Paksi Hírnök, 2005 (14. évfolyam, 2-19. szám)
2005-12-30 / 19. szám
8 VISSZAPILLANTÓ Velünk történt 2005-ben Bővelkedett eseményekben, beruházásokban a most véget érő esztendő. A következőkben a teljesség igénye nélkül sorra vesszük a jelentős történéseket. Január elején elkészült Paks szociális térképe. A program egyéves előkészítő munkája keretében felmérték az itt élők véleményét a város nyújtotta lehetőségekről. A kutatási eredményeket szakmai fórumokon tárták a szakemberek elé. Idén folytatódott az akadálymentesítési program a városban. Az okmányiroda és az új szakorvosi rendelőintézetet követően elkészült a Barátság úti rendelőintézet, a Rákóczi utcai központi orvosi ügyelet, valamint a városháza akadálymentesítése is. A Belügyminisztérium pályázatán 105 millió forintot nyert a Paksi Többcélú Kistérségi Társulás működési költségeinek biztosítására. Januárban megkezdődött a tizennégy település által közösen vállalt feladatok átszervezése. Márciusban három lakóközösség közös képviselője vehette át az állami támogatásról szóló értesítést. A Széchenyi terv folytatásaként meghirdetett pályázaton, melyet a panelépületek energiatakarékos felújítására írtak ki, több mint 24 millió forint központi támogatást nyertek el. Ugyanebben a hónapban fennállásának tizenötödik évfordulóját ünnepelte az I. István Szakképző Iskola. Először 1990 szeptemberében szólalt meg a csengő az akkor még 661. számú Szakmunkásképző Iskola néven a Kossuth Lajos utcában működő intézményben. Az eltelt évek alatt szakmaválasztékuk jelentősen bővült. Két év után az akkori épületet kinőtték és Biritóra költöztek. Az első évben 127, tavaly pedig már 372 tanuló ült az iskolapadokban. Az évfordulót háromnapos rendezvénysorozattal, sok színes programmal ünnepelték meg. Jelentős változásokat hozott a 2005- ös esztendő a Paksi Ipari Park Kft. életében is, hiszen ma már tizenkét cég működik területén, s idén újabb két üzem kezdte meg a termelést. A foglalkoztatottak száma ennek köszönhetően eléri a 400 főt. Ősszel a cég száz százalékos önkormányzati tulajdonba került, mivel az atomerőmű tulajdonában lévő ötven százalékos üzletrészét megvásárolta a város. Ezzel együtt az Erzsébet szálló sorsa is új irányt vett, az önkormányzat ugyanis eladta az épületet a Paksi Atomerőmű Rt.-nek, amely felújítja, és konferencia-központot, szállodát hoz benne létre. (Folytatás a 9. oldalon.) Milyen volt az óév, mit hoz az új ? Pólya Lajos: Úgy érzem, ebben az évben rosszabb anyagi körülmények között voltam, mint előtte, bár munkahelyem nem változott. Egyszerűen nehezebb idén kijönni a keretből. A város szépen alakul, főleg a körforgalom. Nagy probléma szerintem a távolsági buszjáratokkal van. Az iskolás gyerekek sorozatosan úgy utaznak vissza, hogy állnak végig Pécsig vagy Budapestig, mintha vágóhídra mennének. Ezen mindenképp változtatni kellene. Sothy Szabina: Nagyon fontosnak tartom, hogy egészséges környezetet biztosít a város az itt élők számára. Hiszen így mindenki jobban érzi magát. A fiatalok kikapcsolódási lehetőségei tovább bővültek. Az uszoda és a strand mellett van már korcsolyapálya is, ahova érdemes néha kilátogatni. Ebben az évben a legnagyobb élményem az ESZI-ben rendezett táncfesztivál volt. Jelenleg a felvételire készülök. Marika néni: Ez az év elfogadható volt, de a szegénység pokoli. Egy életen át dolgoztam, de kevés nyugdíjat kapok, mert kevés volt a fizetésem. A féljem cukorbeteg, nagyon nehezen jövünk ki kettőnk nyugdíjából. Nem éreztem idén se javulást, és jövőre sem számítok ennél sokkal jobbra. Hingl Diána: Negyedikes lettem a gimnáziumban, így már izgulok az érettségi miatt. Ennek ellenére jó a hangulat az osztályban. Szeretek Pakson szórakozni járni, mindig megtalálom a nekem megfelelő helyeket. Mostanában gyakran megnézem a kosármeccseket is. A város fejlődik, nemrég korcsolyapálya nyílt a hegyen. Badácsi Regina: Minden év egyre nehezebb. De van egy jó munkahelyem, és egy jó társaság, így jól érezzük magunkat. Paks évről-évre szebb lesz. Ez egy nyugodt, rendes város, jól élnek itt az emberek, jobb a hangulat, a közérzet, mint Borsodban, ahonnan származom. Viszont azért ennél is jobban figyelhetnénk egymásra! Fotók: Szaffenauer Ferenc
