Paksi Hírnök, 2001 (13. évfolyam, 1-52. szám)
2001-10-25 / 43. szám
2001. október 25. 7. oldal Nagy nap a mai, ballagnak a nyolcadikosok. Szegletesék megadják a módját, tegnap kés elé terelték a legszebb hízót, levágtak mellé öt tyúkot, három tömött kacsát és szóltak Krisztina néninek, hogy a jeles alkalomra vállalja fel a főzést. Tart az ünnepség, igaz, Szegletesék portájáról nézvést nem látni semmi, legfönnebb hallani, zene és beszédfoszlányokat terel a szél, virágillattal vegyesen. Krisztina néni elemében van, sürög-forog az udvaron felállított bogrács körül, ragaszkodott hozzá, hogy abban főzzenek.- Más az íz, és kigyün a tikból a legfinomabb zamat - érvelt. Nyílik a kiskapu, öreg Gombkötő lépdel befelé nehéz, csoszogós léptekkel.- No, Jani - Krisztina néni csípőre teszi a kezét -, gyüttél te is? Átgyüttél a szagra? Az öreg bólint s amint az öregasszonyhoz ér, aprólékosan feltekinti magának a terepet s rosszallón szól:- Minek ekkora parádét csinálni? - fejét csóválja. - Ha elballag a Sárika, hát elballag. Pénzkidobás, Krisztina, tisztára az.- Mit értesz te, Jani, a csokoládéevéshez?- Ez látod, igaz. Ahhoz aztán semmit - úgy nevet, hogy fogatlan ínye látszik. Mint a hangyaboly, olyan az utca. Ünneplő ruhás emberek csörtetnek a járdán, jönnek Szegletesék is, elől a férfi, mögötte párban az asszony és Sárika. Meg a vendégek, úgy masíroznak befelé, mint lakodalomban a násznép. Krisztina néni kézfejével a szeme előtt babrál, majd Sárikához lép és remegő hangon mondja:- Hát elballagtál, aranyom? El? Ládd e, jár az idő, egyik nap mén a másik után - cuppanó>an csókolja a húzódozó fruskát. Befelé tódulnak, a tiszaszobába, ott lesz az innepi ebéd. Harminchat teríték, mindegyik mellett karácsonyról maradt, fenyőmintás szalvéta. Öreg Gombkötő, ámbátor hívni nem hívták, de hogy hasznát vegyék, párás boroskancsókat rak az asztalra.- A szódásüveget nem adom fel - magyaráz -, baj ne legyék belüle. Itt van e, az asztal lábánál, a kezetek ügyibe - nézi Szegletest.- Jól van, körösztapám, nagyon jól van. Igyék. Sárika átöltözik, leveszi a ballagásra csináltatott újat, másikba bújik, az otthoniba, de az is új. Két rend ruhát varrattak neki ballagásra. A gazdasszonyok, előttük hófehér kötény, befelé hozzák immár a tűzforró, gőzölgő leveses tálakat. Azután oldalt húzódva megállnak, s kémlelik a vendégek minden mozdulatát, nincsen-é valamiben hiány.- Orvosság - szól a polgármester s engedelmet kérve, kibújik zakójából.- Az, tisztára az - öreg Gombkötő fényes szemmel helyesel -, még jó, hogy nem receptre adják. Bizonytalan, tapogatózó nevetés. Kanalak csörrennek, kendők alól izzadtságkígyók tekergőznek ráncos homlokokon, öreg Kaska Fábián, Sárika keresztapja, bort tölt a poharakba.- Fogyasszál, Sanyi - a polgármestert bíztatja -, ritkán iszunk együtt. Ritkán. Üresek a leveses tányérok.- Vihar lesz. Villogós az idő - jelenti ki Kapinya Bálint, a fölső szomszéd -, borul már a szili sarok. Onnét eső gyün meg vihar. Úgy szokta. Nem figyelnek rá. Újabb fogás, pörkölt, zsíros, sűrű lében. Hozzá idei saláta, ecettől illatozón. Ahogy merítenek, a sötét, vöröslő foltok végig csöpögnek a habfehér abroszon, sajátságos ösvényeket képezve tányértól tálig, táltól tányérig.- Akár a lakodalom, olyan itt nálatok, Feri -iksi Hírnök Paks város is a környék lapja nézi a polgármester elismerően a házigazdát. - Csak egy valami hiányzik, hogy igazi legyen.- Mi, Sándor, micsoda? - Szegletes felvonja vékonyka szemöldökét.-Azene, a muzsika. Szegletes az asztalra csap s szélesen mosolyog: Varga S. József Délutáni részegség- Lesz, öcsém, az is lesz. Majd meglátod, kezeskedem róla. Szegletesné szeme villan, s amint tekintete férjéével találkozik, rosszallón a fejét csóválja s titkon a poharára bök. Erősen kínálják Sárikát, hogy egyék, hogy igyék, de hiába, épp, hogy csak csipeget s az asztal alatt elmerülten babrál a ballagási ajándékul kapott kicsi telefonnal.- Egyél, egyszem kislányom. - Szegletes könnybe lábadt szemmel mered a lányára. - Érted van itt minden - vastag karjával kört ír a levegőbe. Hat már a bor. Az aszszonyok fejkendőjük csomóját oldják, a polgármester a zsebébe suppantja a tarka csokornyakkendőjét, ingét gombolja, felesége zsebkendővel legyezi magát s a férjét nézi.- Huh - hangzik -, huh! Étel és izzadságszag. Újabb fogás. Disznó és kacsasült, hozzá petrezselymes krumpli uborkasalátával. Finom.- Egyetek, gyerünk, egyetek, egyszer élünk, vagy mi a rosseb - Szegletes kirúgja maga alól a széket s vendégtől vendégig jár, hogy fogyjon az az étel. - Ballagó van, elballagott egyszem lányom. - Sárika szöszke hajára teszi lapát tenyerét, s úgy csókolja, oly cuppanósan, hogy az egész szobában hallik.- Feri, Fericském - bársonyos Szegletesné hangja -, ne igyál. A bor még jobban kihozza belüled, a mi a lelkedet nyomja.- Miért múlik így az idő? - könnybe lábadt szemmel nézi asszonyát. - Miért kell majd egyszer végérvényesen elválnunk? Szegletes tölt, a lányát nézi s szinte zúdítja magába a bort.- Mi leszel, Sárika? - hangzik a feszültségoldó kérdés.- Gimnázium. Előbb gimnázium, azután meg majd más.- Kitanulod a munkanélküli mesterséget - öreg Gombkötő mindent feladón legyint.- Beszél maga itten össze-vissza - Szegletes dühös - taníttatjuk Sárikát. Orvos lesz, tanár, vagy valami ilyesféle. Kerül, amibe kerül, mink nem nézzük aztat. Mert nékünk - asszonyára néz - Sárika az első. A mindenek előtt való.- Jóllaktál, angyalom? - aggodalmaskodik Krisztina néni és Sárika mellé lép.- Igen, persze. Kintről hegedűszó hallatszik.- Megmondtam - rivall a polgármesterre Szegletes. - Ugye, megmondtam, hogy zene is lesz! Meggyütt a Máró. No csak szaporán befelé és elő azzal a vonóval. Tapogatózón, bizonytalanul, szemérmesen éled az ének, ám azután, mert hogy mindenki fújja már, szárnyakat kap s szabadon, erőtől feszülve száll. A polgármesterné férjét menti:- Nem szokott inni az én párom, aztán hamar megárt neki.- Baj? - dörren Szegletes. - Nem baj. Ki bánja? Ballagó van. Az asszony indulásra buzdítja a férjét:- Gyerünk, Sándor, menjünk már.- Tapodtat se! Mulassunk. Azzal Szegleteshez lép, egymás vállát karolják s úgy dalolnak, oly szilajul harsogtatják öblös hangjukat, hogy az almáriumban megkoccannak a poharak. Szegletes magához inti a lányát, ölelné, csókolná, de Sárika nem hagyja magát.- Mit csinálod itt a tüzet? - lesajnálón néz. - Mit kell itt mások előtt ömlengeni.- Mert te vagy a legdrágább kincsem - halkan mondja, hogy csak a lánya hallja.- Részeg vagy, apu? - éllel hangzik a kérdés.- Éééén?- Te! - kiált Sárika megvetéssel s felvetett fejjel kimasíroz a fülledt levegőjű szobából.- Kislányom - kiált utána Szegletes -, hallod kislányom! Nincs foganatja. Dörrenve vágódik be az ajtó Sárika mögött. ÁRPÁD H6NT6S80LT Szeretettel várjuk kedves vevőinket Pakson, a Barátság utcai PLUS épületében az újonnan megnyílt P^ban. 759,- Ft/kg, 759,- Ft/kg, 499,- Ft/kg, 456,- Ft/kg, 739,- FtAg, 569,- FtAg, 599,- FtAg, 999,- FtAg, 779,- FtAg, 599,- FtAg, 1.120,- Ft/kg, 1.280,- FtAg, 969,- FtAg, 1.780,- FtAg, 1.299,- FtAg. Araink: bőrös sertéscomb bőrös sertés karaj bontott csirke falusi csirke csirke mell csirke comb műbeles virsli thüringiai grillkolbász marha párizsi lecsó kolbász pilisi boriumájas parasztkolbász füstölt hátsó csülök füstölt-főtt tarja tolnai trappista sajt
