Paksi Hírnök, 2001 (13. évfolyam, 1-52. szám)
2001-12-20 / 51-52. szám
2001. december 20. 7. oldal Balga, ember az, aki csak önmagára s önmagával gondol. Karácsony ide vagy oda, (andalíthat is jótékony bársonyos ünnep,) azért én mégis és mégis, az elengedettség napjaiban - a menekülőkre gondolok. Rájuk, akik nem bujkálnak s nem csinálnak titkot abból, amit tenni kénytelenek. Egyébiránt mindenütt mutatkoznak, lettlégyen városról, avagy faluról szó. De jó szeme legyen annak, aki nem csak nézi, de meglátja őket. Mind könnyebb a velük való találkozás, hisz - hitem szerint - sokasodnak, mind többen vannak, s tán nem akad helység e ridegülő hazában, ahol nem mutatják magukat. Félreértés ne essék, alább nem azokról lesz szó, akik a bérces Balkán, avagy Afganisztán sziklás hegyei közül húzódnak hazánkba s keresnek maguknak riadtan oltalmat. Nem, de másokról, a belhoniakról, akiknek mind inkább az élet árnyékos oldala jut. Lehetséges volna, s csakugyan vannak belhoni menekülők - értetlenkedhet bárki s érvelhet; mi elől menekednének - nálunk béke van. Valóban, semmi kétség, ránézésre béke, hisz itt nem dörögnek fegyverek s tankok hernyótalpát por fedi. De nagy különbség van úgymond a külső béke s a belső békesség között. Mire gondolok? Arra, hogy amint a valóságos háború, úgy a honunkban dúló háborúskodások elől is ajánlatos, sőt szükséges menekülni. S az emberi elme itt is tanújelét adja találékonyságának. Végiggondolni is sok, hogy a menekülők hány és hány féle utat keresnek, találnak fel s hiszik balgán, hogy az az út boldogító kikötőbe vezet. Vajon akad-é valaki, aki elvitatja tőlem állításom igazságát, hogy tudniillik nálunk háborúskodásból, ellenségeskedésből, acsarkodásból bőség, a lélek benső nyugalmából viszont szűkösség mutatkozik? Nem is akármilyen, de hatalmas szűkösség! Mit lehet és kell ez ellen tenni s pláne azoknak, akiket taszít az alantas indulat, s mosdatlan szájúság? Kézenfekvő; menekülni kell, valamiképpen kilépni a mindennapok szorításából s hátat fordítani úgymond - az egésznek. Varga S. József: Menekülők Tudjuk, mondjuk, hogy lassan a kábítószer is olyan rendeket vág közöttünk, akár az alkohol. Mindkettőből fogy, mértéken felül. S nem csak az a fájdalom, hogy mindkettő az egyénre, de áttételesen kártékonyán hat országra, hazára is. Én itt és most nem a fennebbi szenvedélybetegségre keresek feldolgozást s próbálom menteni, ami igazából nem menthető, csupáncsak arra bátorkodom felhívni a figyelmet, hogy amint mindennek, úgy ennek a nemzetrontó jelenségnek is oka, magyarázata van. Hiszem, hogy sokak számára az ital, a „szer” nem cél, csupán kényszerből választott eszköz, hogy általuk menekedjenek lelki és kenyérgondjaik elől... A legsúlyosabb mentsvár az öngyilkosság. Évente községnyien menekülnek már-már önmaguk elől úgy, hogy saját kezüket emelik legnagyobb kincsükre, önnön életükre. Lelke rajta, aki ellentvet, de meggyőződéssel mondom; ha a dolgok nem vesznek más irányt, tehát nem javul a magyar kisember lelkiállapota, anyagi helyzete, nos, akkor az öngyilkosságba menekülők még többen lesznek. Vannak, akik elhagyják e hozzájuk szeretettben, igazságtalan és háládatlan hazát. Felszedik a sátorfát, megcélozzák a Nyugatot, konokul keresnek maguknak békésebb, boldogítóbb kikötőt. Mondjam, ne mondjam? Általuk is fogyunk, egyre fogyunk. Mások, ha pénzük engedi, a könyvekhez menekülnek. Amint idejük engedi, önmaguk elől is bújva, történelmi regények által kapott szárnyakon alámerülnek letűnt időkbe, megmártóznak elmúlt évszázadokban, belétemetik magukat enyészetté lett eleink nyomaveszett életébe. Törökkel, tatárral hada-Paksi Hírnök 1 Paks város és a környék lapja koznak, szívük együtt rezdül a párbajra készülő végváriakéval, kardot élesítenek, buzogányt latolnak, sátorban alszanak csillagos ég alatt, s hű lovuk horkantását hallgatják csatára virradó éjszakán... Mások a titokzatoshoz, a megmagyarázhatatlanhoz térnek s keresnek holdudvarunkban biztosnak látszó menedéket. Éjnek idején az eget kémlelik, hátha feltűnik valami rejtelmes és titokzatos UFO. Képzeletük orvén azután messze suhannak a végtelenbe, s fényévnyi távolságokban remélnek bajaikra gyógyírt. Vannak, akik - látszólag telhetetlen mohóságukban - az ágyat választják, s mint különös mentsvárukba, vetik belé magukat. Igen, mert olyankor minden szép, s minden jó. S mint utálatos, megunt cipőt rúgják el maguktól sanyargató gondjaikat. Olykor más férjével, más asszonyával. Mások megszállottan rángatják az ásító szájú gépek karját s remélik, majd megmenekednek, ha egyszer pénzeső zúdul rájuk. Mondani sem kell, szinte mindig rajtavesztenek. Mások az öröm bibliáját forgatják, lapot húznak remegő kézzel, lapot adnak s riadtan lapulnak sűrű cigarettafüst felhője alatt. Vannak, akik parányi birtokukra, hobbikertjükbe mennek, s midőn becsukják maguk mögött a kaput, azt hiszik, hogy megmenekedtek, s kívülre rekesztették a szeretettelen, hideg világot... Folytassam? Ugyan mi haszna volna, hisz sejthetni; a menekülés módozatainak talán nincs is vége. S ha valaki azzal vádolna, hogy ünneprontó szándékkal írtam e sorokat, sietek leszögezni, mi sem áll távolabb tőlem. S még valamit. Ha valaki elfogultsággal, témám okán való rosszhiszeműséggel gyanúsít, ajánlom, akkor dobjon rám követ, ha szűkebb környezetében, bárhogy kutatja is, nem talál egyetlen menekülőt sem. Meg a másik. Mikor gondoljunk mások bajával, ha nem karácsony küszöbén. Közvélemény-kutatás 2001. Kritikus paksiak Az önkormányzat megbízásából a Jelenkutató Intézet idén is elkészítette azt az évente esedékes reprezentatív közvélemény-kutatást, amelynek eredményéről Kiss József, az intézet ügyvezetője számolt be az elmúlt héten. A felmérés során ezúttal is nyolcszáz paksit kérdeztek meg, s a közel hetvenöt kérdést tartalmazó kitöltött kérdőívből kiderül, hogy a paksiak meglehetősen kritikusak a város intézkedéseivel és vezetőivel szemben. Az önkormányzat négy éve végeztet rendszeres közvélemény-kutatást, melynek célja a lakosság véleményének felmérése az önkormányzat tevékenységét érintő feladatokról. A mostani kutatás rámutat arra, hogy az országos és a várospolitikai események iránt továbbra is csekély érdeklődés mutatkozik, a közvéleményt viszont élénken foglalkoztatja a polgármester tevékenysége. Bor Imre ismertsége majdnem száz százalékos, s a megkérdezettek úgy vélik, a város embere rendelkezik mindazokkal a vezetői erényekkel, amelyek szükségesek a hivatali pozíció ellátásához. A lakosság értékítélete szerint a legfontosabb alapérték a polgármester esetében a tisztesség és a megvesztegethetetlenség. A polgármesternél jóval alacsonyabb Bagdy László ismertsége, rokonszenv-indexe viszont magas. Hasonló vélemények tükröződnek Rujder Mária és Szinger Ferenc, valamint Kern József képviselők esetében. A válaszadók pozitívan ítélték meg dr. Blazsek Balázs jegyző és a hivatal dolgozóinak munkáját, s az önkormányzat aktuális döntéseit is helyesnek ítélték. Az iskolák, óvodák felújítására majdnem mindenki maximális osztályzatot adott, s az építményadó is a várakozásnál nagyobb elégedettséggel bír, annak ellenére, hogy a megkérdezettek kritikus válaszokat adtak a város döntéseivel kapcsolatban. Neuralgikus pontként jelölték meg a munkahelyteremtés hiányát és az egészségügy helyzetét, sőt a városi turizmusfejlesztés kapcsán is visszafogottabban nyilatkozottak, az idegenforgalom hasznosságát illetően viszont már nem ennyire egységes a kép: a lakosság háromnegyed része ért egyet azzal, hogy az önkormányzat a jövőben is fordítson közpénzeket újabb lakások-A paksiak érezhetően jól tájékozottak a város dolgaiban, ami elsősorban a helyi médiumoknak köszönhető. A felmérés szerint a TelePaks nézettsége szignifikáns módon nőtt, a Paksi Hírnök olvasottsága stagnál, míg a Fortuna Rádió hallgatottsága erősen viszszaesett. A helyi közönség nem sajnálja a közpénzeket a helyi médiumoktól, ezzel mintegy alátámasztva azt a véleményt, hogy helyi tévére és újságra érdemes és kell is pénzt áldozni. A Paksi Hírnököt a helyiek mindössze 15-20 százaléka nem olvassa, a hírek megbízhatóságát illetően pedig az olvasók 65 százaléka tartja tényszerűnek. A Paksi Polgár című újság olvasottsága negyven százaléka körüli, az elekronikus kommunikáció viszont — úgy tűnik - egyelőre még a jövő zenéje: a Paks- Press olvasottsága hat százalék. A Tolna megyei Munkaügyi Központ Paksi Kirendeltségének ÁLLÁSAJÁNLATAI Felvételre keresnek: Paksra: 2 fő vendéglátóipari eladót, 2 fő érettségizett mentóápolót, 1 fő gyógyászati termékforgalmazót, 1 fő irodai biztosítási üzletkötőt, 1 fő mezőgazdasági gépszerelőt, 2 fő sütő- és tésztaipari munkást, 2 fő villanyszerelőt, Paks és környékére: 10 fő mozgóárust (megváltozott munkaképességűt), Dunaföldvárra: 5 fő festő és mázolót, Dunaújvárosra: 4 fő betanított varrónőt, Szekszárdra: 1 fő hídépítő mérnököt, 16 fő szerződéses tiszthelyettesi állományú katonát (érettségizett). •
