Paksi Hírnök, 2005 (14. évfolyam, 2-19. szám)

2005-10-07 / 13. szám

IDŐSZERŰ 5 Paks áldoz a közművekre A Paksi Vízmű Kft. és a vá­ros önkormányzata volt a házigazdája a Tolna Me­gyei Vízműves Napoknak, melyet Tengelicen tartot­tak. Éreth Attila, a Tolna Megyei Víz-Csatornamű Társaságok Üzemeltetési Egyesülésének elnöke el­mondta, hogy a társaságok többsége azzal a problémá­val küszködik, hogy a víz­szolgáltatás árába a tulaj­donos önkormányzatok nem építik be a fejleszté­sekhez szükséges költsége­ket, nem tudják finanszí­rozni az ivóvízminőség-ja­­vító programokat. Artim András, a Paksi Vízmű Kft. ügyvezetője el­mondta, Pakson nincs gond a vízminőséggel. Szolgálta­tási területükön három te­lepülés, Sárszentlőrinc, Űzd és Györköny küszkö­dik ilyen problémával. Pak­son a vízdíj tartalmazza a fejlesztési költségeket, s az önkormányzat áldoz is a ví­zi közmű fejlesztésre. A na­gyobb lélegzetvételű beru­házásokat, így például a biritói vagy a gyapai lakos­ság ellátását önkormányza­ti forrásból fedezték, s az utóbbinál pályázati támo­gatást vettek igénybe. Az ügyvezető hangsúlyoz­ta, az önkormányzatoknak mint díjmegállapítóknak fel kell ismerniük, hogy an­nak ellenére, hogy ez nem népszerű lépés, magasab­ban kell megállapítani a szolgáltatás árát. Áldozni kell az ötvenes, hatvanas években épült elavult rend­szerek karbantartására, felújítására még akkor is, ha ezek vízdíjemelést gene­rálnak, hiszen az ellátási kötelezettség az önkor­mányzatokat terheli. A kis­településeken ennek elle­nére általában nem tartal­mazza a szolgáltatás díja a rekonstrukcióhoz szüksé­ges anyagi fedezetet, és így az önkormányzat nem tud­ja saját erőből finanszíroz­ni a beruházásokat, az ala­csony lélekszám miatt pe­dig nem kapnak uniós tá­mogatást. Vida Tünde Tájoló Boda és Bükkösd rendezte meg október elején a II. Tájo­ló Napot, ahol a Nyugat-Me­­csek térségében folyó kutatá­si program megvalósításáért munkálkodó szervezetek és a társadalmi kontrollt ellátó ön­­kormányzati társulás vezetői adtak tájékoztatást a prog­ram céljairól. Boda térségé­ben egy nagy aktivitású ra­dioaktív hulladéktároló létesí­tése céljából végeznek kuta­tásokat. Dr. Hegyháti József, a Radioaktív Hulladékokat Kezelő Kht. ügyvezetője el­mondta, eddig nem merült fel ezt kizáró momentum. 2012- re egy kutatólaboratóriumot szeretnének létesíteni, mely­nek helyét 2008-ig jelölnék ki. Egyre nagyobb kedvvel vesz részt a lakosság a veszé­lyes hulladékok szelektív gyűjtésében, tájékoztatta lapun­kat Veiczi Veronika, a DC Dunakom Kft. környezetvédel­mi referense. Tavalyhoz képest a résztvevők száma ugyan közel azonos volt, a leadott mennyiség azonban számotte­vően nőtt. Ez különösen igaz a Dunakom telephelyén át­vett, üzemképtelen elektronikai berendezések hulladéká­ra. A hűtőgépek esetén például a tavalyi 1420 kg-mal szemben idén 6050 kg-ot gyűjtött a lakosság. A jövőben az otthonokban felgyülemlett veszélyes hulladék átadására egy erre a célra kialakított hulladékudvarban lesz lehetőség. A portaszolgálattal és állandó felügyelettel ellá­tott lerakóhelyen félig fedett tárolókban lesz lehetőség elhe­lyezni külön a papír-, a fém-, a festék-, az elektronikai és az egyéb háztartási veszélyes hulladékot. Molnár Gyula Brüsszelben demonstrálnak A magyar tűzoltók minded­dig hiába kérték, hogy csök­kentsék munkaidejüket, vagy növeljék munkabérüket, ezért Brüsszelbe mentek de­monstrálni. A lánglovagok a hét elején indultak több útvo­nalon, hogy útközben minél több külföldi kollégával talál­kozzanak, ezzel is növelve tá­mogatóik táborát. A de­­monstrálókkal a Tolna me­gyei tűzoltók képviseletében két paksi hivatásos tűzoltó utazott: Janecska Zoltán, a Hivatásos Tűzoltók Függet­len Szakszervezetének helyi vezetője, és Weller Lajos. A küldöttség tagjai, amennyi­ben minden a terv szerint ala­kult, lapzártánk után adták át petíciójukat, melyben felhív­ják a figyelmet a számukra tarthatatlan állapotra. A lánglovagok - mint Janecska Zoltán elmondta a Paksi Hírnöknek - az átlag­nál jóval többet, havi 240 órát dolgoznak. Ezzel szemben fi­zetésük alacsony, egy tűzoltó átlagosan 70-100 ezer forin­tot visz haza, tehát órabére még a négyszáz forintot sem éri el. Munkájuk veszélyes, ha kell, vállalják, hogy kocká­ra teszik életüket. A tűzol­tók, a szakszervezeti vezető tájékoztatása szerint, több­ször kérték a kormányt és a Belügyminisztériumot, hogy csökkentsék munkaidejüket vagy kapjanak túlóradíjat, hiába. Ezek után döntöttek úgy, hogy mivel nincs lehető­ségük sztrájkra, megkeresik a módját, hogy nemzetközi szinten irányítsák rá a közvé­lemény és a politika figyel­mét gondjaikra. -vt-Fotók balról jobbra: Molnár Gyula, Vida Tünde

Next

/
Thumbnails
Contents