Paksi Hírnök, 2005 (14. évfolyam, 2-19. szám)
2005-05-06 / 3. szám
8 VELÜNK TÖRTÉNT Otthon nélkül Ibolya volt a szálló első lakója. Alkoholista férje állandóan ütötte-verte. Előle menekült el otthonról. Azt mondja, volt itt jó élet meg rossz is, de a legtöbb a rosszból jutott neki. Ibolya tudja, hogy a kiút az, ha saját maga találja meg a megélhetését. Szociális segélyből él, nem talált olyan munkát, amilyet szeretett volna. Takarítónőként szívesen dolgozna, vagy kertészetbe menne.- Túl nehéz fizikai munkát nem vállalhatok a császármetszésem miatt - mondja. János hároméves kora óta nevelőintézetben élt. Ahogy tizennyolc éves lett, azonnal kirakták az utcára minden nélkül. Szinte azonnal a börtönben kötött ki. Nem volt más választása, a megélhetési bűnözést választotta.- ’92-ben szabadultam. A szálló igazgatónőjének lépcsőházában aludtam. Az ő férje mondta nekem, hogy van ez az átmenti szálló, akkor jöttem ide. Akkor még tökéletesen működött. Polgár Tamás írása „Felnézek az égre, melyből csepp hull a kézre, ama kéz bús, mert gazdája koldus.- olvasom az idézetet a Fedél nélkül című lapban Budapesten, amit egy hajléktalan sózott rám egy százasért. Elteszem a táskámba, majd tovább sétálok a saját dolgommal törődve. Hajléktalanok... Budán és Pesten legalább harmincezren, Pakson huszonhatan élnek. Elmegyünk mellettük, szégyelljük magunkat, esetleg jót nevetünk rajtuk, és az utca kellékeként kezeljük őket. Megtehetjük, senki nem kéri számon. A paksi önkormányzat 1991 óta üzemeltet egy 15 férőhelyes átmeneti szállót az óvárosi rendelőintézet udvarában. A paksi hajléktalanokkal hat szociális munkás foglalkozik. Segítenek nekik lakást, albérletet, munkát találni, vagy esetleg tanulásra bírni őket. Mindezt több-kevesebb sikerrel. Gogolák Róbertné, a paksi szociális intézmények igazgatója elmondta: a hajléktalanok között gyakori a visszaeső, nehezen találnak állást, ha mégis, legfeljebb alkalmi munkát. Szociális segélyből pedig nem lehet albérletet fenntartani. Hogy ki miért maradt lakás vagy albérlet nélkül, változó. Van, aki az alkohol miatt került az utcára, egyesek egyenesen a nevelőintézetből, s akad olyan, aki a férje elől menekült. Gogolák Róbertné hozzátette: működési engedély egyelőre van, pedig a ház túlzsúfolt, nincs társalgója, beteg vagy orvosi szobája, kijelölt dohányzója, és nincs meg az előírt egy főre eső négyzetméter a hálószobákban. Átköltözésről nincsenek tervek, így hát marad a zsúfoltság és az ebből adódó állandó veszekedések. A szállón valóban az egymás mellé zsúfolt ágyak látványa és a káosz fogadott. A ház konyhájában ülve faggattam az ott sertepertélő embereket. Egy idősebb úr - nem engedte, hogy leírjam a nevét - azt mondja, szégyelli sorsát. A Volánnál dolgozott, egymillió-kétszázötvenezer kilométert vezetett le balesetmentesen. Ötvenéves lett, egy leépítésnél elbocsátották. Munkát utána nem talált, ötven év fölött nem kell senkinek. Összeveszett a feleségével és eljött otthonról. Azt mondta, ő nem hajlandó veszekedni, inkább otthagy mindent. Ezelőtt nem dohányzott, nem ivott.- Mit csinál az ember ha nem lát kiutat? Iszik, dohányzik... a vége meg úgy is az öngyilkosság... az ember nem arra született, hogy átmeneti szállón élje le az életét - kesereg. Itt szokott tanyázni a szerkesztőség mellett, kint a pádon. Jó időben, rossz időben mindig ugyanabban a koszlott fekete kabátban. Ha ismerős jött, levette egy húszasra, ha nem sikerült, néhány nap múlva újra próbálkozott, Naphosszat elüldögélt, ráért, hiszen csak a világ kavargóit körülötte. Neve? Biztosan anyakönyvezték valahol. Tervei? Ki tudja, voltak-e valaha is... Csak néha suhant át, valahol legbelül: vajon ki rendezi így az emberi sorsokat. Hogy hol siklott ki, kisiklott-e egyáltalán - ma már nem érdekes. A pad most üres, Bubuc más utakon jár. Nem velünk történik - csak körülöttünk. „PAPÍRFORMA” PAPÍR-ÍRÓSZER-NYOMTATVÁNY SZAKÜZLET PHOTO HALL PARTNER FEKETE-FEHÉR ÉS SZÍNES FÉNYMÁSOLÁS, NYOMTATÁS A/3 MÉRETIG 7030 PAKS, DÓZSA GY ÚT 30. (MATÁV ÜGYFÉLSZOLGÁLAT HELYÉN) TELEFON: 75/413-764
