Paksi Hírnök, 2005 (14. évfolyam, 2-19. szám)
2005-06-17 / 6. szám
PORTRÉ 11 Jó napot, mi újság? Horváth András Lazításképpen moziba, színházba jár. Sokat utazik, kedvenc úti célja Toscana. Felesége lakberendező, két gyermeke van, őket a külkereskedelem és a színházi pálya vonzza. () Horváth András, Paks város főépítésze. Hét éve dolgozik Pakson, hetente-kéthetente jön, az ideje mindig pontosan be van osztva, ezért kevesen mondhatják el, hogy jól ismerik. s a különböző változatok kö-Ötéves korában a pécsi buszon utazott, amikor először eldöntötte, milyen hivatást választ magának. Úgy gondolta, legjobb dolga az ülőkalauznak van: nem kell sokat tanulni, és csak annyit kell tennie, hogy odaadja a jegyet és kész. Horváth Andrásnak nem volt szerencséje, mert ez a szakma lassan kikopott, feleslegessé vált, kénytelen volt valami mást kitalálni. Építésznek tanult, s eme döntése mellett kitart: immár huszonöt éve van a pályán. Első munkahelye a pécsiterv regionális tervező vállalat volt. Nagyon jó ugródeszkának tartja utólag is, ott tanulta meg a szakma alapjait. Bejárta a ranglétrát, egészen a csúcsig: előbb beosztott tervezőként, műteremvezetőként, műszaki igazgatóként majd ügyvezető-igazgatóként dolgozott. A privatizációig vezette a céget, amit egy szakmai befektető vett meg 1995-ben. Ekkor társával saját építészirodát alapított, mely jelenleg hat fővel dolgozik. Cégének jelentősebb munkái közt a Győri Táblabíróság, a pécsi Nádor Szálló és Konferenciaközpont, valamint Dombóvár belvárosának tervezési feladatait említi. Megrendeléseik egy részét pályázaton nyerik, de szerinte legtöbbet az emberi kapcsolat számít, mely a hosszú évek munkájával megalapozott bizalomra és a referenciákra épül. Hisz abban, ha egy építésznek elmondják a feladatot, akkor meg fogja találni a jó választ, zül ki tudja választani a legjobb megoldást. - Ez nem ötletelés, hanem egy munkafolyamat, a megbízóval történő együtt gondolkodás eredménye - mondja. A közös munka a tervezési program megismerésével kezdődik. Lakóház esetén először meg kell ismerni a megrendelőt: miképpen éli a család a hétköznapjait. Ettől kezdve az építész egyfajta játékot űz: megpróbál egy olyan hidat kiépíteni a megrendelő és a saját személye közt, melyen keresztül az információk, a megoldási lehetőségek, és a reakciók jól közlekednek. Egészen biztosan nem működik, ha egy építész a saját akaratát akarja keresztülverni, de hibásnak és elítélendőnek tartja, ha szolgai módon viszonyul az építtetőhöz. Véleménye szerint egy építésznek legyen saját elképzelése arról, hogy egy adott feladatot miképpen old meg. Kompromisszumokra persze szükség lehet, de az is előfordulhat, hogy az egyeztetés során kiderül: a két fél elképzelései oly távol esnek egymástól, hogy nem jön létre az együttműködés. Hajlandó engedni, de nem mindenáron: elvtelen kompromisszumot nem köt. Hitvallása ezzel kapcsolatban egyik építész barátjának idevágó gondolata, mely szó szerint így hangzik: „az építészet ma legnagyobbrészt etikai kérdés”. Ugyanis a megrendelő általában nem tud különbséget tenni a jó minőségű munka és a középszer között, a tervezőn múlik, végül melyiket nyújtja. Pakson megbízásos szerződéssel dolgozik, az egzisztenciája elsősorban a tervezői irodához köti. Ez elegendő mozgásteret biztosít számára ahhoz, hogy bátran elmondja a véleményét. Ezzel együtt mindig segítő szándékkal áll az építtetőkhöz, akik általában megköszönik jobbító javaslatait. Elveihez tehát ragaszkodik, de a paksi „városképbe” igyekszik maga is illeszkedni. Tehetségesek, fiatalok Müller Andrea Andrea már hetedik évét fejezte be a Bezerédj Általános Iskola vizuális tagozatán Tumpek Györgyi tanárnő védőszárnyai alatt, aki szerint a kislány ösztönös festőtehetség. Májusban meghívást kapott arra a gyermekraj z-kiállításra, melynek a szekszárdi Babits Mihály Művelődési Központ szervezésében a Művészetek Háza nyújtott otthont.- Lehet, hogy elfogadhatóan rajzolok - mosolyodik el a dicséret hallatán a szőke hosszú hajú teremtés pedig gyorsan megoldom: elképzelem, beleélem magam, és mindig sikerül. Legegyszerűbb, amikor csak grafittal kell rajzolni, de a festékeket is szeretem. A temperát azért, mert jól keverhető, vastag, és kenhető. Az akvarellnek pedig olyan gyönyörűek lehetnek a színei - lelkesedik. Mikor a tanulás felől faggatom, kissé elbizonytalanodik: - Annyit tanulok, amennyi épp elég, a bizonyítványom így is jó rendű - magyarázza. Ez pont elég lesz ahhoz, hogy kozmetikus legyek vagy fodrász. Milyen jó, hogy ott is festhetek majd! Gondoltam már arra is, hogy a kézügyességemnek cukrászként is hasznát venném. De mostanában leginkább rendőr szeretnék lenni. Szeretem a horrorfilmeket, nagyon jó izgulni. Kissé sorozat-függő vagyok... - teszi hozzá. Ebben Andi igen hasonlít sok 13 éves társához. De olyan csendéletet, mint ő, csak kevesen festenek közülük. s. szabó Szász Tibor
