Paksi Hírnök, 2001 (13. évfolyam, 1-52. szám)
2001-10-18 / 42. szám
2001. október 18. 7. oldal Paksi Hírnök Pak» vir»» t» a tcömyfk lapja | Az 1943-44-es esztendő kis elsőseit alaposan megtépázta az élet, akaratukon kívül is próbára tette őket a nagypolidka. Európa forrongott, itt Magyarországon pedig a háború mámorában, hamis illúziók közepette teltek a hétköznapok. Míg a politikusok egyetlen tollvonással több százezer sorsról döntöttek, az egyszerű embereknek egyeden céljuk volt: élni és túlélni a mindennapok borzalmait. Olyan időszak volt ez, amely nem csak az iskolát akkor kezdő csillogó tekin-Pákolitz István, a paksi születésű költő-tanát és osztályfőnök egykori tanítványai találkoztak a közelmúltban. Az ötvennyolc évvel ezelőtti elsősök az egy hónapja megtartott összejövetelen felidézték a diákéveket, az iskolapadban töltött napokat, s emlékeztek a kedves tanátokra, osztálytársakra. Weisz Mátyásné és Ledneczki Erzsébet - mindketten a Pákolitz-osztály valamikori diákjai - még most is hálás szívvel emlékeznek a paksi születésű költő-tanárra. kozó alkalmával is, amikor a valamikori diákok őszinte meghatódottsággal idézték fel az öt évvel ezelőtt elhunyt Pákolitz alakját. Ledneczki Erzsébet így emlékezik: „Különösen kedves számomra, hogy belénk oltotta a vers szeretetét. Az órákon nem csak a kötelező tananyagot adta le, hanem emberi kvalitásából eredően olyan útravalóval is ellátott bennünket, ami azóta is végigkíséri mindennapjainkat, meghatározza életünket.” Az egykori tanítványok a tíz évvel ezelőtti osztálytalálkozón Pákolitz István (1919. szept. 18. Paks - 1996. május 14. Pécs) költő, műfordító A katolikus indíttatású költő a kalocsai Érseki Tanítóképzőben szerzett oklevelet 1942-ben. Később az ELTE irodalom szakán diplomázott. Országos fórumon először 1943-ban jelentkezett verseivel, a Herczeg Ferenc szerkesztette Új időkben. Volt tanító és népművelő. 1960-80-ig a pécsi Jelenkor című folyóirat szerkesztője volt. József Attila díjas (1963), SZOT-díjas (1974). Emlékét a Paksi Városi Múzeum udvarán tavaly április 11. óta bronzból készült portrészobor őrzi (készítette: Farkas Pál, Szekszárdon élő szobrászművész). Verseskötetei: Szüret (1958), Altató (1961), Fény és árnyék (1962), Esti dal (1963), Messzenéző (1965), Igazságos Mátyás (1966), Ami lehet (1969), Jel (1971), Pitypang (1972), Zöldarany (1972), Koronák (1974), Vargabetűk (1978), Kínálgató (1979), Bagolytrombita (1984), Tűzbenéző (1987), Mandulavirág (1989). Prózai kötet: Bögrés-diákok (1980). A Pákolitz-osztály: Weisz Mátyásné a középső sorban jobbról a hatodik, Ledneczki Erzsébet a legfelső sorban jobbról a második, Pákolitz István az alsó sorban jobbról a harmadik. tetű kis elsősöket tette próbára, hanem a nemzet napszámosait, a tanítókat, a tanárokat is. Abban a felborult világrendben nekik kellett emberségből és tisztességből, becsületességből és helytállásból követendő pél, dát mutatni. „Pákolitz István ilyen volt: csöndes, szerény, halk szavú ember, a humanizmus mintaképe, a tisztességes helytállás megtestesülése. Nagyon aranyos j volt, s amint az a verseiből ' is kitűnik, szeretett az életről mesélni, de nem valami. féle fellengzős stílusban, I hanem úgy, hogy mindej közben szívhez szóló, ter- 1 mészetes, egyszerű nyelve. zetet használt. A gyerekek I iránti rajongása, végtelen j szeretete pedig minden ' egyes megnyilvánulásából kitűnt” — idézi fel a valamikori osztályfőnök alakját, a paksi születésű költő-tanár személyét Weisz Mátyásné István József Attila-díjas poéta, a Kossuth Lajos utcai általános iskola magyar nyelv és irodalom tanára nemcsak tanította, nevelte diákjait, hanem egy egész életre szóló üzenetet is közvetített számukra: „Soha ne felejtsd el, honnan jöttél!” A Duna-parti Paks iránti szeretete több költeményében is visszaköszön, ezek közül talán a „Rög” a leginkább ismert. A háborút követően aztán itt Pakson is csöndesebben peregtek a napok, a kedves emlékű tanító szavai azonban az évtizedek múlásával sem veszítettek erejükből. A világ változott, s vele együtt talán az értékrend is átalakult valamelyest, a gyerekekbe plántált alapvető fogalmak azonban most, a harmadik évezred küszöbén is megállják a helyüket, hirdetik az egykori tanító halhatatszívesen idézik fel a tanítványok. Ezt tették legutóbb, a szeptember 8-i osztálvtalál-Az egykori iskola a Kossuth Lajos utcában „A rög szerelme, ami visszavár” Pákolitz István emlékére egykori tanítvány, az 1943- lanságát. Manapság is 44-es tanév elsőse. Pákolitz örökérvényű gondolatait
