Paksi Hírnök, 2001 (13. évfolyam, 1-52. szám)
2001-12-06 / 49. szám
4. oldal Fogasné Rácz Éva: „Az egyediségre törekszem” Sokszínűség és változatosság November 30-ig volt látható a Városi Művelődési Központ emeleti kiskiállítójában a dusnoki születésű Fogasné Rácz Éva fazekas kiállítása. A színes, változatos tárlat a két hét alatt méltán nyerte el a közönség tetszését. A kiállítás némi rábeszélés, ösztökélés eredményeként jött létre, dr. Czárné Nagy Ildikó ugyanis már egy évvel ezelőtt felvetette Fogasné Rácz Évának a tárlat ödetét. Többszöri időpontegyeztetés, hosszas kapacitálás után Éva elérkezettnek látta az időt arra, hogy megmutassa magát, alkotásait. Jól tette, hiszen egyedi alkotásainak esztétikus formavilága, szemet gyönyörködtető színvilága méltán hódítja meg mindannyiunk szívét. „Nem minőségileg, hanem mennyiségileg nem láttam elérkezettnek az időt arra, hogy önálló kiállítás keretében mutatkozzak be a nagyközönség előtt. Meglehetősen elfoglalt vagyok, az otthoni műhelyemben folyamatosan dolgozom, s hiába próbáltam félretenni egykét munkámat a kiállításra, csak nem tudtam elkészíteni az anyagot. Amikor végül elfogadtam a felkérést, éjjelnappal azért dolgoztam, hogy összeálljon a kiállítás anyaga” — idézte fel az előzményeket Fogasné Rácz Éva, aki mindvégig kényesen ügyelt a mennyiség és a minőség arányára. A gondos, átgondolt előkészítésnek köszönhetően látványos, érett munkákat láthatott két hédg a közönség. A kiállítás anyaga Fogasné Rácz Éva sokrétűségének bizonyítéka is egyben: az ókor formavilágát idéző amforákat, mázas kerámiákat, áttört jellegű munkákat, népies alkotásokat, domborműveket, képkereteket egyaránt láthatott a közönség. „Az egyediségre törekszem, ugyanakkor a változatosságot, a sokszínűséget kedvelem, s erről szerettem volna meggyőzni a látogatókat is, remélem sikerült” — fogalmazott Éva, aki máris újabb felkérést kapott, ezúttal Gutái István-nétól. Legközelebb tehát jövő decemberben, a könyvtárgalériában lesznek láthatók a munkái. . Fogasné Rácz Éva 1966. május 27., Dusnok Az általános iskola után Baján tanult a Türr postaforgalmi szakán. Érettségi után a dusnoki Takarékszövetkezetben dolgozott, majd a bajai könyvtárban. Kedvtelésként kezdett el foglalkozni az agyagozással, eleinte Kovács László kalocsai fazekas mesternél dolgozott inasként, közben egyéni tanulóként Hódmezővásárhelyen szerzett kerámia, formázó végzettséget. Paksra került, otthoni műhelye 1993-ban készült el, azóta is folyamatosan dolgozik. Gyermekei: Lilla (1993), Gergő (1994) I Paksi Hírnök Pák* ntfat ét • kftmyék lapja XIII. évfolyam 49. szám Beszélgetés Gutái Istvánnéval Könyvtáros a változó időben Gutái Istvánné paksi. Itt született, élete nagy részét Pakson élte le. A Krasznavölgyire magyarosított Kern család ősei alig kétszáz éve települtek le Pakson, így aztán Gutái Istvánné nem is nevezi tősgyökeres paksinak magát. — Tíz év kitérő után, szinte napra pontosan éppen huszonhárom éve került ismét Paksra. Rögtön az „új” könyvtárba? — Igen. Ézt a helyiséget — a Munkás Művelődési Központ részeként - már a legelején könyvtárnak szánták, ami elég ritka dolog volt, mert abban az időben bizony nem minden azzá lett, aminek eredetileg tervezték. A könyvtár 1. Számú Fiókkönyvtáraként funkcionált, de már a kezdetektől sikerült kialakítani az önálló arcülatát. A Városi Könyvtártól való leválást 1992-ben pusztán gazdasági okok indukálták. Ez ránk nézve azzal az előnnyel jár, hogy azóta saját beszerzési keretből gazdálkodunk. Én ’78 novemberében eredetileg ennek a fiókkönyvtárnak a könyvtárosi állását pályáztam meg, amit elnyertem. Azóta itt dolgozom. Az induláskor nem volt könyvbeszerzési keretünk, így a Városi Könyvtár másodpéldányaiból töltöttük fel a polcokat az ünnepélyes avatásra. Akkoriban még sem iskola, sem óvoda nem volt a lakótelepen, mi pedig itt laktunk az egyik tízemeletesben. Reggelente legyalogoltunk a gyerekkel az óvárosi bölcsődébe, az óvodába, majd délután és este ismét megtettük ugyanezt az utat. A PAV-nak volt ugyan buszjárata, amely ide a lakótelepre is feljárt, de az csak PAV-osokat vett fel. — Apropó PAV! Az atomerőmű építkezése miatt abban az időben igen sokan dolgoztak Pakson. Mennyire érződött ez a könyvtár forgalmán? — Valóban, a lakótelep akkoriban csupa munkásszállóból állt, kivéve a Rajk László utcát, a Babits utcát, bár ennek a hátsó fele is műszaki szállóként funkcionált. Ráadásul egy egész regimentnyi katona állomásozott itt, akkoriban tehát gyakorlatilag tízezer potenciális olvasónk volt, nem beszélve a gyerekekről. Amíg tehát tartott az erőműves építkezés, meglehetősen nagy forgalmunk volt, s ezt a munkát ketten, egy kolléganőmmel közösen végeztük, mindketten főállásban. — Nehézségek? — Akadtak. A több ezres olvasóközönség kiszolgálására például alig húszezer darabos könyvállomány állt rendelkezésre, ami kevésnek bizonyult. Éppen ezért letéteket szerveztünk a különböző szállókra. Az akkori korszakra olyannyira jellemző anomáliák közül pedig hadd említsek egyet. Az erőműből — mintegy „kézi vezérléssel” — megpróbálták irányítani a művelődési központ igazgatóját, mégpedig utasításokkal: „Legyen vasárnap is nyitva a könyvtár!”, vagy „Legyen este tízig nyitva!” El lehet képzelni, hogy milyen „tömeg” vette olyankor igénybe a könyvtárat... Egy idő után aztán sikerült olyan megegyezésre jutni az ödetgazdákkal, melynek eredményeként a szakember véleményét is meghallgatták. Ésszerű, a valós igényekhez igazított nyitva tartást tudtunk kialakítani. — Gondolom, a nehézségeken és az effajta anomáliákon kívül örömteli pillanatok is adódtak... — Természetesen, ilyen volt például az, amikor elindult a lakótelepi iskola, amelyben két tantermet kaptunk ahhoz, hogy gyerekkönyvtárat alakítsunk ki. Egyúttal lehetőség kínálkozott arra is, hogy egy nagyobb orosz letétet hozzak Paksra a budapesti Gorkij Könyvtárból. A gyerekkönyvtár létesítése persze szakmai szempontból akár vereségként is felfogható, ha ugyanis a család már nem járhat együtt a könyvtárba, az nagyon rossz. — Szívesen idézi fel ezeket az éveket? — Természetesen. Orosz nyelvi tagozatos gimnáziumban érettségiztem, amire mind a mai napig büszke vagyok. Főleg egykori tanáromra, Vajnai Jánosra emlékezem örömmel. Szívesen gondolok azokra az évekre is, amikor a gimnáziumban megszerzett orosz tudásomat a gyakorlatban hasznosíthattam: sok kedves ismerőst és barátot szerezhettem ezzel az orosz olvasóim közül azáltal, hogy nap, mint nap beszélgettem a könyvtárba rendszeresen betérő orosz szakértőkkel. .. — További munkájához erőt, sok sikert kívánok, és köszönöm a beszélgetést! Miklós Imre Gutái Istvánné, Krasznavölgyi Júlia Paks, 1951. június 19. Általános iskoláit Pakson végezte, orosz nyelvi tagozatos gimnáziumban érettségizett. Szombathelyen szerzett népművelés-könyvtár szakon diplomát, majd az ottani megyei könyvtárban kezdett el dolgozni. 1973- ban férjhez ment, férjével együtt Celldömölkre költözött, ahol a városi könyvtárban helyezkedett el, majd rövid ideig népművelőként . dolgozott. Két gyermeke van: István (1973), Dániel (1977). A család 1978-ban Paksra költözött, ezt követően Gutainé rögtön (’78 novemberében) a VMK könyvtárában kezdett el dolgozni. 20/9285-768 75/316-515 Dó**» Gy. a. 94,- fínZ»*^ ■ÚéüferT IS SHKiS Pénztárgépek, fénymásolók, irodatechnikai berendezések, forgalmazása, szervizelése. Color másolás plakát méretben isi Kiadvány, névjegykártya, meghívó, stb. :: ■■ ■ —r=> szerkesztése. Használt gyártása, számítógépek, laminálása. fénymásolók,irodatechnikai berendezések forgalmazása.
