Paksi Hírnök, 2005 (14. évfolyam, 2-19. szám)
2005-09-23 / 12. szám
14 MOZAIK Méltatlanul mellőzött Pákolitz-prózák Pákolitz István 1919. szeptember 18-án, Pakson született, a Virág utcában, szegény család hetedik gyermekeként. Tanulmányait a „polgári fiúiskolában” kezdte, tanítói oklevelet Kalocsán szerzett. Fiatal korában Madocsára, majd Cseresznyés pusztára járt tanítani. O kapta meg elsőként a Paks Díszpolgára címet. Pákolitz István születésnapjának tiszteletére önálló estet tartott a költő nevét viselő városi könyvtárban Teli Edit. A nagyszámú közönség élvezettel hallgatta a kiforrott stílusú előadó műsorát, mely elsősorban Pákolitz - méltatlanul kevésbé emlegetett - prózai műveiből állt össze, és a költő gyermekkorát felelevenítő írásokon keresztül személyiségét is a terembe varázsolta. Teli Edit segítségére volt ebben Bodroghalmi László is, aki gitárján a maga által megzenésített műveket tolmácsolta.- Egyszer egy felkérés alkalmából néhány verssel készültem, és akkor ástam mélyebbre magamat Pákolitz költészetében. Biztosan azért fogott meg, mert én is paksi vagyok, és felleltem azokat a szavakat, kifejezéseket, amiket az itteni svábok, az én szüleim és nagyszüleim is használtak, azokat a helyeket, ahol ők is jártak: a Slavakater, a Pipiske meg Vizes-dülő - mondja a versmondó nem titkolva lokálpatrióta gondolkodását. - Ezek a szavak a paksi embert megtöltik érzelmekkel, engem is a gyermekkoromra emlékeztetnek. Volt még egy helyszín: az Akácfa utca (Agárca utca - ahogy az írásokban szerepel) ahol az ő szülei éltek. Én is ott laktam egy darabig. Édesapám tanáraként is emlegeti Pákolitz Istvánt. Mindig annyit mond szűkszavúan: „Szigorú, igazságos ember volt. De abban az időben kellett is a szigor a vásott kölkeknek, akik mindig fent játszottak az Öreg-hegyen, és állandóan összepiszkították a ruhájukat” - idézi fel. Pákolitz István emlékét a városi múzeumban kialakított emlékszoba is őrzi, melyben személyes tárgyain kívül szinte az egész költői hagyaték is megtalálható. A múzeum udvarán álló bronzszobor Farkas Pál szobrászművész alkotása. S.Szabó Rajzzal a parlagfű ellen Általános iskolás korú gyerekeknek hirdetett rajzpályázatot az ÁNTSZ Paksi Városi Intézete a parlagfű elleni küzdelem jegyében. A kiállítás megnyitóval egybekötött eredményhirdetésen Dr. Ságh Beáta, az intézmény vezetője elmondta, hogy a gyerekek vetélkedőkön, előadásokon sok információt szerezhettek a parlagfűről, ami tükröződik rajzaikban is. Közel hatvan diák nevezett a pályázatra, közülük az alsó illetve felső tagozatosok kategóriájában egyaránt első három helyezettet díjaztak. Az értékelésnél szempont volt többek között a témafeldolgozás, az ábrázolásmód és színvilág. Az alsósok között első Ulbert Mónika, második Szép Réka, harmadik Tamás Vivien. A felsősök versenyében harmadik díjat vehetett át Borsi Lídia, másodikat Kriszt A különdíjas Németh Dóra Katinka, elsőt Mezősi Judit. A dobogós helyezettek mellett egy különdíjas pályázót is köszöntöttek Németh Dóra személyében, aki elmondta, hogy rajzán azt ábrázolja, milyen lenne Magyarország parlagfűvel és milyen nélküle. Szerinte parlagfűmentesen sokkal jobb lenne, mert akkor, akik allergiásak rá, nem küszködnének azzal, hogy folyik az orruk és tüsszögnek. A gyerekek munkáit szeptember végéig állítják ki a művelődési központ folyosógalériáján, majd néhányat egészségügyi intézményekben láthatunk viszont. gyöngy „Számomra elsősorban egy olyan kalandregény, ami a, tudomány, az akarat, a tudás könyve, melynek főszereplője a mérnök. Ebben a regényben van megírva az én sorsom is... ” Kováts Balázs nagy könyve Verne Gyula: A rejtelmes sziget „Rendkívül megragadó a főhős útkeresése, a barátságok, az elszakadás, a szerelem, és az aszkézis, melyen keresztül keres, kutat a zaklatott lélek számára valamilyen megvilágosodást,.. ” Szabó Vihnos nagy könyve Hermann Hesse: Siddhartha Fotók: Fonyó Dániel (fent). Szaffenauer Ferenc (középen), Fonyó Dániel (lent)
