Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)

2006-06-02 / 11. szám

MOZAIK 15 Jó napot, mi újság? Váj er Szilvia Az ember általában szavakkal fejezi ki az érzéseit, gon­dolatait. Tehetséges művészek kiváltsága azonban, hogy a szavaknál hatékonyabb eszközt birtokolnak. Vájer Szilvi például a tánc segítségével kommunikál: mozdu­latai szinte mindent elárulnak róla. Tehetségesek, fiatalok Váradi Zsolt Amikor a táncról beszél, felcsillan Zsolt szeme. A 14 éves, ballagás eló'tt álló fia­talember délutánjait be­aranyozza a tánc. Tíz évvel ezelőtt kezdte, közel két éve a felnőtt csoport tagja a Tűzvirág Táncegyüttes­ben. A tánc mellett Zsolt­nak a zene is fontos, egy éve basszusgitározni tanul. Azt tervezi, hogy a bőgőt sem hagyja ki a sorból. Há­rom évig rajzórákat is vett, ma is szívesen veszi elő a papírt, ceruzát. Kisgyer­mekként mozdonyvezető tett: a tánc és az emberek sze­­retetéből. E két dolog Szilvi számára ugyanazt jelenti: az élet szeretetét. Már kiskorá­ban felfigyelt arra, hogy tánc közben különleges, öntudat­lan állapotba kerül. Azt mond­ja, ilyenkor a mozdulatait nem ő irányítja, legalábbis nem tu­datosan. Külső szemlélők csak azt látták: ragyog tánc köz­akart lenni. Ötéves volt, amikor egy angol rajzfil­met nézett, amelyben vo­natok voltak. Roppantul bosszantotta, hogy nem ér­ti a nyelvet, levette hát a ben. A szórakozóhelyeken, rendezvényeken rendszerint körbeállták és csodálták. Ez csak megerősítette benne azt a felismerést: különös erőfor­rással áldotta meg az ég. Ezt a képességet ő úgy hívja: a „tisztán mozgás” képessége. Ekkor már tudta, hogy az éle­te a táncról fog szólni. A gim­náziumi években a Royal TSK nevű dunaújvárosi tánciskolá­ba járt, majd az Illyés Gyula Pedagógiai Főiskolán tanult tovább, általános tanítói sza­kon és emellett reformpeda­gógiát tanult. Fél év tanítói munka után táncpedagógusi valamint előadóművészi képe­sítést szerzett. A főiskolás évek alatt közös vállalkozásba fogott élete első szerelmével. Tánciskolát alapítottak, s az ottani növendékek egy részé­vel megalapították a már em­lített táncegyesületet. A tánc szeretete tartósabbnak bizo­nyult, mint Szilvi házassága. Miután volt férjével elváltak útjaik, ő vitte tovább az egye­sületet. Tanítás közben önma­gát is képezte. Fontosnak érezte, hogy a saját testét mi­nél jobban megismerje, fej­lessze. Ennek érdekében ba­lettel, dzsesszel, kortárs tán­cokkal ismerkedett. Egy nagy kanyarral hátat fordított a szótárat a polcról, mert­hogy elhatározta: megta­nulja angolul. Érdeklődése az idegen nyelvek iránt a mai napig nem csökkent. Tanulmányait a Lőwey Klára Gimnáziumban foly­tatja, német nemzetiségi tagozaton, de a francia nyelv is ott lesz a palettán. Elmondta: nem fél attól, hogy kiszakad az otthoni környezetből. Pécset a le­hetőségek városának tart­ja, bízik benne, hogy ott megtalálja további útját. Abban viszont biztos, bár­hogy alakuljon az élete, a tánc mindig fontos lesz számára.-gyöngy­versenyeknek, és a tánc ere­detét kezdte kutatni. Honnan származik a dzsessz, a rock and roll, honnan származik a szamba - üyen kérdésekre ke­reste a választ. Érezte, hogy a sok balett és dzsessz mellett finomítani kell a mozgását, ezért tangót és a salsát tanult. Azért, hogy a táncok eredetét megértse, meg akarta ismerni azt az országot és azokat az embereket, ahonnan ezek a táncok erednek. Először Ar­gentínába látogatott, majd né­hány év múlva ezt egy kubai út követte. A kubai táncokban azt a felhőtlen életörömöt ta­lálta meg kívülről, amilyennek magát mindig is érezte belül, s az élete ezáltal egyensúlyba került. Ezt az egyensúlyt azonban erős befelé fordulás követte. Szüvi egy teljes éven át alig mozdult ki otthonról, napjait meditálással, önvizs­gálattal töltötte. Végül megér­tette, hogy valójában ő a tánc közben is meditál, és újra fel­fedezte a táncot a hastáncon keresztül, és felfedezte annak gyógyító erejét. Szilvi életé­ben más változás is bekövet­kezett, mikor úgy döntött gyermeket vállal. Tudatos döntés volt ez, mégis kataszt­rofálisnak érezte azt a folya­matot, mire fölfogta saját dön­tésének következményeit. A változást nagyon nehezen élte meg: életét elsősorban már nem a tánc, hanem a gyermek határozta meg. Ahhoz, hogy a világlátásában ez a fordulat bekövetkezzen, a táncot le kellett tenni belül, s ebbe majdnem belehalt. Végül si­került átértékelnie az életét. Önmagát örömlénynek tartja, s úgy érzi, nincs más dolga, mint táncolni. Ma is sokan megtalálják, akik tőle akar­nak tanulni, de különösebb tervei nincsenek, nem akarja önmagát bilincsbe verni. Biz­tos abban, hogy küldetése van az életben, s hogy annak köze van a tánchoz és a gyógyítás­hoz. 0 ebben hisz, és a szere­tet erejében. Szász Tibor Fotó: Fonyó Dániel (fent), Szaffenauer Ferenc (lent) Vájer Szilvi átlagos paksi csa­ládból származik. Gyermek­kori élményei közé tartozik, hogy kiment a mezőre vagy a patakpartra és figyelte a csi­gákat, ebihalakat. Nevének jelentése „erdei nő”. Vallja magáról, hogy ő természeti lény, szerető típus. A Paksi Koktél Társas Táncegyesület is ebből a szeretetból szüle-

Next

/
Thumbnails
Contents