Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)

2006-04-20 / 8. szám

4 VÁROS Mindenki másképp csinálja avagy öttusa az országgyűlési választási kampányban A bemelegítés Mindenki a köztársasági el­nököt figyelte, mikor írja ki a választásokat, kinek lesz kedvező és kinek kedvezőt­len az időpont. Január 17-én aztán kiderült, hogy a har­madik köztársaság legrövi­debb választási kampánya elé nézünk. Tizenegyen álltak a rajtvo­nalhoz Tolna megye 2. számú választókerületében, hogy begyújtsák a szükséges szá­mú ajánlócédulát a Nagy Versenyre. Mint ahogyan az életben lenni szokott, min­denki más munícióval vágott bele. Voltak, akik mögött erős, nagy pártok álltak, vol­tak, akik négy évi szender­­gés után ébredtek Csipkeró­­zsika-álmukból, s voltak, akik frissen alakult formáci­óval próbálkoztak. Persze készülődtek az új­ságírók is. Választási kóde­xeket írtak, előkerültek a stopperórák, a patikamérle­gek, a betűszámlálók. Konfe­renciákra jártak, ahol ele­mezték a múlt hibáit, sikere­it. Vitatkoztak és tippeket adtak egymásnak. A helyi rádiósoknak és televíziósok­nak szervezett egyik buda­pesti konferencián hangzott el a sommás megjegyzés: „Szépek ugyan lehetünk, de okosak nem. Nosza vágjunk bele, aztán majd májusban megszámoljuk, hányán ma­radtunk!” A rajtpisztoly eldördült. Első tusa - kopogtató cé­dulák begyűjtése „Mi már az előző demokrá­ciában is barátok voltunk”­­mondta Fekete Béla a Mun­káspárt 2006 aspiránsa a TelePaks választási vitafóru­mán Tóth Ferencnek a Fi­desz képviselőjelöltjének. A stúdióban derűs arcok, vi­dám, de karakteres viszont­válasz. A nagy pártok szervezetten és sok ajánló szelvényt gyűj­töttek, a kisebbek egyedül, vagy némi segítséggel vetet­ték bele magukat a sokszor sziszifuszinak tűnő munkába. Kilencüknek sikerült. Második tusa - fórumok, nagygyűlések, plakátra­gasztások A paksi központú választó­­körzet fontos, sokszínű és demokratikus. így kom­mentálták a pártok, hogy az országban második legtöbb jelöltnek itt szavaztak bizal­mat a választók. Jöttek is a pártok reprezentánsai, mi­niszterelnök, pártelnökök, jelenlegi és volt miniszte­rek. Agitáltak, buzdítottak, győzködtek és cáfoltak. A pártok szimpatizánsai pla­kátokat ragasztottak, és ra­gasztottak, és ragasztottak. A képviselőjelöltek és a kampánystábok pedig ro­hantak, és rohantak, és ro­hantak. Sajtótájékoztatóról sajtótájékoztatóra, lakossá­gi fórumról lakossági fó­rumra. Hiába, az idő rövid, a tét nagy! Harmadik tusa - mindenki a gátra A kampány finisére megér­kezett a négyévenkénti nagy árvíz is. Drámai küzdelmek a gátakon. Rövid szópárbaj arról, kell-e, lehet-e kam­pánytéma az árvíz. De győ­zött a józan ész, és együtt zsákolt balos, jobbos egy­aránt. Negyedik tusa - a szavazás napja A szavazókörökben már fél ötkor kávé illata szállt. Ál­mos szempárok meredtek egymásra, és még tétován lassú mozdulatok rendezget­ték a jegyzőkönyveket, sza­vazócédulákat. Hat órára már minden kész, jöhetnek a döntnökök. És a bírák jöttek és ikszel­tek. Eleinte csak potyadoz­­tak, aztán a reggeli misék és délelőtti istentiszteletek után már nagyobb hullám­ban érkeztek. Ebédidőben csendesebbek lettek a szava­zófülkék, de a szép idő ki­csalta az embereket az utcá­ra, ha már sétáltak egyet, szavaztak is. Késő délután a pártok és szimpatizánsaik elfoglalták főhadiszállásaikat, és né­hány perc múlva minden te­kintet a televíziók képernyő­jére szegeződött. Kezdetét vette a vad számolgatás. Negyed nyolckor már jöt­tek az első eredmények, aztán egyre több és több szavazókor adatait ismer­hettük meg. Valamivel ki­lenc után aztán már a nem hivatalos végeredménye­ket kommentálták elnyűtt arcú kampányfőnökök és jelöltek. ,ycin, aki hátulról tör előre / Van, aki vár, míg elfogynak előle / Van, aki tüntet, van aki kitüntet / s olyan is akad, ki a talapzatra felül­het” - dúdolta fáradtan a műsorvezető az LGT egy ré­gi slágerét, a két és fél órás televíziós választási műsor végén, és felhajtott egy-két pohár paksi bort, az idei bor­verseny maradékából. Az ötödik tusa még hátra van. Április 23-án eldől, ki sza­kítja át először a célszalagot, ki ülhet fel négy évre a talap­zatra. Akárki is lesz a győz­tes, eddig izgalmas és nemes verseny volt. Persze, mint minden tétmeccsen, itt is voltak faultok, lesre futások, de összességében jól vizs­gáztak a versenyzők és a szurkolótáborok egyaránt. Felnőtt módon. És ez nem kevés! Dinó Erzsébet: Vidéken gyen­gébben kampányoltak a pár­tok, lehettek volna rámenő­sebbek. Az MSZP-vel szim­patizálok, és bízom abban, hogy nyernek. A jelölteknek azonban sokkal többet kellett volna mutatkozniuk az embe­rek között, hiszen vidéken vannak még tartalékok. Tímea: Számomra a Fidesz kampánya volt meggyőző, ők jobban segítenék a fiatalo­kat, a munkanélkülieket. így örülök, hogy az első forduló­ban az ő jelöltjük nyert a kör­zetben. Sajnos kevesen mentek szavazni. Akik eddig bizonytalankodtak, remélem, most szavaznak majd. István: Az eseményeket fi­gyelve a választás Pakson le­futott ügy. Ettől függetlenül az a benyomásom, teljesen mindegy, melyik oldal alakít­hat majd kormányt, az ígére­tek nagyon kis részét váltják majd valóra. Túlzásnak tar­tom azt is, ahogy a pártok a választókra próbálták erő­szakolni magukat. Fotók: Fonyó Dániel

Next

/
Thumbnails
Contents