Paksi Hírnök, 2001 (13. évfolyam, 1-52. szám)
2001-08-30 / 35. szám
2001. augusztus 30. Paksi Hírnök Pa ki tárna ía a környék lapja 7. oldal Fakó Ferencné felkapja a szemetesvödröt s dúlófúló képpel kiviharzik a kiskapun. Persze, hogy méreg rágja, hisz hányszor, de hányszor elmondta már, más is kivihetné a szemetet, nem csak ö. De mire megy vele? Mint a falra hányt borsó, peregnek le hol kérő, hol parancsoló szavai, a párjáról is, a fiáról is. Eh, legyint' Fakóné, kutyából nem lesz szalonna, ezeket az Isten sem tudja megváltoztatni. Felrántja a Kuka tetejét, s szokásához hűen, beletekint előbb, mintsem menten az újabb adagot borítaná.- A mindenségit - bukik belőle az álméfkodó szó, kicsi ideig nem mozdul, merev szemmel kémlel a kukába, s látomásos arccal bámul a banánhéjra. - Az isteneteket - csusszan le ajkáról a megfékezhetetlen kiáltás. S csakugyan. Még ilyet! - elmélkedik Fakó Ferencné, ebben a nyögvenyelős, filléres gondokkal terhelt világban így elpazarolni azt a sok drága pénzt. Nahát. Még, hogy banán, de nem is egy, hat, féltucat. Legalább félkiló, de inkább több, és az ugye I jóval túl van már a száz forinton. De ki lehetett? . A fia nem, mert az mesz- 1 szire van, két hete, hogy külföldön vállalt munkát. Megvan! - kap a fejéhez Fakóné. Ki más lehetne, mint az ő drágalátos, nagyrabecsült férjura? Az a nagyevő, nagyivó, az a mindenben mohó, mindenben telhetetlen, álomszuszék, tohonya alak. Hát így! S Fakóné agyának kerekei sebesen peregnek s megpróbál felszínre vettetni velük olyat, amiből ez a banánügy következik, vagy netán ebből az. Tehat, £mik között föltétien öszszefüggés van. Nehéz dolog, mert hiába össz-Kontosít, nem vélekszik, ogy a párja így becsapta és megrövidítette volna, mint most. De azért ott volt a tejföl dolog. Maradt a pohárban jó két evőkanálra való. Délben történt, s midőn este kereste, nem lelte. Igaz, hogy akkor délután a i konyhába felejtette a fe! kete kandúrt, de nem látta, hogy az lesbelte vol. na fel. Inkább a férjére gyanakodott, mert hogy olyan nagyevő. Ha így, hát így. Fakóné úgy határoz, nogy nem önti be a szemetet, hadd maradjanak csak fedetlenül s hadd látszódjanak vádlón azok a banánhéjak. Befelé menet arcát gunyoros mosoly fedi és mosolyog férjének ostobaságán, hogy lám, a balgának még arra sem volt esze, hogy a nyomokat eltüntette volna. Mert ha a ganédombra hajitja és trágyát dob rá, vagy a disznók elé veti, kész, nincs min egymással vívni, hisz nem jut a tudomására, mármint az aszszonyéra. Nohiszen, fo-Padkozik magában akóné, lesz itt máma haddelhadd, csak jöjjön meg a munkából az a medveforma férje. A házba térve hamarost átöltözött, mert ellenállhatatlan kényszert érzett, hogy átlépjen a szomszéd utcában magányosan éldegélő anyjához, elmondandó neki, hogy micsoda sérelem érte az egyszem lányát. Fakó Ferenc, amint a gépműhelyből hazaért, menten otthoni ruhába, dologhoz öltözött, lendületes léptekkel a gazdasági udvarba vette az irányt. Etetett, itatott s később, midőn. vállára vetett villával a szénakazal felé tartott, két lépés között megmerevült. Hogyisne merevült volna, amikor a góré takarásában meglátta a reggel még érces hangon ébresztő kakasát. Még ha csak meglátta volna, de S úgy, zsákostól kocogott vele kifelé, a kuka irányába. Mondhatni, Fakoéknál sajátságos családi vonás, hogy mielőtt beborítanák az újabb gc ondosan féltekintik a szemét adagot, előtte pillanat múltán, közelebb lépve meg kellett tapasztalnia, hogy az a szép kendermagos égbekiáltó immáron tulvilági udvarokon kukorékolhat ezután, mivel hogy elszállt belőle 3z élet- Mi lelt, Gyuri? - Fakó Ferenc felemelte kedves kakasát, nézte, vizsgálgatta, s mert hogy fogalma sem volt a váratlan pusztulás okáról, lemondó és megadó tartással ballagott vissza, kezében a kakas tetemével. Tűnődött, mit csináljon vele? Elásni bajos volna, kemény, fagyott a föld. Viliázzon lyukat a trágyadombba s vesse beié? uka tartalmát. Nem úgy Varga S. József Banánhéj persze, hogy beletúrnak, csak belenéznek, abból a gyakorlatias megfontolásból, hogy netán az előttük jaró vetett-e olyasmit is szemétre, ami még jó, amit még használni lehet. Amint az asszony, úgy Fakó Ferenc is erősen rácsodálkozott a banánhéjakra. Nézte, kémlelte, gusztálta, s hirtelen jött haragjában lapát tenyerének egyetlen magolásával kikapta a bűnjeleket rejtekhelyükről s az orra elé tartotta. Olyannyira, hogy még szagot is vett s menten megcsordult a nyála.- Az áldóját, még banánra is telik ebben a házban. Ki gondolná? - elmélkedett fennhangon, s szinte érezte, miként árad szét testében az arcot vörösítő harag. Menten asszonyát látta maga előtt s háttérben egy bajuszos férfi arcának körvonalait, az orvosét.- Megvan! - kiáltott s nagyot dobbantott moslékfoltoktól tarkállt, ormótlan bakancsával. -Az a nyüves, a ganyé - tört ki belőle a szidalom s immáron forrásvíznél is tisztábban látta őket, gyalázatos módon, ágyban fetrengeni. Miért, hogy a múltnap is kiszállt az asszonyhoz a doktor úr? Igaz, hogy negyven fokos laz emésztette, de attól még el lehet menni a doktor úrhoz. Mert ugye, ha az dszáll, a bankók meg beszállnak a zsebébe. Azért az nem járja, töprengett, mert hite szerint nem csak az embernek, de a kimúlt állatnak is megjár a végtisztesség. Mármint az olyannak, mint ez a kakas is volt: tüzes, éber, harcias, s öt esztendő alatt több száz kiscsibe köszönhette neki a létét.- Megvan - bökkent Fakó Ferenc, s a magtárba sietett, majd táposzsákot hozott elő s abba tette a megboldogult kakast. gy volt ez mindig, meg gy is lesz, kiváltképpen ennél a kerekképű, bajuszos nőcsábásznál. Persze, hogy annak telik banánra is, heveskedett Fakó, úgy lehet, ez a majmoknak való eledel jelenti a csábítás kezdetét, vagy ne adj isten, gondolt rá ökölbe szorított kézzel, már ez volna a fizetség?- Heeeej - húzta meg szót Fakó lesz itt máma ne mulass. Bözsike, drágalátos párom. Nohiszen, no. Jött az asszony s megrökönyödve tapasztalta, hogy férjét a konyhaasztal mellett ülve, félig ürült borosüveg társaságában találja.- Nézzünk oda. Iszik a méltóságos úr. Amaz, mert hogy a bor miatt némi bűntudatot érzett, illendőségből türtőztette magát s hangerejét fékezve, majdnem vicsorogva szólt.- Méltóságos, én? Mi a rossebért?- Miért? Miért? Ha még van bőr a képeden, kigyössz, osztán majd meg/nutatom.- Állok elébe - a férfi kirúgta maga alól a széket, s ketten csörtettek kifelé, dúlva-fúlva, mint kerítésen át egymásra acsarkodó ebek. Az asszony felrántotta a kuka tetejét s ráparancsolt a férjére:- Nézz csak ide be! Nézzed csak, Fercsi, nézzed. Azt a keserves mindenedet. Hogy maholnap kenyérre sem telik, de a méltóságos úr banánra pazarolja a pénzt és meg annyi esze sincs, hogy eltüntesse a nyomokat.- Ajnye, te - szólott Fakó csititólag vette meg ette ám a radai rossebb, de nem én. Mikor tapasztaltad te, hogy számolatlanul szórom a drága pénzt? Az asszony kicsikét magába szállt, s igen, el Kellett ismernie, ha nagyétkű is a párja, de azért a pénzt veszettül fogja.- Miért - vonta fel a szemöldökét -, te nem tudod, hogy honnét került ide a banánhéj?- Persze, hogy nem - így Fakó Ferenc. - Hanem majd most én gyüvök - csípőre tette a kezét. - Mintha az a buciképű doktorunk szaglálódna körülötted, nemdebár? Az asszony riadtan ajka elé kapta a kezét, s bogárszemét férjének szemébe fúrta.- Fercsi - meghalványodva szólt esküszöm neked az élő istenre, meg a fiúnkra, hogy én megtartom a hűségi fogadalmat. A férfi enyhülni látszott s egyszerre éledező melegséget érzett. Hangos kiáltás a járda irányából:- Titeket meg mi lelt? Mit vizitáljátok annyira azt a banánhéjat? - Sára néni volt, a harmadik szomszéd.- Hát - hebegte az aszszony -, hát csak nézzük, hogy milyen szép, milyen mutatós lehetett.- Meghiszem azt, aranyom. És meg követlek benneteket, én dobtam a kukátokba azt a mihaszna banánhajat. Mert nem bírtam ellenállni néki. Mire idáig értem, elétekig elfogyott, mind a hat. Na mondok, Sára, ne hozz magadra szégyent, szabadulj meg a Bűnjelektől, de menten, mert odahaza lesz kapsz >gy megtudjuk, hol vette - nyöKögött az asszony még mindig zavarodottan.- Hol, hát hol? A boltban. Van ölég.- Jaj de jo, Sára néném. Mert mink is azt beszéltük az elébb Fercsimmel, hogy venni kéne, de hol akadunk rá a forrására.- Csak siessetek - hangzott a buzdító szó a- Jó hogy jött, legalább járdáról -, még elkapkodják. Igaz, hogy pénztelen a világ, meg a nép, 'P nak mindig van keletje. Amazok, mint a megszeppent gyerekek, ámbátor már túl a negyvenen, azonnal a bolt felé indultak.- Vigyázzunk, 'Fercsikém - duruzsolt az asszony -, hogy el ne csússzunk azon a banánhéjon.- Jól mondod, aranyom. Mert az előbb majdnem hogy sikerült - erősen szorította asszonyának karját. Felhívás Paks Város Jegyzője értesíti a tisztelt lakosságot, hogy az Országos Villamostávvezeték Részvénytársaság (OVIT) megkezdte a Paks-Toponár 400 kV-os távvezeték vezeték húzását. A kivitelezési munkák során előfordulhat, hogy a munkálatok károsítják a mezőgazdasági kultúrát. A kivitelező ezúton kéri az érintetteket, hogy a keletkezett kárigényüket az Országos Villamostávvezeték Részvénytársaság (1158. Budapest, Körvasút sor 105.) címén levélben jelentsék be.
