Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)

2006-07-07 / 13. szám

MOZAIK 15 Jó napot, mi újság? dr. Keszthelyi Tamásné Szinte mindenki látott már röntgengépet működés köz­ben. Most a gép működését képzeletben megfordítjuk, s szemügyre vesszük ki ül a másik oldalon: a radiológus, dr. Keszthelyi Tamásné életét vizsgáljuk. Valójában Erzsébetnek hív­ják, de senki nem szólítja így. Édesapja lelkes iroda­lomrajongó volt, Móra Fe­rencet különösen kedvelte, s az ő Mötyő nevű unokája után a Mötyi nevet adta szü­letendő gyermekének. Keszthelyi Tamásné, Mötyi néni nemrég ünnepelte 70. születésnapját. Büszkén és meghatottan meséli, hogy gyermeke milyen csodálatos születésnapi ajándékkal lep­te meg: elvitte őt a szülőfalu­jába, a Szímő nevű szlováki­ai faluba. A látogatás mé­lyen felkavarta: a gyermek­kori emlékek, s az egyszerre kellemes és fájó családi múlt megelevenedése szinte le­taglózta. A második világhá­ború után kitelepítették a családot, Mötyi ekkor 11 éves volt. Szüleit nagyon megviselte a kényszerű köl­tözés. Bátaszékre kerültek, egy üresen álló sváb házat kaptak meg. Az ottaniak jöttmentnek nézték őket, akik csak „beültek a kész­be”. Hiába bizonygatták, ne­kik is volt házuk, földjük. Három évig ki sem csoma­goltak, várták a csodát, hogy visszaköltözhetnek. Végül beletörődtek a sorsukba, s a szükségből erényt kovácsol­tak. Megtanulták, hogy csak a tudás jelent valódi értéket, minden más viszonylagos. Mötyi Szekszárdon érettsé­gizett, s orvos szeretett vol­na lenni. Nem törődött bele, hogy eltanácsolták a pályá­tól. Levelet írt Rákosi Má­tyásnak, melyben kifogásol­ta az eljárást. A néven kívül csak ennyi szerepelt a levé­len: Budapest. Nem lehet tudni, mi történt, tény, hogy választ kapott a levélre, ami nem kis riadalmat keltett a rokonság körében. Kérésé­nek helyt adtak, s felvették az orvosi egyetemre. 1961- től radiológus, első munka­helye a szekszárdi kórház volt. Élete nagy szerelmével az érettségi banketten is­merkedtek meg, együtt jár­tak egyetemre, majd össze­házasodtak. Férje katonaor­vos volt, akit munkája előbb Szombathelyre, majd Sop­ronba szólított. A kitérők után, 1976-ban költöztek Paksra, azóta dolgozik a ren­delőintézetben. Házasságuk, férje betegsége miatt ko­moly megpróbáltatásokon ment át. Mötyi néni, ennek ellenére kitart férje mellett. Véleménye szerint mindenkinek csak egy szerelme lehet, s az övé Tamás. Két gyermekük szüle­tett: Péter orvos­ként dolgozik, Ta­más néhány hete jo­gászként szakvizsgá­zott. A gyerekek sze­rették volna kutatni a gyökereiket, ezért látogattak majd’ 60 év után Szímőre. A falu összeszaladt, mikor megtudták, hogy a kántor úr családja érkezett lá­togatóba. Az emlékek felidé­zésében nem csak a falubeli­ek segítettek. A templom kottáiban mai napig megta­lálhatók édesapja saját kezű bejegyzései. A Vág partjáról némi sarat is hozott magá­val, bizonyítékul meg is mu­tatja szandálja talpát. Az utazás megviselte ugyan, de Mötyi doktornő jó egészség­nek örvend. Szeret dolgozni, addig marad, ameddig csak hagyják, mondja nevetve. Szereti a kollégákat, akik születésnapja alkalmából különleges meglepetéssel szolgáltak. Gitárszóval, é­­nekkel, hatalmas tortával köszöntötték. A tortán az ő ehető arcképe volt. Két régi kollégát is meghívtak az ün­nepségre, Mötyi néni meg csak sírt és sírt a meghatott­ságtól. Arra az állításra, hogy manapság az orvoso­kat nem becsülik meg elég­gé, csak legyint. - Nem ez számít - mondja. Szerinte a korszerű műszereknek, az újabb és újabb felfedezések­nek és a géntechnológia fej­lődésének köszönhetően még izgalmasabbá vált ez a gyönyörű hivatás. Nagyon boldog, hogy ezt a pályát vá­lasztotta és hálás a kollégák­nak, akik a munkáját meg­könnyítik. Unokáinak is azt tanítja: a tudás az egyetlen érték, amit nem vehet el senki.- gyűri -Tehetségesek, fiatalok Klenk Blanka A Bezerédj Általános Iskolá­ban minden esztendőben ket­ten kapják meg a ballagási ünnepségen az intézmény névadójáról elnevezett elis­merést. Az idén az egyiket Klenk Blanka vitte haza ki­tartó munkájáért, verseny­­eredményeiért.- Fizikával már több éve foglalkozom, Gálosi Marika néni szakkörébe jártam. Legbüszkébb a Jedlik Ányos Fizikaversenyen el­ért országos 5. helyezésem­re vagyok, de nagyon örül­tünk akkor is, amikor a csa­patunk megnyerte az atom­erőműben rendezett fizika­­versenyt.- Az is sikerélmény volt, hogy jövendő középiskolám­ban, Bonyhádon jártam ma­tekszakkörre, és ott én sze­reztem legtöbb pontot a záró versenyen - meséli. A csillo­gó eredmények ellenére sem lehet azt állítani, hogy Blanka érdeklődése egysíkú volna: hobbija a bélyeggyűjtés, de arra is jutott ideje, hogy zon­gorázzon, egy éve gitározik is, hisz nagyon szereti Bachot és a barokk muzsikát. De nem is a zene a fő kedvence: építész szeretne lenni, mivel szülei is ezzel foglalkoznak. Ezért aztán rajzolni is szo­kott. - Arra készülök, hogy egyszer olyan képet fessek, amit bekeretezhetek. A vaká­ció alatt egyelőre nem volt időm, mert táboroztam idáig. De megyünk a családdal az Őrségbe, én apukámmal bi­ciklivel, anya a tesóimmal au­tóval jön utánunk, talán ott a szép templomokat le is rajzol­hatom majd... S. Szabó Fotók: Molnár Gyula

Next

/
Thumbnails
Contents