Paksi Hírnök, 2005 (14. évfolyam, 2-19. szám)
2005-12-16 / 18. szám
PORTRÉ 15 Jó napot, mi újság? Szabó Vilmos Béla Az evangélikus lelkészi hivatalban a szokásosnál is pergőbbek a napok advent idején. Az elmúlt héten neves művész adott orgonakoncertet a templomban, most az ifjúsági- és gyermekelőadásra készülnek, melynek szereplői öt iskolából érkeznek. A városi vegyeskar is fellép az adventi koncerten, mindez persze a hitélet szokásos eseményein felül. Aki pedig nem tud már részt venni az ünnepi eseményeken, ahhoz a lelki pásztor maga megy el igét hirdetni. Hivatalában kerestem fel Szabó Vilmos Bélát. A beszélgetést az elmúlt heti koncert említésével kezdtük, hiszen ma már nem csak a vallás helyszíne az evangélikus templom.- A jó hír, az száll, úgy látom, hogy szívesen jönnek a templomba a nem gyülekezeti tagok is, öröm számomra, hogy olyan légkört tudtunk teremteni, ami vonzó az emberek számára - összegzi a helyzetet vendéglátóm - ez jó apropó a visszatekintéshez.- A Dunához való kötődésemnek köszönhetem, hogy Paksra jöttem. Már előző szolgálati helyemre, Hartára is azért kerültem - meséli. Pályafutása csak 1995-ben vezérelte Paksra, ahova örömmel készült. - Egy új hely a lelkész számára is megújulást jelent, de a közösség számára is, hiszen egy picit minden ember más, különbözik a habitusa, az igehirdetés közben a szóhasználata és még folytathatnám - idézi fel, majd az első, eseményteli évekre emlékszik:- Amikor Paksra kerültem, rögtön nagy tervek születtek a fejemben, a szívemben. Rég terveztem egy országos evangélikus találkozó megszervezését, és láttam, hogy itt adottak a feltételek, 1997- ben meg is valósult, ez indította a további gondolatot, hogy ökumenikus formában is rendezzünk egy nagy találkozót, és így született meg két év múlva a Történelmi Egyházak Regionális Találkozója. Akkoriban még féle kézműves dolgokat, különösen a gyöngyfűzést. Gyakran bütykölök valamit. Azt hiszem, idén anyukámat is saját készítésű Dunaföldvárra is jártam, ahol renováltuk a templomot, s abban az időben kellett visszaigényelni a parókia egy részét, ami nagyon komoly, felelősségteljes küzdelem és harc volt, de végül is sikerült! - idézi fel az áldozatos éveket. Nagy segítség, ha ilyen körülmények között szilárd családi támasz áll a háttérben.- A lelkész elfoglaltságában nincsenek szabadnapok gyertyával lepem meg, mert ő szereti az ilyesmit. Mártának a kézművesség területén gyűjtött babérok annál is inkább dicséretére válnak, mivel az Energetikai Szakközépiskola tizenegyedik évfolyamán leginkább a közgazdasági tanulmányokhoz nélkülözhetetlen tantárgyakat kedveli, meg - amint azt nagy örömmel bevallotta - a testnevelést. Kedvenc időtöltése az ESZI országos sikereket elért floorballcsapatával való edzés. S. Szabó és munkanapok. Ezt elég nehéz összeegyeztetni a családi élettel, de elengedhetetlen, hogy a lelkész kapjon támogatást otthonról, elsősorban a házastárs részéről, és nyilván a gyermekeinek is tudomásul kell ezt venni, ami nem megy könnyen. Három fiunk van. Richárd egyetemre jár, Mátyás főiskolai hallgató, Alfréd még általános iskolás. Kiskorukban nehezen értették, miért nincs időm rájuk, mi miért nem tudunk elmenni a nagymamához karácsonykor, vagy ők miért nem jöhetnek hozzánk. Apósom is lelkész, édesapám is az volt - magyarázza - Mindez egy életformát jelent, amit természetesen felvállaltam - teszi hozzá meggyőződéssel. Jóleső érzéssel mesél arról, hogy az ünnepek előtti mozgalmas időszakban is maga mögött érezheti élete párját, aki ilyenkor leveszi a terheket a válláról, és meghitt hangulatot varázsol az otthonukba. Amikor arról faggatom, hogy a két ünnep között jute majd idő a pihenésre, elgondolkodik:- Egy-két nap lazíthatok talán. Régen voltam a Dunán, ahova legtöbbször kutyám kíséretében járok kikapcsolódni, de ilyenkor télen csak ő úszik - mosolyodik el. Kiderül, hogy a testi frissesség is szívügye, fiaival rendszeresen edzik magukat, Mátyásnak, aki országos atlétikai bajnokságon is nyert már, ő volt a trénere. Kell az erő, hogy másnak is juttathasson belőle, hisz a parókián nincs megállás: a híveknek mindig kell a jó szó - akár ünnep van, akár hétköznap. S. Szabó Fotók: Molnár Gyula (fent), Szaffenauer Ferenc (lent) Tehetségesek, fiatalok Szabados Márta A visszafogott mosolyú, komoly lánnyal a Városi Múzeum gyertyaöntő versenyének eredményhirdetésén találkoztam, ahol tizenhét éves kora ellenére a felnőttek mezőnyében vehette át a legkreatívabb alkotásért járó elismerést.- Kagyló formába öntött gyertyát készítettem, amibe gyöngyöket szórtam - meséli. - Az ötlet onnan való, hogy szeretem az ef-
