Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)
2006-07-28 / 14. szám
12 MOZAIK A magyar kézművesség remekeit mutatja be az a kiállítás, melyet július 11. és augusztus 6. között tekinthetnek meg az érdeklődők a Vajdahunyadvárában lévő Mezőgazdasági Múzeumban. Evek óta több paksi alkotó is bemutatkozik a tárlaton. Vadai Zsuzsanna, Fogasné Rácz Éva, Venczel László munkáit már megismerhette a budapesti közönség, idén pedig Tálos Zoltán tiffanyüveg-készítő és Bach Ferenc rézműves alkotásait láthatják az érdeklődők. A kiállítás augusztus 18. és szeptember 14. között a keszthelyi Festetics Kastély Kocsimúzeumában is bemutatkozik. Az alkotásokat a Képző- és Iparművészeti Lektorátus és a Népi Iparművészeti Tanács szakértő zsűrije válogatta össze a beérkezett pályázatok alapján. A kiállítást a Magyar Kézművességért Alapítvány, az IPOSZ és a Magyar Országos Művészi Kézműves Egyesület közösen szervezte.-vida-Harmadízben rendez iskolakezdéshez kötődően adománygyűjtő akciót Molnár Imréné. A nyugdíjas asszony - mint már több alkalommal megírtuk - úgy döntött, hogy mellőzve minden segélyszervezetet, segíteni próbál a rászorulókon. Mivel közeleg a tanévkezdés, ezúttal is főként iskolatáskákat, tolltartókat, tornacipőket fogad szívesen, hogy aztán augusztus 26-án, a Városi Múzeum melletti téren továbbadja azt a rászorulóknak. A feleslegessé vált holmikat a Hidegvölgy utca 59-ben, valamint a Dózsa György utca 50-ben fogadja Molnár Imréné. -vt„Most éreztem magam először abban a szerepben, amiről annyit olvastam annak idején. Az expedíció vezetője, akitől több száz ember vár döntéseket, és akit a halálba is követnének... Igaz, az én expedícióm csak két emberből, két szamárból és belőlem állt, de a lényeg, hogy az enyém volt, és az emberek tőlem várták a döntéseket. ” A fenti helyszín: Észak-Kenya, Chalbi sivatag. Az említett expedíció vezetője: Régi Tamás, akkor még harmadéves antropológus hallgató. Az idézet a paksi fiatalember első terepmunkáját megörökítő könyvből származik. Nemrégiben került a boltok polcaira a „Nomádok között Kelet-Afrikában” című kötet, amelynek főhőse és szerzője Tamás, aki ma már végzett antropológus. (A történtek idején 24 éves volt). Három hónapot töltött Észak- Kenyában és Dél-Etiópiában, közben alkalma volt egy hónapig egy ott élő kis közösség, a turkanák mindennapjainak a részévé válni. Az akkori naplójegyzetek most megelevenedtek, s ebben az antropológiai útleírásban keltek életre. A műfaj ötvözi a tudományos munka bemutatását, az olvasmányos kalandregénnyel, csak éppen itt a szerző maga éli meg kalandjait. Mindez sok-sok fotóval tarkítva, amelyek számunkra elképzelhetetlen életkörülmények közé engednek bepillantást. Tamás nem szereti, ha csodabogárnak tartják hivatása miatt, de lássuk be, az ember nem botlik minden utcasarkon egy Afrika-kutatóba. Hat évvel ezelőtti útjáról, bár próbálkoztak néhányan, senki nem tudta lebeszélni. Nagy szerencse kellett ahhoz, hogy hazatérjen. Egy olyan vidéken, ahol mindennaposak a törzsi villongások, ma sem ritka a nőrablás, és hamar előkerülnek a fegyverek, nem lehet mindenre felkészülni. Az olvasó bizonyára elszörnyülködik majd, miket evett, hogyan élt, mit tapasztalt a fiatal antropológus, aggódik főhőséért, mikor az betegen vánszorog a sivatagban, vagy vele együtt mosolyog néhány kalandján. A viszontagságok mára emlékké szelídültek, s Tamás azóta már többször járt a kontinensen. Sőt, ezt megelőzően is. 0 volt az a paksi fiú, aki barátjával együtt biciklire pattant és meg sem állt Marokkóig. Ebből az élményből merítve írta felvételi dolgozatát a Miskolci Egyetem kulturális antropológia szakára. Ennek tíz éve. Régi Tamás ma a budapesti székhelyű Geopolitikai Tanács Afrika Kutatási Központjának vezetője. A szervezet feladata, hogy a magyar Afrika-kutatást összefogja, lehetőséget teremtsen a tudósoknak, továbbá, hogy a magyar befektetőket helyismerettel támogassa a fekete kontinensen. (Hitték volna, hogy például kongói mozikat, etióp farmokat üzemeltetnek magyarok?) Ha Afrikáról van szó, Tamás fáradhatatlan. Mindemellett tanít az ELTE-n, tavasszal szervezett kiállítást a Budapesti Történeti Múzeumban, s két könyve is megjelent egyszerre: a fent említetten túl egy útikönyv, amelyet felkérésre Egyiptomról írt. Bár munkája jelenleg a fővároshoz köti, életét nem itt képzeli el végleg. Mint mondja, ha megtehetné, venne Cseresznyésben egy tanyát, írogatna, tanítana, s amikor minden összeállt egy újabb kutatáshoz, el-elmenne Afrikába is. Préházi Ildikó Fotók: Régi Tamás Tamás a nomádok között
