Paksi Hírnök, 2001 (13. évfolyam, 1-52. szám)
2001-10-18 / 42. szám
4. oldal XIII. évfolyam 42. szám Pákolitz István: Rög (Weyer Margitnak) Ha irgalmas lesz hozzám a nagy ég, a földbe hullni ide jövök vissza gyermekként, aki botlott bár, de tiszta, s egy meleg szóra sirni tudna még. Csak itt hányhatok nyugodtan szemet a minden hiúságok hiúságán, hol összedől a cseréplábú bálvány, ki enmagam voltam magam helyett! Nem áltathatnak nagy „örök" szavak, mert minden szerelmeknél igazabb a rög szerelme, ami visszavár, s ha irgalmas lesz hozzám a nagy ég, hazajövök szépen-meghalni még: csak itt oldoz föl engem a halál. Kurdok a városban „A kurd idegen, nyugtalan, vendég, átutazó. Nagyon kötődöm a városokhoz, sok nagyvárosban jártam, mégsem tudtam sehol sem gyökeret ereszteni. De a kurdokban, a városaikban van valami közös: a különösség, a másmilyenség” - hangzottak Szathmári István gondolatai az olvasás éve alkalmából tartott bemutatón, ahol Miszlay Gyula ismertette az év novelláskötetét, címe: „Kurdok a városban”. A Művelődési Központ könyvtár-galériájának családias hangulatú helyisége ezúttal is remek helyszínnek bizonyult: biztosította a bensőséges és az otthonos légkört, a kellemes társalgás lehetőségét. A város közönsége pénteken délután megoszlott, hiszen a Városi Könyvtárban ugyanerre az időpontra egy másik programot is időzítettek, így a könyvtár-Paksi Hírnök! Pák* vám« « a környék lapja galériában ezúttal a vártnál kevesebben jelentek meg. A keresztbe szervezés okozta bosszúságot leszámítva a bemutató jól sikerült. A szerző nem csak jelenlétével tisztelte meg a vendégeket, hanem a gondolatait, az élményeit is megosztotta a jelenlévőkkel. Különleges előadásmódja, individualizmusa maradandó élményt jelentett az érdeklődőknek. Szathmári István a gimnáziumban kezdett el írni, 1960-as évek végéig faliújságot szerkesztett. 1973- ban érettségizett, majd egyetemen folytatta tanulmányait. Olyan művészi közegbe került, amely inspirálta, írásra serkentette. Akkori írásai azóta már elvesztek, s ezt Szathmári István nem bánja is, hiszen — mint mondta — ma már nem szeretne szembesülni azzal az emberrel, aki akkor volt. Legelső írása 1984-ben jelent meg nyomtatásban az Uj Symposionban, azóta rendszeresen publikál. Öszszesen öt kötettel gazdagította a novellák tárházát. A prózaíró, pedagógus az Újvidéki Egyetem BTK Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékén diplomázott, majd sokáig tanárként dolgozott Szabadkán. 1994 óta Budapesten él, egy családsegítő központban működő irodalmi klubot vezet. Szalai Szilvia Százéves a Jézus Szíve templom Szinte napra pontosan, száz évvel ezelőtt, 1901. november 25-én vehette birtokba a paksi katolikus gyülekezet a Jézus Szíve templomot. Az eseményre emlékezve az egyházközség képviselőtestületének tagjai és városunk kulturáhs életének jeles képviselői a közelmúltban egy jubileumi bizottságot hoztak létre, amelynek célja az ünnepség előkészítése, illetve a százéves évforduló méltó megünneplése. Az ünnepi készülődés keretében vasárnap délelőttönként fél tíztől missziót tartanak november 4-én, Nemes József 11-én és 18-án. A misék helyszíne éppen a százéves születésnapját ünneplő Jézus szíve templom. A Nemes József celebrálásával zajló miséket megelőző napokon (szombatonként este hat órától) Kutas Attila káplán missziós beszédeket tart. A november 25- re tervezett jubileumi szentmise délelőtt fél tízkor kezdődik, majd a Balogh Antal Katolikus Iskola és Gimnázium kórusának közreműködésével ünnepi műsor zajlik majd. A templom történetéről, művészeti arculatáról szóló rövid ismertetőt a Katolikus Iskola diákjainak előadása színesíti vers- és énekbetétekkel. „November 24-ére gyermekeknek szóló programokat szervezünk, amelyekre a szülőket is hívjuk és várjuk, este pedig diák- és ifjúsági mise kezdődik. November 25-től a templom történetét bemutató kiállítás nyílik, amelyet a helyszínen tekinthetnek meg az érdeklődők” — tájékoztatta lapunkat az egyházközség lelkipásztora, Nemes József. Rácz Diána Kovács Szilvia és a hegedű Meglepetés a Péger Galériában Éppen egy hete, hogy egy igen kedves, közveden hangú meghívó ürügyén — persze kissé kíváncsian — mentem el meghallgatni egy ifjú hegedűst. A meghívóból kitűnt, kik tanítottak, tanítják (Barkovics Borbála és Vájer Andrea) immáron öt éve a muzsikálásra. Ám pont ez az öt év keltette bennem fel a kétkedő érdeklődést, mert ezen a hangszeren öt év nagyon kevés ahhoz, hogy valaki egy életre elkötelezze magát a zenei pálya mellett. Márpedig ez a kislány ezt írta „bemutatkozásában”. A pódiumon megjelenő tizennégy éves ifjú hölgy, és a legalább annyira elfogódott, szintén ifjú Vájer tanárnő néhány mondatban indokolta a meghívást: felkészülés a Koncz János országos hegedűversenyre és a zenei szakközépiskolai felvételire. E két indok közül egy is bőségesen elegendő egy ilyen műsor összeállítására, melyben először Feigerl 2. etűdje szólalt meg. Itt a lényeg a „megszólalásban” van, mert látszólag egy lassú ívű, nem nagyon technikás darabról van szó. Ez a látszat, de a muzsika kérlelheteden, s a művön belüli lágy ív megalkotása bizony próbára teszi az előadót. Elfogódottsága ellenére (szép vibrátóival ellensúlyozta a jobb kéz, vonó kezelésében fel- felbukkanó feszültséget) képes volt „köszöntem” hallgatóit. Majd Jakob Dont 15. etűdjét hallhattuk meglepetéssel, hiszen e mű, akár szakiskolai vizsgadarabként is megjelenhet. Itt még mindig érezhettük a zaklatott lelki állapotot, hiszen néhol a “levegővételt” sem engedélyezte magának az előadó. Az “átkötött hangsorok” pergése akár egy gyöngysor szétgurulását is idézhette, de meg-meg törte az előadó a megnyugvó vonófutást, a tologatott, egymást lágyan ringató íveket néhol siettetett lezárásaival. A Henryk Wieniawski által komponált Mazurka temperamentumos, kettősfogásos Rendelés esetén méretre gyártás!! lágy szövetválasztékkal qipkédves vásárlóinkat! TM variációnak néhol virtuóz játékával viszont megbabonázta a jelenlévőket. Olyan biztonsággal „szaladgált” az akkordolc között - mintegy bújócskázva a zongorakísérettel (Papp Olga zongoratanát közreműködésével) - mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne. Pedig a lengyel hegedűművész ezeket a darabokat lényegében önmagának komponálta, mert a XIX. század legvirtuózabb hegedűsei közé sorolták. Az üveghangok csengése, csak akkor „jön elő” a hangszerből, ha kristály tisztán fogta le és „érintette” a hegedűs a húrokat. S hogy néhány hang nem szólalt meg, azzal aligha kellene most foglalkoznia a kritikusnak, hiszen e tény mindennapos gondja a hegedűsöknek. Talán a mazurka hangulatát nem mindig adta át hallgatóinak az ifjú művész, ám na bátrabban „dobja” majd a vonóját a húrok felett, a megérkezések késlekedései meghozzák majd a lengyel szív dobbanását is. Majd szinte felzúgott — Bartók Béla: Gyermekeknek c. kompozíciójából — Dudások és a Medvetánc lelkűnknek oly gyönyörű muzsikája. Nem lehet véletlen, hogy e fiatal számára is ez az a zene, amely a mi anyanyelvűnk. Ha néhol el is siette egy-egy zenei mondat teljes ívének lezárását, azért mégis birtokolta a művet, Tálán, ha lett volna türelme a dudaszó feszesebb szétkiáltásához, vagy a brummogó medve talpainak dobbanásánál, a vonó közepe felé tolja el annak mozgását, a szelesre kitágított, az erdélyi fenyvesek tisztásainak szikrázó ózonrétegében való feldobódás gyönyörét is nekünk adhatta volna. De ne legyünk telhetedenek, hiszen itt a 14 év tiszta és szépre rácsodálkozó „zenei tekintet” megszületésének lehettünk tanúi. E Eaksi kislányban minden enne rejlik, ami záloga lehet egy jövendő mester megteremtésének. Rosner Gyula H-P 8-12-iß. 14-17-ií, Szó: 8-12-il Bútor Mintaterem ks, Dózsa Gv. út 40., 75/421-515. r_ i 'Rendeléskorehirdetés bemutatójának 5%áren2edmén október 31 JHIIdlt Itnén PJP l-ií! A AJÁNLATUNK: sarokgarnitúrák, franciaágyak, körfranciaágyak, 3+2+1 garnitúrák, kinyithatós ágyak, fotelágyak, gyerekheverők, heverők.
