Paksi Hírnök, 2001 (13. évfolyam, 1-52. szám)
2001-08-16 / 33. szám
4. oldal Millenniumi beszélgetések I Paksi Hírnök Pák* város it a környék lapja XIII. évfolyam 33. szám Bor Imre a magyarságról, a nemzeti öntudatról ■?ooo A Millennium tiszteletére rendezett tavaly májusi emlékzászló átadási ünnepségen városunk is átvette a díszes lobogót, amelyet ezt követően a polgármesteri hivatal földszintjén helyeztek el egy vitrinben. Az elődök nyomdokain járva, munkásságukat megbecsülve, s a magyarság keresztény emlékei előtt tisztelegve Paks városa ünnepségek egész sorával, rangos rendezvényekkel emlékezett meg államalapításunk évfordulójáról. Bor Imre polgármesterrel az ünnepek fontosságáról, magyarságtudatunkról és a millenniumi rendezvényekről beszélgettünk. — Polgármester úr! Mennyire alkalmas a millenniumi esztendő arra, hogy otthon, szerettei körében a magyarságról, elődeinkről beszélgessen? — Feltétlenül. Köztudott, hogy meglehetősen elfoglalt ember vagyok, ettől függetlenül azonban fiammal esténként, hétvégenként — ahogyan az időm engedi — szoktam ilyenekről beszélgetni. Mivel rendkívül érdeklődik a történelem iránt, legtöbbször a magyar királyokról esik szó, e mellett pedig olykor a nemzeti érték, a magyarságtudat kérdése is felmerül. Mindannyiszor időt szakítok arra, hogy elmagyarázzam neki ezeket a szerintem rendkívül fontos fogalmakat. — A városba érkező — akár külföldi - vendégekkel mennyire tud időt szakítani arra, hogy a protokolláris témákon kívül egyébről is beszéljen? — Az úgynevezett protokoll-vendégekkel nekem, mint házigazdának inkább csak a konkrét feladatokat, van általában időm és lehetőségem áttekinteni, háttérbeszélgetésekre pedig nemigen tudunk sort keríteni. Ilyenkor természetesen más témák is szóba kerülnek, olyanok, amelyek nem konkrétan az adott tárgyhoz kapcsolódnak. A külföldi delegációkkal más a helyzet: mindannyiszor alkalom adódik úgynevezett nem protokolláris jellegű beszélgetésekre is, hiszen az ember természeténél fogva kíváncsi alkat, főleg akkor, ha egy másik országba utazik, s közelebbről megismeri az adott nép kultúráját, habitusát. Ilyenkor kötetlenebbül beszélgetünk, mindenféle, akár a hétköznapokhoz kapcsolódó témák is szóba kerülnek.- Paks történetének egyik fontos momentuma volt a tavaly ■* májusi zászlóátadási ünnepség. Gondolom, egy ilyen rendezvény nem igazán teremt lehetőséget arra, hogy a vendég „nem hivatalosan” is megszólítható legyen... — A tavalyi, emlékezetes millenniumi zászlóátadáson valóban nem volt ilyensmire lehetőség, hiszen dr. Dávid Ibolya miniszterasszony programja igen feszített volt. De azt hiszem, annak a napnak nem is az volt az igazi rendeltetése, hogy nekiálljunk akár országos, akár helyi jelentőségű politikai, gazdasági jellegű dolgokról beszélni; a május 6- i millenniumi emlékzászló-átadási ünnepség e nélkül volt igazán teljes. Meglátásom szerint az ünnepélyes keretek megteremtették a szükséges feltételeket ahhoz, hogy méltóságteljesen, kellő átérzéssel ünnepelhessünk. Olyan esemény volt ez, amelyet utódaink is szívesen idéznek majd fel. — Úgy gondolom, a külföldiekkel folytatott beszélgetések során visszajelzést, egyfajta tükröt is szokott kapni arról, milyen kép alakult ki rólunk, magyarokról, az országról, esetleg a paksiakról, a ' városról. — Valóban így van, ezért például nem mindegy, hogy a városba érkező idegent milyen látvány fogadja, milyen benyomások érik. És itt nem csak a virágokra, az épületek gondozottságára, küllemére gondolok, hanem az emberekre, tehát azokra a paksiakra, akiket ha a kül-Nyitva: H-P 8-12-ií 14-17-i£, Szó: 8-12-iß. Weber Bútor Mintaterem j 7030 Paks. Dózsa Gy. út 40..) jel.: 75/421-515. .) s. esetén gyi@iL 'szövetválasztékkal nedves vásárlóink^fí Rendeléskore hirdetés bemutatóiénak 1 5%áren2edmén: augusztus 31 földiek megszólítanak, képet formálnak rólunk. Bárhová utazok Európában, azt tapasztalom, hogy minden esetben azy adott társadalom kultúrájában az ünnepek állnak a középpontban. Érdekes megfigyelni például, hogy az egyik testvértelepülésünkön, Reichertshofenben minden évben megünneplik annak az évfordulóját, hogy a város elődjének számító valamikori falu 1449- ben vásártartási jogot kapott. Ez a magyar szemmel nézve hiheteden „felhajtással” (s ezt tessék a szó jó értelmében venni), díszes külsőségekkel megtartott ünnep hol van például a mi államalapításunk ezeréves évfordulójához képest? Tény, hogy a német település vásártartási jogának néhány száz évvel ezelőtti elnyerése olyan jelentőséggel bírt és bír manapság is, amelyet a mai utódok feltédenül elismernek és tiszteletben tartanak. A kereszténység felvétele és az állam megalapítása tehát mindehképpen előbbre való. Mindezeket összevetve úgy gondolom, nem kell félnünk attól, hogy a millenniumi rendezvénysorozat — akár országosan, akár paksi vonatkozásban nézve — sok, vagy túlzott lett volna. Meg kell tanulnunk ünnepelni, meg kell tanulnunk tiszteletben tartani és ápolni értékeinket.- Meglátása szerint egy ilyen kis népnek, mint a magyar, mennyire kell odafigyelnie arra, hogy önmaga jó hírét keltse, s felhívja magára a figyelmet? Egyáltalán: szükség van erre?- Egy kis népnek mindig nehezebb a dolga. Azt tapasztalom, hogy azoknak, akik egy nagyobb nemzethez tartoznak, mint például az angolok, a németek, vagy a franciák, már nem kell feltétlenül ezzel foglalkozni. De ellenpéldát is tudok mondani. Hollandia, amely kisebb mint Magyarország, sőt a hollandok még kevesebben is vannak, mint mi magyarok, meg tudták őrizni nemzeti öhtudatukat, identitásukat. Szerintem tehát meg lehet és meg is kell őrizni értékeinket! Minden nép a saját múltjából, saját küzdelmes történelméből alakítja ki kultúráját, egyszóval minden nép rendelkezik valami egyedi értékkel, valami olyan unikummal, ami csak rá jellemző, s amit kár lenne feladni. Ha egy nemzet mégis szétesik, eltűnik, beolvad, az pótolhatatlan veszteséget jelent az egész emberiségnek. Éppen ezért tartom tehát kimondhatatlanul fontosnak magyarságtudatunk megőrzését, nemzeti értékeink ápolását és továbbadását.- Köszönöm a beszélgetést! Miklós Imre ak i énfÚP MA AJÁNLATUNK: sarokgarnitúrák, franciaágyak, körfranciaágyak, 3+2+1 garnitúrák, kinyithatós ágyak, fotelágyak, gyerekheverők, heverők. „Együtt a parlagfű ellen” Alapítvány FELHÍVÁSA Az „Együtt a parlagfű ellen” Alapítvány felhívja a figyelmét a családi parlagfű gyűjtésben résztvevőknek, hogy a nem nyert tombolák virágjegyre váltása augusztus 15-től október 31-ig történik. Akik nem tudtak részt venni a tombolasorsoláson, a tombolatárgyakat átvehetik az alapítvány irodájában, a Gesztenyés út 11. szám alatt.
