal, vegetával és köménnyel. Ha a tarját na­gyon zsírosnak találjuk, akkor Borika néni szerint pulykamellből is tökéletes, ő is a abból csinálja fiainak, mert kicsit szárazabb hús. A tarjaszeleteket a krumpli tetejére helyezzük, majd jöhet rá a vékony karikára vágott hagyma. Ezt nem szabad sajnálni, bőven rakhat­juk. Ezután paprika és paradicsom ka­rikákkal belepjük és ezt is picit meg­sózzuk. A másik adag krumplival meg­rakjuk, befűszerezzük, fóliával beta­karjuk és berakjuk a sütőbe. Ha meg­párolódott, kivesszük, a tetejére szór­juk a bacont, és készre pirítjuk. A siker ezúttal sem maradt el Borika néni csa­ládjában, bár a későn érkezőknek csu­pán az illat maradt. sete A fent említett úriember sok bűnért felelős, az áldozatok pedig gyakran azok közül ke­rülnek ki, akik ritkán italoznak (max: szilvesz­teri koccintás, anyós halála stb) ők azok, akik „nem szokván a szántást” a legmeglepőbb kijelentésekre, tettekre képe­sek, ráadásul a nagypiásokkal szemben még kimondottan szórakoztató jelenségek is. A bűnök, melyeket az alkohol hatására elkö­vetünk, lehetnek kisebb galibák, de okozhat­nak komoly bonyodalmakat is, mivel azonban a Plörő stílusa megköveteli a komolytalansá­got, én kizárólag az előbbivel, azaz az úgyne­vezett malőrökkel foglalkozom. Első sztorink főhőse egy kedves, középkorú háziasszony, férjjel, két felnőtt gyerekkel. Ű az, aki majdnem, vagy soha nem iszik, barátnője nyugdíjba vonulása alkalmából azonban kivé­telt tett. S bár ő csak a whisky likőrt és a finom barackos vodkát kóstolta meg - igaz többször is - féktelen jókedvre kerekedett. Annyira elra­gadtatta magát, hogy még a pezsgőbe is belenyalt... néhányszor. A család hajnaltájt éktelen óbégatásra ébredt, a férj a lakótelepi lakás ablakából morogva nézett ki, „melyik pi-Plörő Mr. Alkohol! ás öreglány képzeli Maria Callasnak ma­gát!?” A rettenetes kornyikálás hatására a háztömb ablakai sorban nyíltak, néhány kere­setlen szó pedig rövidre zárta önjelölt opera­­énekesnőnk repertoárját. Ekkor, hogy másnap még véletlenül se lehessen letagadni az egé­szet, hősnőnk nevén szólítva vallott szerelmet élete párjának, kérve, hogy vegye karjába, vi­gye a hites ágyba és tegye magáévá Bár a hölgy váltig állítja, hogy ezt a szégyenfoltot míg él, nem mossa le, szerintem történhetett volna nagyobb baj is, teszem fel, ha nem a férje nevét mondja. Veszélyeztetett réteghez tartoznak még az úgynevezett suhancok. A felnőttkor küszö­bén tébláboló fiatalok között jó néhány akad, aki néhány pohár sör után úgy gondolja, mindent tud, akár még malacot sütni is. A történet szilveszter délután játszódik a fősze­replő néhány 17-19 éves legény - kellő mennyiségű sör társaságában - a helyszín pedig egy családi ház udvara. A vacsoraké­szítést, melyet a lányokat felmentve nagy bátran elvállaltak, délután három körül - jó munkához ugye idő kell - nyárskészítéssel, tűzrakással kezdték. A malackát, miután kín­keservesen felhúzták a nyársra, a tűz felett forgatva, fűszeres olajakkal locsolgatták, aminek következtében a vacsinak való több­ször lángra kapott. Nyolc óra tájban a sült még mindig ke­ménynek mutatkozott, a színe viszont már szép fekete volt, úgy hogy más módszert ke­restek a malac elkészítéséhez. Erre a villany­­tűzhely sütője mutatkozott a legmegfelelőbb alkalmatosságnak, a baj ott kezdődött, hogy a jószág nagyobb volt a kelleténél, így vagy a feje, vagy a hátsó fele lógott ki a sütőből, a hőszigetelést azonban rendkívül frappánsan egy konyharuha rögzítésével oldották meg. (Az akciót legalább nyolc törlőkendő bánta) Tíz óra felé, miután a társaságon az éhség jelei kezdtek mutatkozni, a szakácsok a tála­lás szervezésébe fogtak. Az elképzelés következő volt; az óra éjfélt üt, pezsgődurranás, a malacot pedig a tepsivel együtt az ünneplők lába elé csúsztatják. A terv sikere csupán egy apróságon múlott... A magasba emelt sültet ketten szer­vírozták, egy nagy lendület - az alkoholnak köszönhetően - tökéletlen, mondhatni csám­páé szinkronban, a malac pedig a tálcáról le­csúszva tört utat magának a bokáig érő kon­fettiben. A vacsora borzasztó volt, ízetlen, száraz és kemény, viszont az, hogy szénné égett, az apró színes flitterberakásnak kö­szönhetően alig látszott. Folyt, köv.f Hahn Szilvia Fotók: Balog Judit (fent), Csahóczi Fotó (lent)

Next

/
Thumbnails
Contents