Paksi Hírnök, 2006 (15. évfolyam, 1-22. szám)
2006-03-24 / 6. szám
MOZAIK 15 Jó napot, mi újság? Horváth Miklós A paksi atomerőmű fiatal karbantartási igazgatója, Horváth Miklós azon vállalatvezetőit egyike, aki tősgyökeres paksi. Szülővárosától csak addig volt távol, amíg tanulmányait végezte, hiszen akkoriban még nem működött az ESZI. Ha teheti, a családdal túrázik, vízparton nyaral, de első számára a munka, az erőműben 1100 ember dolgozik az irányítása alatt. I».- Hidegvölgy utca, Bástya utca vége, ezen a környéken születtem. A nagyobbik fiam épp most végzett családfakutatást, és akkor derült ki számomra is, hogy apai ágon 1770-ig, anyai ágon pedig 1850-ig, lehet visszavezetni paksi mivoltunkat. Apai nagyanyámtól sok mindent megtudtunk az elődökről, és akárhonnan is vizsgáltuk, mindig az derült ki, hogy paksiak vagyunk. Tehát a Bástya utca végén nőttem fel, a Csányi-kert és az árok volt a bunkervilág közepe. De középiskolát már Budapesten végeztem. Az én kézügyességem messze elmaradt apámétól meg bátyámétól, azt mondták, menjek csak íróasztal mellé, mert úgysem lenne belőlem semmi sem - mosolyog. Édesapja a nyugdíjazása előtti húsz évben az erőmű kísérleti műhelyét vezette, ahol speciális szerszámokat és eszközöket gyártanak.- Én véletlenül kerültem Budapesten az Üteg utcai villamosipari szakközépiskolába, az első induló atomerőművi osztályba, melybe tizenegy paksi jelentkezett. Lemaradtam egy másik iskolában a felvételiről. A műszaki egyetem elvégzése után pedig teljesen természetes volt, hogy Pakson helyezkedjek el - meséli a régi idők történetét, amikor még tanulmányi szerződéssel és ösztöndíjjal igyekezett szakembereket biztosítani magának az erőmű. A hajdani friss diplomás mérnök keze alatt a karbantartási igazgatóságon ma 1100 ember dolgozik. - A mi feladatunk az atomerőmű műszaki állapotának szinten tartása, javítása. A biztonsági követelmények és a gazdasági érdekek egyaránt azt kívánják, hogy munkánkat az előírt technológiával időben, és minél pontosabban végezzük. Ezek azonban helyenként bonyolult és hosszú folyamatok, elengedhetetlen, hogy jól tudjunk együttműködni - avat be munkája néhány részletébe. Mikor családja felől érdeklődöm, kiderül, hogy nem csupán a munkahelyén érzi jól magát a bőrében. - Feleségem humán beállítottsága az én korábbi reál beállítottságomon nagymértékben változtatott. Az erősen bal agyféltekés, szigorúan racionális gondolkodásomon az ő intuitív jobbféltekés gondolkodása sokat formált. Nyilván én is őrajta, de ma már sokkal kevésbé vagyok az a szigorúan a logikus gondolkodás mentén érvelő és döntéshozó ember, sokkal inkább hagyatkozom a megérzésekre. A sajátomra és a női megérzésekre, melyek szerintem nagyon fontosak - szögezi le. Végül, amikor tervei felől tudakozódom, elárulja, hogy szerinte terv és cél mindig kell, mert nélküle üres az ember élete. - A srácaim tíz és tizenhat évesek, egyfajta célnak tartom a jó viszonyt a napi kapcsolattartásban, ez számomra is szükséges a jó közérzethez. Ezért megpróbálunk sok időt eltölteni egymással, a lehetőségekhez képest persze. Nagyon mobil a család, sok helyre eljutottunk együtt. Valószínűleg Ausztria lesz a következő úti cél. Itt nagyszerű kerékpártúrákat is tettünk már, olyan csodálatos a táj, hogy muszáj minduntalan visszatérni. De ugyanilyen gyengénk a vízpart is - persze hogy Horvátország - ahová a bővebb családdal járunk kempingezni. Egy szólhat csak közbe: a munka. Ezt tiszteletben tartja az egész család. S'. Szabó Fotó: Szaffenauer Ferenc (fent), Molnár Gyula (lent) lyára készül. A művészeti iskola után pedig irány az otthoni hangszeres gyakorlás! Hiszen a négyfős Harmonika Együttes produkciójának is oszlopos tagja, készülni kell a nyári kínai útra. Azonban minden bizonnyal jól osztja be az idejét, mert másfajta elfoglaltságokra is futja belőle: - AII. Rákóczi Ferenc Általános iskolába járok - meséli - és nem csak a zenét szeretem, hanem a rajzórákat meg a testnevelést is. Kosárlabdázni is szoktam, és gyakran ülök számítógép elé is, a játékok között is a kosárlabdás a kedvencem. Persze csak a harmonika után - mondja. S. Szabó harmonika kevéssé ismert komolyzenei hangszerként, ezért fokozott az érdeklődés az ilyen előadás iránt. Ádám „B” tagozatos, ami azt jelenti, hogy ígéretes a tudása, nem is csoda, hogy zenei pá-Tehetségesek, fiatalok Pataki Ádám Keveseknek adatik meg az a szerencse, hogy tizenkét évesen Kínában öregbítheti a magyar művészeti oktatás hírnevét. Pataki Ádám ezen kevesek egyike. De hozzá kell tennünk: nem érdemtelenül. Négy éve már, hogy Papp Olga tanárnő tanítványaként a művészeti iskolában telnek délutánjai, ahol harmonikát ragad vagy a zongora mellé ül, esetleg a szolfézsórákon fejleszti elméleti tudását a hét minden napján. Gyakran előfordul, hogy rendezvényeken lép fel. A
