Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)
2006-07-28 / 14. szám
MOZAIK 15 Jó napot, mi újság? Fries István Gyapán szemmel láthatóan fellendült a közösségi élet az elmúlt években. Egymást érik a sportos családi napok, futballkupák. Nemrégiben sportegyesület alakult. Mindezekben elvitathatatlan érdeme van Fries Istvánnak, aki azt szeretné, ha minél több ember hozzá hasonlóan gondolkodna, s ezt a települést választaná lakhelyéül. Fries István szerint tiszta a levegő, jó a közlekedés, a közösség összetartó. Szeretné, ha mind többen ismernék ezt fel, s akkor Gyapát meg lehetne menteni az elnéptelenedéstől, ezért azon munkálkodik, hogy a helybeliek egy működő, összetartó közösséget alkossanak. Bár munkájából adódóan folyton úton van, mindig kellemes érzéssel tér haza. Soha máshol nem élt, de nem is szeretne, szülei is tősgyökeres gyapaiak. Szekszárdon, az 505-ös Szakmunkásképző Intézetben csőszerelőként végzett. Tanult szakmájában soha nem dolgozott. Suhanc korától vonzották a gépek, autók. Ezért a középiskola után megszerezte a szükséges gépjárművezetői engedélyt, majd elhelyezkedett teherautó-vezetőként. 1991 óta a Gemenc Volán alkalmazásában dolgozik autóbuszvezetőként. Szereti, ha az általa vezetett jármű tiszta, megfelelően karbantartott. Az utasokkal igyekszik jó viszonyt kialakítani, néha barátságok is szövődnek. A téma általában a futball. Gyerekkorban maga is focizott, középhátvéd volt a németkéri ificsapatban. Látva, hogy ez a sportág még mindig ennyire népszerű, aktív közreműködésével megalapították a Gyapa Derbi Sportegyesületet. Pistit választották az egyesület elnökévé. Azon igyekeznek, hogy minél több embert a pálya környékére csalogassanak. Ez szerinte azért is fontos, mert nem a számítógép előtt kell ülni naphosszat, több mozgásra van szükség.- Semmi bajom a fejlett technikával, szükség van arra is. Csakúgy, mint a friss levegőre, sportra - mondja. Ha az egyesület munkájáról, közös programokról kell beszélni, cseppet sem szűkszavú. Tavaly Május 1. Kupát, idén családi napot szerveztek, emlékezetes volt még a tavalyi Búcsú Kupa, melyet a falunap keretében tartottak, sorolja. Az egyesület - mint elnöke mondja - igen szerény anyagi lehetőségekkel rendelkezik. A kiadásokat részönkormányzat által biztosított keretből finanszírozzák, melyet adományokkal, társadalmi munkával egészítenek ki. Elárulja, hogy ha szükség van néhány ezer forintra, maga is gyakran zsebbe nyúl. Terveikről szólva elárulta, indulni szeretnének megye III- as bajnokságban. Sajnos a társadalmi munkában elkészült helybeli sportpálya nem szabványos, ezért a hazai mérkőzéseket a Paksi Sport Egyesület pályáján játsszák. Az egyesülettől a családra terelve a szót, sem kerülünk messze az egyesülettől, hiszen István két fia, Péter és Csaba aktív tagjai a csapatnak. Édesapjuk a focin kívül szereti az irodalmat, a magyar írókat. Elsősorban Mikszáthot és Jókait. Fiatalabb korában verseket is írt. Tudja, hogy a szellemi frissesség legalább olyan fontos, mint a jó kondíció. Ilyesmire valószínűleg ennek ellenére nem sok ideje jut, hiszen Istvánék háza körül minden megtalálható, ami egy kisebb családi gazdasághoz kell: állatok, szőlő, kiskert, gyümölcsfák. A mindennapi élelemért nem kell boltba, sem piacra menni, szinte mindent megtermelnek, amire szükség van. Szülei sokat segítenek a ház körüli munkában, különben nem tudna annyit foglalkozni az egyesület teendőivel. Felesége, Márti, aki németkéri Blazsek Frigyes női karban is énekel, támogatja az egyesületi munkában. Mindanynyian hisznek abban, hogy a befektetett energia megtérül, és egyre többen lelnek otthonra a Pakshoz tartozó kis faluban.-gyuri-Tehetségesek, fiatalok Klopcsik Diána Ötven kupa, száznál is több érem sorakozik Dia szobájának falán. Édesanyja elárulja, százhuszonvalahánynál abbahagyta a számolást. A kupák közül néhány magára vonja a tekintetet, Paks város legjobb női sportolója, Tolna megye legjobb teniszezője. Utóbbit háromszor érdemelte ki Klopcsik Dia, aki az országos ranglistán korosztályában a 17., a felnőtt nők között a 69. Az utóbbira büszke, az előbbivel kicsit elégedetlen. A PSE sportolója csupán 15 esztendős, de abban biztos, hogy felnőttként is a teniszpályák közelében szeretne lenni mint edző. Amúgy élsportoló szeretne lenni. Ő is, családja is sokat áldoz ezért, bár ezt ő nem érzi igazán lemondásnak. Élete a tenisz, esetleg kicsit a floorball, ahol nem egy diákolimpiái aranyat gyűjtöttek be társaival. A Vak Bottyán Gimnáziumban magántanulóként végezte el a kilencedik osztályt. A sport miatt, a versenyek ugyanis jobbára már pénteken kezdődnek, s előfordul, hogy hétfőig tartanak. Ezekre szülei kísérik. Dia - bár általában nem közlékeny - azt elárulja, hogy jobb, ha az édesapja megy vele. Ugyanis ő, ellentétben édesanyjával, nem kiabál be a pálya széléről. Hogy ez ne történjen meg, Marika általában más mérkőzéseket néz, nem lányáét. Kivételes esetekben fordul elő, hogy - tisztes távolságból - figyelemmel kíséri a meccset. Erre legközelebb két hét múlva lesz módja, Dia ugyanis országos versenyre megy, előtte pedig edzőtáborba, Bonyhádra. Fotók: Fonyó Dániel (fent), Molnár Gyula (lent)
