Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)
2006-05-05 / 9. szám
MOZAIK 13 Anyák napján Szeretem a kávét. A zamatét, az illatát és persze szeretem a kávézás szertartását is! Ha csak lehet, magam készítem, meggyőződésem ugyanis, hogy a legtöbb ember nem fordít elég gondot eme művelet végrehajtására. És persze kizárólag forrón fogyasztom. Szóval, szeretem magam elkészíteni a kávét, reggel ébredés után ez az első... nem, a második teendőm. Pár éve történt, hogy május első vasárnapján gyermekeim igazi meglepetéssel készültek: ágyba hozták nekem a reggeli, életerőt adó feketét. Nem csak szervírozták, de maguk is készítették! A két lány (úgy tíz-tizenkét évesek lehettek) mint két kis angyalka hoszszú hálóingben, kócosán állt előttem, arcukon mosoly, kezükben tálca, rajta cukor, tej és egy csésze zavaros színű, langyos lötty. „Boldog anyák napját!” - mondták, majd mellém ülve figyelték, hogyan szürcsölöm és dicsérem főztjüket. Többször hangsúlyoztam, hogy ilyet még sosem ittam. A kávé, mondanom sem kell, borzalmas volt, de benne volt a két gyerek szívelelke. Korán keltek, a konyhában lábujjhegyen csörömpölve készülődtek, ügyeltek rá hogy a fekete mellé legyen cukor és tej is, tudván, hogy így szeretem. Izgatottan várták, lesték, hogy mikor ébredek, hogy csendesen a hálóba osonva kávéval köszöntsenek azon a reggelen! Én kívánom, hogy május első vasárnapján a virág és csoki mellé minden anyuka, pótmama és nagyi kapjon egy ilyen nem túl finom, kissé zavaros, s főként langyos, de annál szívmelengetőbb feketét! Hahn Szilvia Szívszorító, szép világ „Vannak vidékek” címmel nyílott kiállítás a városi művelődési központ nagykiállítójában. A marosvásárhelyi Bálint Zsigmond képeit Móser Zoltán fotóművész ajánlotta az érdeklődők figyelmébe.- Nem tudnám azt mondani, hogy minden téma érdekel, de semmi iránt nem vagyok közömbös. A nyolcvanas évektől tudatosan fényképezem az erdélyi falvak, emberek életét. Néhány éve inkább a szociofotó érdekel - mondta el kiállításának megnyitóján Bálint Zsigmond. A fotográfus már több mint ötszázötven hazai és külföldi kiállításon mutatta be munkáit. Fényképei megtalálhatók párizsi, varsói, kecskeméti és budapesti múzeumokban. Pályafutása során számos néprajzi témájú könyv képanyagát készítette el. A művelődési központ új tárlatán látható, a szokásvilágot, viseleteket, hiedelemvilágot, gyermekjátékokat és szakmákat bemutató fotók az erdélyi falvak mindennapjait vetítik elénk. - Az élet teljességét mutatják be ezek a fotók. Aki Erdélybe készül, és látni akarja Erdélyt a maga valós színeiben, annak látnia kell ezeket a képeket - ajánlotta az érdeklődők figyelmébe a tárlatot Serdültné Benke Éva. A kiállításmegnyitón az Önképzőkör irodalmi színpada lépett fel költészet napi műsorával: Kányádi Sándor „Vannak vidékek” című ciklusából hangzottak el versek. A felidézett művek összecsengtek a Bálint Zsigmond fotóin megjelenő Erdély szívszorító, szép világával.-dal-Fülep Lajos nyomában Zengővárkonyban Éppen akkor érünk a templom elé, amikor befejeződik az istentisztelet. Egy hölgy igazít útba, merre található a Fülep Lajos-emlékszoba. (Valójában Fodor András: Ezer este Fülep Lajossal című könyve keltette fel az érdeklődésemet a filozófus, művészettörténész, egyetemi tanár, iránt, aki 1927-től majd’ húsz évig itt, Zengővárkonyban volt református lelkész). 1930-ban Baumgarten-díjat kapott művészetírói és kritikusi munkásságáért, abból építtette és rendezte be könyvtárát. A gondnok úr végigvezet bennünket a kiállított dokumentumok, fényképek előtt, közben elmondja, milyen máig tartó hatása volt a faluban a lelkész és kántortanítója áldásos tevékenységének. (A néptanító emlékét is őrzik a faluban, méltatására a legközelebbi számban visszatérek.) Fülep Lajos otthona „valóságos néprajzi múzeum. Gyönyörű ládák, a fehérre meszelt falakon szőttesek, a tálasokban szebbnél szebb tányérok, mázas korsók, bögrék, a sarokban faragott botok, a bútorokon virító kézimunkák.” így írta le Kodolányi János Fülep Lajos lakását a Baranyai utazásokban. Sokáig állok Ady Endre levele előtt, melyet így kezd a költő: „Kedves Fülepp Fiam!” „Máig sokan nem tudják, ki is volt igazán Fülep Lajos” - fejezi be tárlatvezetését a gondnok. Pedig érdemes lenne. Remit Tenda Fotó: archív (fent), Szaffenauer Ferenc (lent)
