Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)
2006-08-11 / 15. szám
VÁROS 7 Hatvan esztendő tanulságai Nemrégiben zártkörű összejövetelen ünnepelték a Paksi Halászati Szövetkezet hatvanéves fennállását. Az évfordulóhoz kapcsolódva megkoszorúzták Bencze Ferenc egykori szövetkezeti elnök emléktábláját Biritón. Emlékeztek az eló'dökre, az alapító halászdinasztiákra, akik saját eszközeikkel kezdték a közös munkát, a halászterületet pedig az államtól vették bérbe.- Akkoriban csak dunai halászattal foglalkoztak, helyben árulták a halat, illetve lovaskocsin szállítottak a környékbeli településekre. Innen eredeztetik az utódok a kezdetet - mondta el Gyurkó Ferenc, a szövetkezet elnöke. Több neve is volt a szövetkezetnek: 1952-től működtek Paksi Halászati Szövetkezetként, később Paks és Vidéke Halászati Szövetkezet lett, de olyan időszak is volt, amikor, 1956 után felvették a Vörös Csillag Halászati Szövetkezet nevet. Az elmúlt hatvan év alatt nagyon sok minden történt a halászati szövetkezetnél. A politikai-gazdasági változások őket is utolérték, a piaci viszonyok is folyamatosan változtak, amihez megpróbáltak igazodni. Gyurkó Ferenc a hat évtized eseményei, változásai közül kiemelte azt az időszakot, amikor Bencze Ferenc volt a vezető. Mint mondja, ebben az időszakban nagy fellendülést éltek meg, tevékenységi körük jelentősen bővült. Megépült az új halászcsárda 1964-ben, de elindult a tógazdasági haltenyésztés is, 1957 és ’63 között elkészült a négy biritói halastó, amelyek fő víztáplálója a Csámpa-patak, a csapadék, illetve a talajvízforrásokból nyert víz volt. Itt főként pontyot tenyésztettek, hiszen éppen megnőtt a kereslet a piacon. Ugyanakkor növénytermesztéssel, állattenyésztéssel is elkezdtek foglalkozni, a gabonát takarmányozásra használták, a szabadvízi halászat viszont kicsit háttérbe szorult. A hatvanas évek végén megvásárolták a gyűrűsi halastavakat. Gyurkó Ferenc elmondta, hogy amikor 1984-ben ide került Mohácsról, még mindez megvolt, sőt egy budapesti csárda is működött, amit később eladtak. Akkoriban több mint százan dolgoztak ezeken a területeken. 1987-től kezdték elveszíteni Biritón a vizeket, aminek a vége az lett, hogy a tavak teljesen kiszáradtak, megszűnt a haltermelés. Ennek pótlására megvettek Kistormáson egy ötvenhektáros halastavat. És hat évtized, számtalan változás után ma mi a helyzet? Jelenleg kilencen vannak a szövetkezetben: Lacza István, Révfalvi Imre, Madár József, Fodor Sándor, Herczeg István, Marosi László, Bónyai Jánosné, és Gyurkóné Szanyi Mária dolgoznak együtt, a szövetkezet elnöke pedig több mint tíz éve Gyurkó Ferenc. A halászcsárdát és az utána még megépült Kishalászt, illetve a Kisbárka Bisztrót bérbe adták. Bérelnek szántót, erdőt, legelőt, növénytermesztés ma is van, ugyanakkor megvannak a halastavak, amelyeket viszont bérbe adtak. Közvetlenül csak természetes vízi halászattal foglalkoznak, jelenleg Magyarországon az egyetlen olyan halásztársaságként, ahol hagyományos módon dolgoznak, elődeik nyomdokán úgynevezett „nagyszerszámokkal”, kerítőhálóval halásznak. Ami a jövőt illeti, szeretnék a hagyományokat megőrizni, pozíciójukat megerősíteni. És hogy mi a hatvan év titka? Gyurkó Ferenc három szóval fogalmazta meg: jó szakemberek, megszállottság, optimizmus.-gyöngy-Fotók: Szaffenauer Ferenc
