Paksi Hírnök, 2005 (14. évfolyam, 2-19. szám)

2005-08-26 / 10. szám

PORTRÉ 15 Jó napot, mi újság? Éger László Éger László kétszeres magyar bajnok, szuperkupa-győz­tes, válogatott labdarúgó. A Debrecen játékosa és Paks büszkesége. Kevés sportolónak adatik meg, hogy világ­sztárokkal mérje össze tudását: Laci két héten belül pá­lyára lépett a Manchester United, a Real Madrid és az argentin válogatott ellen. Éger László a debreceni csa­patban futballozik, ideje nagy részét a cívisvárosban tölti. Mégis Paks az otthona, amikor csak teheti, hazajön szüleihez és a barátokhoz. Debrecenben befogadták, ő is jól érzi ott magát. Két-há­­romhetente tud jönni, az edzésprogram ennyit enged meg. A DVSC a Bajnokok Ligájában is szerepel. Ami­kor a horvát Hajdúk Split csapatát búcsúztatták, a nemzetközi sajtó a magyar sikerről zengett. Jelenlegi ellenfelük a világ egyik leg­jobbja, a Manchester United. Lacit nem az esé­lyekről faggatom, inkább az érdekel, milyen érzés a sztá­rok ellen játszani. Azt mond­ja, most érzi, mennyit kö­szönhet a futballnak. Megér­te a sok lemondás, a befekte­tett energia megtérül. Élet­re szóló élmény számára, hogy olyan ellenfelekkel ta­lálkozhatott, mint Rooney, Van Nistelrooy. - Rendkívül labdabiztosak - mondja. Elég egy kis hiba, s ők kímé­letlenül kihasználják. Ezért nehéz ellenük játszani. Sztá­rokkal a válogatott tagja­ként is találkozott. Az argen­tinok elleni mérkőzésen Crespo és Sorín ellen ját­szott. A Puskás Ferenc Válo­gatott ellenfele a Real Mad­rid volt, akkor Egérnek töb­bek között Rónáidéval és Beckhammel kellett meg­mérkőzni. - A magyar válo­gatott tagjának lenni rendkí­vül megtisztelő dolog - mondja. 2004-ben balszeren­cse sújtotta: többször le kel­lett mondania a válogatott­ságot sérülés miatt. Végül 2004 decemberében, Észtor­szág ellen debütált. Fiatalon komoly sikereket ért el, nem lenne meglepő, ha fejébe szállna a dicsőség. Azt mondja, sokan talán csak azt látják, milyen kocsival jár, milyen körben forog, s ez alapján ítélik meg. Aki vi­szont ismeri, tudja róla, hogy megbecsüli a barátokat, nem tartja többre magát mások­nál. Örül a sikereknek, de nem dőlhet hátra. Egy ba­rátjától érkezett sms-t őriz a telefonjában: „Laci ne fe­ledd, te már voltál bajnok, és leszel is”. Az üzenet szimbo­likus jelentőséggel bír, to­vábbi kitartó munkára ösz­tönzi, szeretne valamelyik rangos külföldi bajnokság­ban játszani. Hollandiából és Németországból érdeklőd­tek iránta, de még nem érke­zett el az idő, árulja el. Egyébként nagyon szeret Debrecenben futballozni, kedves emlékek fűzik oda. Egy héttel a születésnapja után, a ferencvárosi mérkő­zés kezdetén 7500 ember üvöltve énekelte, hogy bol­dog születésnapot! Amikor gólt szerzett, újra felharsant a kórus. - Felemelő élmény volt - teszi hozzá. Vagy ami­kor a Debrecen megnyerte a bajnokságot... Háromezer ember kísérte a buszt, ami­vel a főtérre érkeztek, ahol negyvenezren várták őket. Amíg él, nem felejti el azt az estét. Sokat forgolódik a paksi gyerekek körül, két keresztfia is focizik, főként miattuk. Rendezett már tor­nát kicsiknek, néha süte­ménnyel, máskor új labdák­kal lepi meg őket. Azt mond­ja, örül, hogy adhat. Ó maga szegény családból szárma­zik, ezért is értékeli a vi­szonylagos jólétet. Amikor arról faggatom, ki segítette leginkább, a szüleit különö­sen kiemeli. Ők erőn felül teljesítettek, hogy a fiuknak mindent megadjanak. Na­gyon hálás nekik ezért. Fele­sége, Csilla mindenben mel­lette van, Laci neki is sokat köszönhet. Kéri, hogy említ­sem meg gyerekkori edzőjét és példaképét: Blatt Pált. Ahogy Éger László pályafu­tásának utóbbi történéseit szemlélem, meg kell állapíta­nom: „jól megy a szekér.” Amikor a telefonszámát tár­csázom, arra gondolok, talán szóba sem áll velem. Hiszen annyian hívhatják, minden­kire nyilván nincs ideje. Laci azonban rendkívül készsé­ges. Bízom benne, hogy mindaz, amit leírtam, egy karrier kezdete csupán. Szász Tibor Tehetségesek, fiatalok Hunyadi Rita Ahogyan elnézem a 17 éves Hunyadi Rita törékeny alakját, azon tűnődöm, hogy vajon hogyan is bírja el ez a filigrán termetű lány a csellót. Pedig nincs téve­dés, hisz a saját fülemmel hallottam őt játszani az evangélikus templom kon­certjén.- 13 éve, hogy a hangszeres játék nálam a mindennapok része - meséli -, ennyi ide­je már, hogy a művészeti is­kolába járok. Úgy volt, hogy a zenét választom élethivatásomnak, de aztán másképp alakult. Ma már nem is bánom, mert sokkal jobban érdekel a biológia, és örülök, hogy a Vak Boty­­tyán Gimnáziumban tanul­hatok. Az állatokat is na­gyon szeretem - pillant Szotyi nevű kutyájára - de leginkább a biokémia érde­kel. Kérdésemen, hogy össze le­het-e kötni a természet sze­­retetét és a zenét, elgondol­kodik: - Igen, azt hiszem igen, mindkettőben a har­mónia uralkodik. Bizonyos zenéket például nagyon jó a szabadban hallgatni. Talán a harmónia keresése vezérli Ritát, amikor fárad­hatatlanul muzsikál. Két zenekarnak is tagja: Pak­son a Camerata pro Artis­­ban játszik, és ő a legfiata­labb tagja a Szekszárdi Ka­marazenekarnak is, mellyel nem egyszer léptek már fel külföldön is S. Szabó Fotó: Juhász Anikó

Next

/
Thumbnails
Contents