Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)

2006-05-19 / 10. szám

MOZAIK 15 Jó napot, mi újság? Kudor Katalin Aki a paksi utcákat járja, vagy részt vesz a hagyományos paksi rendezvényeken, maga is találkozik „a Kudor Kati” munkájával, ha eddig nem is tudta. Igazi közösségi em­ber, rendkívül energikus, jó szervezőnek mondják. Némi túlzással szólva: nélküle a fű sem nő Pakson. Kudorné Szanyi Katalin a DC Dunakom Kft. ingatlan- és városüzemeltetési részlegve­zetője szabadidejében lelkes szervező. Ifjú kora óta inten­zív közösségi életet él. A rendszerváltozás előtti tevé­kenységéről is büszkén nyi­latkozik: Egerben KISZ-bi­­zottsági titkár volt, a mozga­lom határozta meg az életét. Sikeres és vidám korszak volt ez az életében, tele kihívások­kal. Férjét 1982-ben munkája Paksra szólította. Kati itt elő­ször a városi KlSZ-bizottság­­ban dolgozott, majd a KISZ­­Atomerőmű Építkezés Bi­zottság szervező titkára lett. Abban az időben az ország minden részéről érkeztek az emberek Paksra, köztük ren­geteg fiatal. Számukra kellett értelmes elfoglaltságot szer­vezni. 1986-ban váltott mun­kakört, a mozgalmi múltat maga mögött hagyta: az ERBE-nél lett koordinátor és határidő tervezéssel foglalko­zott. Később a Paksra érkező számtalan külföldi szakértő, vendég itt tartózkodását, programját szervezte. 1991- ben a család Bajára költözött, mivel Kati férje ott vállalt munkát. Két évig tartott ez a „hűtlenség”, 1993-ban már új­ra Pakson voltak, és Kati négy évig dolgozott titkárnő­ként a paksi önkormányzat­nál. 1997-től a vagyongazdál­kodási osztályra került, ahol ingatlankezeléssel foglalko­zott. 2005 decemberében, át­szervezés következtében az osztály tevékenységei egy ön­­kormányzati tulajdonú kft.­­hez, a DC Dunakomhoz ke­rültek. A végleges szervezeti forma 2006 áprilisában jött létre. Katit az ingatlan- és vá­rosüzemeltetési részleg veze­tésével bízták meg. Azt mondja, a városüzemeltetés kicsit még új számára. A szú­nyogirtás, a parkok, játszóte­rek működtetése, felügyelete nem kis felelősséggel jár, mi­vel az eredményt a városlakó saját bőrén érzi és látja. Ezen felül továbbra is hozzá tarto­zik az úgynevezett panelprog­ram: kollégáival az önkor­mányzati döntést készítik elő. A panellakások felújításával, korszerűsítésével kapcsolatos munkát 1997-ben kezdték. Különböző lakástípusokra ké­szítettek diagnosztikai vizs­gálatokat, melynek segítségé­vel az érintetteket hasznos in­formációkkal látták el. Ma már az országos programhoz kapcsolódva folyik a munka. A tervek szerint kiterjeszte­nék a pályázati lehetőséget hagyományos lakóházakra is. Kati bevallja: nagy sikerként éli meg, hogy egyre többen vágnak bele a felújításba. A város szépül, a lakók közérze­te is javul ez által. Beszélgeté­sünk során kidéiül, hogy szin­te minden, tömegeket meg­mozgató rendezvényhez köze van. Kezdetektől részt vesz a Paksi Duna-partért Közala­pítvány munkájában. Az év­­ről-évre megrendezett Duna­­parti Családi Napok rengeteg embert vonz a sétányra. De megtaláljuk őt a bluesfesz­­tivál szervezői között is. Mindezeken felül a Bordá­mák Paksi Egyesületének alapítója. Céljuk a kulturált borfogyasztás, a gasztronó­mia népszerűsítése, fogalmaz. Szintén alapító tagja a Finlandia Körnek, és lelkes kosárlabda-szurkoló. Katinak lételeme a nyüzsgés. Az új kezdeményezések élére áll, nem szeret semmiből kima­radni. Van egy nagy álma: szeretne egyszer egy nagy szilveszteri bulit szervezni, a lehető legtöbb paksit a főut­cára hívni. Az ötletet a millen­niumi rendezvény adta. Úgy fogalmaz: az emberek ott a felújított Szent István téren megérezték mit jelent az a szó, hogy összetartozás. Azt reméli, hogy egyszer majd még többen újra átélhetik ezt. Kérdésemre, hogy mikor pi­heni ki a fáradalmakat, két dolgot említ. Egyrészt heten­te elolvas egy könyvet, amit nagyon kellemes kikapcsoló­dásnak tart. Másrészt elárul­ja, hogy évek óta Trogirba járnak nyaralni. Mikor kora reggel még egyedül gyönyör­ködik a napfelkeltében, ő ak­kor töltődik fel. A korai napo­zás közben talán arra gondol: milyen vízi parádét lehetne itt szervezni! Szász Tibor A paksi hídember Őszre elkészül a dunaújvárosi Duna-híd. A nagy precizitást igénylő pillérépítés geodéziai munkáit egy paksi mérnök, Magyar János látja el. Az 56 milliárdos beruházás kivitelezését 2004 novemberé­ben kezdték. A legnagyobb műszaki feladat a mederhíd, a középső elem elkészítése és helyreillesztése lesz, ami az egymástól 308 méterre lévő két pilléren nyugszik majd. A vízszintes helyzetükre és magasságukra is igen érzé­keny pillérek beállítása, réte­­genkénti betonozásának irá­nyítása - már a víz alatt is - komoly mérnöki munka. Ma­gyar Jánostól megtudtuk, hogy összesen 19 támasza lesz a hídnak, 75 méterenként, a part felé haladva egyre kiseb­bek, s középen a két hatalmas mederpillér. Ezek negyven méter mély alapozásúak és száz méter magasak. Bennük ötszáz tonna vas és tízezer köbméter beton. Feladatuk, hogy tartsák az M8-as gyors­­forgalmi út eme átkelő szaka­szának 308 méteres „darabká­ját”, amit most készítenek a partközeiben. Magyar János, mint mondja, ilyen munkát most végzett először, de nem a „semmiből jött”; igen komoly szakmai múltja van. Részt vett annak­idején mint a Földmérő és Ta­lajvizsgáló Vállalat kirendelt­ség-vezetője az atomerőmű kivitelezésében, majd a mű­ködtetés és a fejlesztések geo­déziai munkáinak irányításá­ban. Később saját céget alapí­tott, s többnyire nagyberuhá­zásokon dolgozik, alvállalko­zóként. Wessely Fotó: Fonyó Dániel (fent)

Next

/
Thumbnails
Contents