Paksi Hírnök, 2005 (14. évfolyam, 2-19. szám)
2005-08-26 / 10. szám
MOZAIK 11 A kormorán kára Városunk hagyományaihoz szorosan kapcsolódik a dunai halászat. Akik rendszeresen horgásznak, tapasztalhatták, hogy egyre kevesebb nemeshal van a folyónkban. Jobban kellene figyelnünk rá, hiszen nem kifogyhatatlan természeti forrásról van szó. A Paksi Halászati Szövetkezet több mint negyven kilométeres Duna-szakaszon végez kereskedelmi halászatot kerítőhálós módszerrel, melyet a magas és alacsony vízállás váltakozása miatt kiegészít a kece, valamint az állítóhálós és a varsás halászat. A szövetkezet adja ki a horgászás a halászati engedélyeket is a paksi Duna-szakaszra. A folyó természetes halállománya csökken: jelenleg körülbelül egyötöde a huszonöt évvel ezelőttinek. A lehetséges okokról kérdeztük a Paksi Halászati Szövetkezet elnökét, Gyurkó Ferencet. - Az ívóhelyek és a folyómeder változása miatt néhány őshonos halfaj, például a kecsege és a süllő veszélyeztetettnek számít. Ezt erősíti még a kormoránok jelenléte, hiszen ezek a védett madarak legfőképpen a méretkorlátozott halakat fogyasztják, a nagyobbakat pedig megsebesítik, ami a pusztulásukhoz vezet a későbbiekben. A 2001-től érvényes természetvédelmi oltalom mára már elavult: a kormoránok száma a Duna vízgyűjtő területén 1979-ben ötvenezer volt, 1995-ben hatszázötvenezerre nőtt, a törvény megalkotásának idején pedig majdnem egymillióra rúgott. A kormoránok hatására az ívásra képes törzsállomány jelentősen megfogyatkozik, ami a szaporodásra is károsan hat. Egy madár évi százhetven kilogrammnyi halat fogyaszt, és ha figyelembe vesszük azt is, hogy a természetes vizeken az évi halállománynövekedés 20-30%ra tehető, egy idő után mái1 nem lehet „csak a szaporulatból” halászni. A telepítés nagyon költséges, és többnyire nem kielégítő mértékű. A kormorán ma nem tekinthető veszélyeztetettnek, mert tömegesen elszaporodott; manapság már ökológiai károkat okozó madárfajjá vált. Indokolt esetben azonban riasztása, gyérítése, állományának szabályozása engedélyezhető, melynek módja az illetékes természetvédelmi hatósághoz írt kérvény (forrás: www.mohosz.hu). Városunkban mindent megtesznek a halállomány növelése érdekében. - A halászat a természetes vízi gazdálkodás eszköze. Minden évben rendszeresen telepítünk harminc mázsa háromnyaras pontyot, valamint ötvenezer előnevelt ragadozó halat, vagy tízezer darab előnevelt kecsegét. így mi is hozzájárulunk ahhoz, hogy az őshonos halak száma közelítse a kívánt értéket. Sajnos a hivatásos halászok száma is csökkent az utóbbi időkben: tizenöt helyett ma csak öten foglalkoznak ezzel a mesterséggel. A szövetkezet rendkívül jó kapcsolatot ápol a rendfenntartó szervekkel, í^y a vízi rendőrséggel is. Úgy gondoljuk, ha a kormoránok okozta kárt nem is tudjuk megakadályozni, legalább az ülegális halászat ellen közösen lépjünk fel - hangsúlyozta Gyurkó Ferenc. A WWF (World Wildlife Rind) által 2020-ra tervezett dunai hallépcső megépítése várhatóan lehetővé teszi, hogy a tengeri halak felúszszanak a folyón, így remélhetőleg a magyarországi szakaszon is újra láthatunk vizát.-chicken-Lecserélt történelem A történelmi város egyik legnagyobb épülete előtt állok. Ebben a házban ülésezett 1802-1848-ig az alsó tábla, e falak között küzdött a honért Kölcsey Ferenc, Deák Ferenc, Wesselényi Miklós, Kossuth Lajos. Széchenyi István itt ajánlotta fel 1825. november 6-án birtokai egyévi jövedelmét a Magyar Tudományos Akadémia megalapítás érdekében, itt lett a törvényhozás, a közigazgatás és a közoktatás hivatalos nyelve a magyar. A hálás utókor az épület falára helyezett vörösmárvány táblán ezekkel a szavakkal köszönte meg az elődök teljesítményét: „Magyarország fő- és nemesi rendjei a népszabadság eszméjétől föllelkesülve, e történelmi nevezetességű palota tanácskozási termeiben alkották meg halhatatlan emlékű nagy művöket, az 1848-iki Törvényeket, és azokkal a modern magyar államot. Örök dicsőség és a fölszabadított népmilliók hálája emlékükre. A nagy esemény színhelyét az utókor számára ez emléktáblával megjelölni hazafias lelkesedéssel rendelte Pozsony szab. kir. város törvényhatósági bizottságának 1898. évi március hó 7- én tartott közgyűlése.” Alig húsz év múlva az emléktáblát másikra cserélték a város új gazdái. Egyre-másra jönnek a turistacsoportok. A korosodó hölgyek és urak mindegyikének fülén ott a hallgató, német, angol, japán nyelven követik az idegenvezető lendületes ismertetőjét. Magyar csoport nem érkezik. Magyar szót nem hallani. Remit Tenda Fotók: Juhász Anikó
