Paksi Hírnök, 2001 (13. évfolyam, 1-52. szám)
2001-12-13 / 50. szám
2001. december 13. 7. oldal Bözsike dúlt ábrázattal toppant a homályos szobába, oly sietős volt neki, hogy boltbéli szatyrát is kezében tartotta.- Mama - kiáltott parancsolom -, hallja, mama! Alszik világnak. Magán se lehet ám kiigazodni. Amíg tenni tudott, pörölni köllött, hogy pihenjen kicsit. Most meg alszik, feszt alszik, mintha fizetnének érte. Hallja, mama? - várakozón állt. A sarokbéli ágyon, a mosolygós szentkép alatt mozdult a dunyha, s kicsi idő múltán özvegy Matókné kandikált kifelé alóla.- Nem alszok én, aranyom, hisz az elébb ütötte a nyolcat az óra. Meg hát - magyarázott sűrű pislogással -, hogyan is tudnék aludni, amikor le se csuktam a szömömet.- Min eszelt egész éccaka?- Nem eszeltem én, hát hiszen jó sorom van, min törjem a fejemet. Hanem mintha hangyák mászkáltak volna rajtam, zsibogott az egész testem. Hogy tán, mondtam csak így magamnak e, hogy tán bekeveredtek az ablak résin, oszt olyik-másik belém is harapott. Bözsike idegesen nevetett:- Maga is megéri ám a pénzét, de meg ám. Nem lehet sarokba szorítani. Kivágja magát minden helyzetből. Ki és ki. Hanem idevigyázzon - Bözsike anyósára meredt -, tudja, mit beszéltek a népek a boltban?- Most éppen mit? Mert mindig dödögnek valamit - özvegy Matókné a fejét csóválta.- Azt, hogy az éjjel meghalt Treszka nénje.- Meeg? Hát meg hogy meg? De mellik Treszka, aranyom?- A Hajagos Treszka néném, tudja az a szótalan forma...- Kár volt érte. Mert én a Pistuka Treszkára gondoltam az elébb. Hogy tán az. Nohiszen - nézett derűsen a nénike -, nem lett volna nagy kár érte. Mást se csinált egész életiben, mint bökölődött, hartánkodott mindenkivel, belékötött volna az élő fába is. Majd el is viszi érte az ördög, tudom, Istenem, oszt ellepi nékije azt az ártatlan arcát a pokol füstje...- Jaj, mama - legyintett elhárítólag Bözsike -, miket beszél itt összevissza.- Oszt mi volt azzal a Hajagos Treszkával? Mert én nem vélek rá, hogy baja lett volna. Igaz, amióta ezt a nyüveteg ágyat fekszem, ki sem mozdulok a szobából, nem is tudok semmiről. Öt éve már - sóhajtott s felfelé vetette tekintetét. Egészséges volt, mint a makk. Nem volt annak érkezése betegeskedni, mint egyeseknek. A Mariska néném, tudja, akinek a Hajagos Treszka a napa volt, az beszélte, hogy még az este is a kácsákkal vívott a Treszka néném, katrocba zárta ükét, hogy bajuk ne essék. Azután megvacsorált rendesen, mint máskor, pirított kenyeret mártogatott vörösborba, nézte kicsit a tévét és elaludt. Csak az a feneség, hogy örökre. Mert reggel hiába kötötték, hiába rezenérozták, nem mozdult.- Nézzenek oda - álmélkodott özvegy Matókné -, hogy lehessen az? Nem gyün ám olyan váratlanul a halál. Hát hiszen vélek is rá, hogy Paksi Hírnök I Paks »áros és a környék lapja amikor legutóbb, fene se tudja, hogy mikor, láttam, mintha dobta volna a bal, de nem, a jobb lábát. Nem-e agyvérzés érte, már akkor, öt-hat esztendeje is? Varga S. József: Ez a rend- Áááááá - ellenkezett Bözsike -, nem volt más, mint hogy lejárt az ideje, oszt el kelletett menni neki. Ez a rend. Ledógozta magát, véghez vitte, ami rá volt mérve. Szegény Jani, tudja a középső fia, akivel együtt élt, most majd tekingelődhet. Hogy mondogatta mindég, milyen jó, amíg a Treszka néném él, mert addig gazdája van a háznak. Ók meg eljárhatnak nyugodtan dógozni. Hogy olyan vót a házon a Treszka néném, mint a lakat. Özvegy Matókné nevetett s fakult bőrű kezével fedte száját:- Hát hiszen ki is próbálta a kulcsát egynémely asszonyehős ember abban a lakatzárban...- Csúfoskodik megen - mordult anyósára Bözsike -, az övé volt, azt csinált vele, amit akart. Ej, ej - sóhajtott Bözsike -, milyen jól is jártak azok a Janiék. Mert akárhogyan is bírta magát az az öregaszszony, elébb vagy utóbb úgyis lebetegszik. Ott körül járt a nyolcvan táján. Oszt azok is úgy járnak, hogy húzni-vonni köllött volna, aláadni az Í> Nyitva: H-P 8-12-ifi, I4-I7-Í2, Szó: 8-12-iü. Äi ./H';ji -1 Bútor Mintaterem 7030 Paks, Dózsa Gy. út 40., , tel.: 75/421-515. wSr Rendelés esetén étre] gyártás! 9szöve;tyál asztékkaí* \edves vásárlóinkat! íRendeléskorehirdefés! bemutatójának ! 5 %áreti2edmén december 30 lén ff ■id! A AJÁNLATUNK: sarokgarnitúrák, franciaágyak, körfranciaágyak, 3+2+1 garnitúrák, kinyithatós ágyak, fotelágyak, gyerekheverők, heverek. éjjeli edényt, mosdatni, füröszteni, tisztába tenni, falatonként adogatni a szájába az étket és elhallgatni az örökös pézsmitálását, amint az ágyból adja szüntelen a parancsait. Özvegy Matókné öszszerezzent, s mintha még kisebb lett volna előbbi önmagánál. Bözsike elszántan folytatta:- Oszt ha úgy jár, neki is mit ért volna az élet? Semmit. Csak feküdni, henteregni az ágyon. Eh - Bözsike lemondón legyintett -, én úgy látom, aki ott körül van a nyolcvannál, az nyugodtan elmehet. És még hálás is lehet, ha váratlanul elszólítják. Elég az, elég az a nyolcvan esztendő. Még sok is.- Nem jól látod, aranyom. Mi az a nyolcvan esztendő? Akár egy szemvillanás. Eljár az idő, hogy észre se lehet venni. Oszt még így is jó - vidult özvegy Matókné -, ha ágyhoz is van kötve az ember lánya. Ha mást nem tesz, legalább emlékezik. Nédd e - az ablak felé bökött -, hogy pirhanyagosodnak a falevelek, itt az ősz, nyakunkon a tél. De jó volt, mikor boldogult ipáddal ilyen aranyos időben törtük a kukoricát az Ökörterelő dűlőben.- Volt, elmúlt, bele költ nyugodni. - Bözsike számonkérőn kémlelte anyósát. - Hány éves is maga, mama?- Advent hetiben leszek nyolcvanöt. Föltéve, ha megadatik.- Szegény Treszka ángyom. Ő ment el, pedig máson lett volna a sor.- Kire gondolsz, lányom? - kérdezte özvegy Matókné riadtan.- Kire, kire, kérdezősködik fölöslegesen. Nem magára, abban biztos lehet - hirtelen oldalt fordult, s bokros teendői után látni kisietett a szobából. Özvegy Matókné állig húzta az oltalmazó dunyhát, s onnét kandikált kifelé, alázattal, bocsánatkérőn. Ádventi kertbarátok Manapság talán kevesen tudják, milyen is lehetett néhány évtizeddel ezelőtt a karácsony akkor, amikor a nincstelenség, a szegénység szinte mindenre rányomta bélyegét. Mégis hangulatában megkapó, bensőséges ünnepek voltak ezek, olyan alkalmak, amikor a család tagjai közösen készítették a betlehemi jászolt, az ádventi koszorút, háncsból a játékokat, mindezt természetes anyagok felhasználásával. E letűnt világ hangulatából kaphatott idén is ízelítőt egy héten keresztül a paksi közönség a volt Erzsébet Szálló földszintjén, ahol a paksi Kertbarátok Egyesülete saját készítésű munkáit mutatta be. A természetes anyagok felhasználásával készült, gyertyával díszített alkotások - ádventi koszorúk, betlehemi jászol, karácsonyi díszek — mellett szemet gyönyörködtető fenyőfákat is láthatott a közönség.
