Paksi Hírnök, 2005 (14. évfolyam, 2-19. szám)

2005-10-21 / 14. szám

MOZAIK 11 Könyv a Rézbányay-évfordulóra (Folytatás a címlapról)- Ez egy 1934-ben készült fénykép, itt van édesanyám, itt édesapám - mondja, majd azt is elárulja, hogy a fény­képész mester pedig, aki ké­peket készítette, a nagyapja. Már 1998-ban elkezdte gyűj­teni dr. Rézbányay Dezső életének emlékeit, ezeket most csokorba gyűjtötte, így készült el a kiállítás, s a könyv Schubert Péter tervei alapján. Az igényes kivitelű kötet ötszáz példányban je­lent meg az önkormányzat és paksi vállalkozók támoga­tásával. - A könyv nemcsak azoknak szól, akik ismerték, és nem csak az eredeti paksi­aknak. A ma itt élők fele nem itt született, így nem ismeri a város múltját, de ha igazán paksivá akar válni, biztosan értéknek tartja ezt - mondja Ági néni. Míg készült a könyv, Hanoi Ferencné rá­jött, egy ember életének do­kumentuma akár egy törté­nelemkönyvet is helyettesít­het, hiszen a most elkészült kötet sem csak a zenéről, s a karnagy munkájáról szól, visszaköszönnek a történe­lemkönyvekből ismert mo­mentumok is. Dr. Rézbányay Dezső - mint meséli - 1905-ben szüle­tett Pakson, s itt élt 1984-ben bekövetkezett halálakor is. Civilként ügyvéd volt, de éle­tét a zenének szentelte, s bár­hova vetette a söre, ügy alakí­totta életét, hogy ne kelljen távol kerülnie a muzsikától. - Bárhova került - mondja egykori tanítványa - ripsz­­ropsz zenekar, együttes volt körülötte. így volt ez, amikor a zeneakadémia elvégzése után visszakerült Paksra, s az akkor már működő kórus élé­re állt. A közművelődés egyik kiemelkedő alakjává vált, s itt is maga köré gyűjtötte a ze­nekedvelő embereket. Az énekkar irányítása alatt je­lentős sikereket ért el, amit egyebek között a Magyar Rá­dió korabeli műsorfüzete bi­zonyít, a paksi kórus előadá­sában élőben hallhatták dr. Rézbányay Dezső művét, a Békezsoltárt. Ez a mű 1949- ben hangzott el utoljára. Mindeddig. A zeneszerző, karnagy születésének száza­dik évfordulójára szervezett ünnepségen újra felcsendül a mű. Hanoi Ferencné büszke arra, hogy olyan nagy hírű kórust megnyernie a debre­ceni Canticum Novum kama­rakórus. A kiállítást a városi műve­lődési központban láthatják az érdeklődök, a könyvet a Pelikán Bt. üzleteiben és a Péger Galériában találják meg. Vida Tünde A tánc varázsa Négyéves a Csillag Show­­tánc Egyesület, melynek tagjai a művelődési központ könyvtárgalériáján rendez­tek kiállítást a születésnap alkalmából. Az október végé­ig látható tárlaton elsősor­ban az elmúlt egy évüket kö­vethetjük nyomon fényképe­ken. Emellett érmek, okleve­lek, kupák tanúskodnak ver­senyeredményeikről, így pél­dául egy országos megmé­rettetésen elért arany- és ezüstminősítés­ről, országos ver­senyeken szer­zett első, harma­dik helyezésről. Az egyesület tag­létszáma ötven és száz között mo­zog. Jelenleg há­romtól huszonöt éves korig manó, gyerek, tini és felnőtt csoportokban dolgoz­nak. Heti három napra be­osztva mindenkinek két-két próbája van. A fellépések mellett rendezvények is fű­ződnek nevükhöz, a karácso­nyi „Csillogó ünnep” elneve­zésű jótékonysági műsor, il­letve az idén útjára bocsátott Csillagfény parádé, ahol kü­lönböző országos táncverse­nyeket, szépségversenyt, di­vatbemutatót, sőt egy Guinness-rekord-kísérletet is láthatott a közönség. Az el­telt évek alatt a megtanulha­tó táncok köre folyamatosan bővült, így ma már igen szí­nes a paletta, tavaly óta a VIVA legjobb férfitáncosa is oktat náluk. Az egyesületet Dr. Czámé Nagy Ildikó veze­ti, aki a születésnapi kiállítás megnyitóján felidézte az el­múlt időszakot, köszönetét mondott a gyerekeknek, tá­mogatóiknak, valamint a szü­lőknek, akik annak idején kezdeményezték a csoport megalakulását, és azóta is so­kat segítenek. A tervekről szólva elmondta, hogy ren­dezvényeiket életben kíván­ják tartani, és az immáron második alkalommal meg­rendezett szülinapi kiállítás­ból is hagyományt szeretné­nek teremteni, azaz minden év őszén a közönség elé tárni tevékenységüket, elért ered­ményeiket, megmutatni, hogy a tánc öröm és varázs.-gyöngy-A testvérváros évkönyve Kézdivásárhelyi tanítónőktől kaptam a minap városuk ösz­­szevont, 2004-2005-ös év­könyvét, melyet Kocsis Ká­roly szerkesztett, és a helyi polgármesteri hivatal adott ki. A kötet a kalendáriumok hagyományait is követve 232 oldalon, igényes nyom­dai színvonalon mutatja be, mi történt az elmúlt két év­ben Kézdivásárhelyen, Felsőháromszéken. A sok színes közlemény mellett ol­vashatjuk a 2003-as év kró­nikáját, a 2004-ben tartott felsőháromszéki helyható­sági választások összefog­lalóját, Benedek Elek Bálvá­nyos váráról szóló írását, az ojtozi Janka-várának törté­netét. Nemcsak a kézdiszéki ének- és zeneoktatók, ha­nem a községi erdők pász­torainak névjegyzéke is megtalálható az évkönyv­ben, akárcsak a gyógyfür­dők, borvíztelepek lajtstro­­ma. A könyvben van utónév­jegyzék is, hogy a szülők ne csak a szappanoperák sze­replői és az amerikai mozi­sztárok mintája alapján ad­janak nevet gyerekeiknek. A figyelmes olvasó rábukkan­hat Vísk nyomára is. Paks kárpátaljai testvérvárosának lakói ugyanis székely határ­őrök leszármazottjainak tart­ják magukat. A kiadványban több, Kézdivásárhely történ­teiét (a város vásárait, a tele­pülés két világháború közöt­ti életét...) megörökítő ta­nulmány is helyet kapott. A 24-es határvadász-zászlóalj történetéről szóló dolgozat az évkönyvben olvasható először teljes terjedelmé­ben. Terjedelmes elemzés veszi számba a térség gaz­dasági adottságait és fej­lesztésének lehetőségeit. Utánzásra érdemes csele­kedet az évkönyv kiadása. Remit Tenda Fotók: Szaffenauer Ferenc

Next

/
Thumbnails
Contents