Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)

2006-08-11 / 15. szám

10

MOZAIK

Lovaspiknik

Sok érdeklődőt vonzott és sikeresen lezajlott az első lovaspiknik Pakson. Több helybeli lovastársaság öszszefogásával született az első ilyen program, melyet az Ürgemezőn, a régi szaunánál rendezett meg a Hanoi és Ledneczki család, valamint Fritz Jánosné Kindl Márta. A rendezvényhez többek mellett komoly segítséget nyújtott Feil József, illetve a támogatók közt volt a paksi atomerőmű is.

Délelőtt a fogatosok versenyeztek, délután ügyességi versenyen tesztelhették magukat a lovasok. A spediter hajtásban Fritz János, a hintóknál Hanoi Éva nyert. Az ügyességi versenyben, amilyen még Pakson nem volt, felnőttek között Bódis Zoltán végzett az élen, a gyerekeknél Kárpáti Györgyi. A főzőversenyt pörkölt kategóriában Somkert Zoltán, sülteknél Kakstetter Ferenc és csapata nyerte. A délután megmegeredő zápor és az esti vihar sem zavarta a programot. Az utóbbi ugyan okozott némi áramkimaradást, ami - úgy tűnt - akadályozza a lovasbál megrendezését, de a felhők elvonultak, s az áramszolgáltatás is helyreállt, így hajnalig mulathattak a résztvevők.

Az ügyességi verseny olyan nagy népszerűségnek örvendett, hogy máris tervezik a következőt. Augusztus 19-én a Fenyves Lovastanyán, Csámpán (a 115 kilométerkőnél) lesz újabb verseny. Nevezni gyermek, kezdő, valamint haladó kategóriában lehet majd augusztus 17-ig Ledneczi Lászlónál.-vt-Zenekedvelő patkolókovács

amit szeret. Néha azonban útnak indul az uradalomból, hogy a másik mesterségét űzze. Megyeszerte, sőt azon túl is hívják, a vajtai lovasmajorban például hetven ló patáit gondozza. Hogy miért lett patkolókovács? Mert látott egy osztrák kovácsot, akinek félelmetes karizma volt. Amikor az első lovat patkolta, körmölte, rettenetesen izgult, előre tudta, hogy nem lesz egyszerű. Az is megesett, hogy két hétig nem tudott lábra állni a ló, amit „kézbe vett”. Ennek persze keményen megfizette az árát, de mindent megtett, s tesz ma is, hogy ne forduljon elő többet. Kiváló, sőt szinte páratlan felszereléssel jár, még hordozható kohót is cipel magával. Elvégezte a Nemzeti Lovarda kovácsképzőjét, rendszeresen jár továbbképzésekre belföldön, külföldön, hogy megtanulja elméletben is, gyakorlatban is a szakma csínját-bínját. - Minden ló, minden láb külön kihívás - árulja el miközben üti az izzó patkót. Megfeszülnek figyelemre méltó izmai, de félelmetes karizma nincs. - Azóta rájöttem, ez alkat kérdése - vallja be nevetve.

Vida Tünde

Bár Kajsza Béla nem paksi, egyre többen ismerik a városban és környékén, különösen a lótartók. Ez persze - lévén patkolókovács - nem véletlen, mint ahogy valószínűleg az sem, hogy munkáját különdíjjal köszönték meg az első lovaspikniken. Mint elhangzott, neki köszönhető, hogy a lovak is ott lehettek.

Strandpapucs, rövidnadrág, napszemüveg. Bélának ez a kedvenc öltözete. Traktort is így vezet. Néha súlyos bőr kötényt ölt, bakancsot húz. Óvintézkedésként, merthogy a lovak „manikűrözése” nem éppen életbiztosítás. Figyelni kell a ló minden rezdülésére, kivédem, ha éppen valami álságos dologra, rúgásra, harapásra készül, s közben serénykedni a méretes fogóval, reszelővei. Ezért a védőruha, hiszen Kajsza Béla patkolókovács, illetve a Tengelic melletti Csapópuszta intézője közel tíz éve. Amikor kezdte, alig volt húszéves. Igaz - mint mondja -, nem kellett olyan nagyhorderejű döntéseket hoznia, mint most, de roppant nagy volt a felelősség. Az osztrák tulajdonban lévő birtok, amit igazgat, hatalmas, hatszáz hektár föld, mellette lovak, marhák. Úgy bánik vele, mintha a sajátja lenne. Elárulja, hogy ezt a hozzáállást, elhivatottságot valószínűleg nemesi őseitől örökölte, nagyszülei földbirtokosok voltak, ükapja, gróf Bitó István belügyminiszter. Mégsem az eltökéltség vitte mezőgazdasági pályára, s onnan az uradalomba. Azért jelentkezett Palánkra, mezőgazdasági középiskolába, mert így folytathatta a zenélést. Ma sem hagyta abba, öccseivel és édesapjával együtt a családi zenekarban, a Kajsza Kvartettben játszik. Nem is akárhogy, hívják őket országszerte, sőt már külföldön is jártak. Legutóbb a bátaszéki romkertben léptek fel. Béla trombitál.

Pályafutására visszakanyarodva mosolyogva mondja: Csapó Dániel Szakközépiskolába járt, Csapó Dániel birtokán dolgozik. Mégpedig azt,

Fotók: Vida Tünde