Paksi Hírnök, 2001 (13. évfolyam, 1-52. szám)

2001-08-09 / 32. szám

4. oldal XIII. évfolyam 32. szám László-Kovács Gyula: ú hányszor de hányszor uram! többet nem kérek tőled semmit: arcodat felhők fátyla mögé rejted s az ég templomcsamo­­kában bujkálsz mint holmi vásott kölyök: nézz le tekintsd meg művedet! mit teremtő képzeleted a bábeli zűrzavarból alkotott: nézz le! nézd a gyermekeket kiknek húsa úgy válik le csontjaikról mint penészes narancsról a héj! s nézd országodat galamb szemű-mária­­anyád házát: recseg és ropog akár a villám sújtotta fa. V_______________________J A gazdaság és a kultúra történeti kapcsolatai Dél-dunántúli történészek Pakson Idén tizenhatodik alkalommal rendezte meg július 29-e és augusztus 4-e között a Magyar Történelmi Társulat Dél-Dunántúli Csoportja a hagyomá­nyos nyári táborát, amely a gazdaság és a kultúra történeti kapcsolatairól szólt. A történelemtanárok, történészek, muzeológusok, levéltárosok rész­vételével lezajlott tanácskozásnak az ESZI adott otthont. A legelső — akkoriban még Ifjú Történésztábor néven elindított — találko­zót meglehetősen „dö­cögősen”, nehezen sikerült csak megszervezni, a neves előadók megnyerése pedig még ennél is nagyobb ügyességet követelt. A tör­ténészek pécsi szakember­­gárdájára alapozva az első lépéseket tizenhat eszten­dővel ezelőtt Vonyó Jó­zsef, a tábor ödetgazdája tette meg, munkájának eredményeként azóta a tér­ség szakemberei rendszere­sen találkoznak. „A gazda­ság és a kultúra kapcsola­tai” című idei tábor külön­legességét az adta, hogy a hagyományos, Balaton­­parti konferenciaként is­mertté vált tanácskozás rendezési jogát — akárcsak négy esztendővel ezelőtt - ismét Tolna megye, ezen belül pedig Paks kapta. Dr. Várady Zoltán kandidátus­sal, a Pécsi Tudomány­­egyetem szekszárdi Illyés Gyula Főiskolai Karának (fotó: Beregnyei Miklós) Dr. Várady Zoltán kandidátus főigazgató-helyettesével, a tábor egyik szervezőjével a tábor negyedik napján be­szélgettünk. — Az eddigiek alapján el­mondhatom, hogy a tábor­lakók részéről nagy tetszést aratott az idei találkozó, s itt nem csak az előadásokra gondolok, hanem a délutá­ni színes, érdekes progra­mokra is, amelyek a szoká­sos Balaton-parti - stran­dolással, napozással — fű­szerezett délutáni időtöl­téshez képest sokkal na­gyobb tetszést aratnak. T ény ugyanakkor, hogy egy-egy ilyen tanácskozás kapcsán mindannyiszor felmerül a finanszírozás, a szponzorálás, a támogatás kérdése* egyszóval az anya­giak. Ebből a szempontból szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hiszen Pakson nem kell úgynevezett apró szponzorok keresésével vesződnünk, a helyi önkor­mányzat és az atomerőmű ugyanis felvállalta a nyári tábor támogatását, ezenkí­vül a brüsszeli székhelyű NATO főtitkárság, a pécsi tudományegyetem, a Tolna és a Zala Megyei Önkor­mányzat, a Külügyminisz­térium, valamint a Somogy Megyei Levéltár is segítsé­get nyújtott. A februárban megkezdett szervezési munkát az erőmű mellett a paksi Városi Múzeum, a pécsi egyetem és a szek­szárdi főiskola vállalta. A támogatásnak köszön­hetően lehetőségünk adó­dik ellátogatni többek kö­zött Kalocsára, az atomerő­műbe, Györkönybe, vagy például Szekszárdra, ahol a Wosinszky Mór Múzeum kiállításait tekintjük meg. A tábor sikerét jelzi, hogy az előadók minden esetben szívesen tesznek eleget a felkérésnek, sőt olyan is akad — például dr. Kubinyi András akadémikus — aki rendszeresen, évente részt vesz a tanácskozáson. M. I. A művész legújabb köteté­nek tartalmát a Péger Galé­riában megtartott színvona­las költői esten ismerhette meg a szépirodalmat kedve­lő nagyközönség, a körítést pedig színházi díszletnek is beillő rendezettség és mű­vészi előadás adta. Péger József köszöntőjét követő­en a Kamerata vonósné­gyes előlegezte meg a ver­sek hangulatát, s mintegy ihletet biztosítva vezette be a jelenlévőket a költészet világába; elsőként Sosz­­takovics Previdium, majd Gabrieli Czinke Kisro­­mánc című műve csendült fel, emlékeztetve az örök­érvényű igaz-ságra: a zene a költészet része, s e kettő olyan egymásnak, mint szívnek a lélek. Ezt köve­tően nyerhettünk bepillan­tást a költő énjének egy részébe Balog Judit, Né­meth Ágnes, Borbély Ta­más és Bajtai András köz­reműködésével. A kötet­ben található írások kivétel nélkül kisbetűvel íródtak. Szív és lélek László-Kovács Gyula hite töretlen László Kovács Gyula, immár Csányi-díjjal is bíró avantgárd költő József Attila és Ady Endre „árvaságát” idézi meg számunkra, Chagall szomorú arcát, szeretteink fájdalmas elvesztését, az érzett és átélt fájdalmas ma­gányt. Nagypéntek című kötete az emberből kicsorduló fájdalom tengernyi könnycseppje. Ennek miértjére több vá­lasz is lehetséges, mégsem szabad a kutakodás hibájá­ba esni, hiszen lényegük és mondanivalójuk sokkal fontosabb a megjelenítés­nél, a vizuális formánál. A kisbetű jelezheti, hogy mi­lyen apró pontok vagyunk a világban („kisbetűsek Is­ten előtt”), de felrázhat minket öntelt álmodozá­sunkból, hiszen bármi és bárki lehet kisebb, vág}’ nagyobb, mégis egyenlően áll majd az elmúlás kapujá­ban. Találó megjegyzésként és az elismerés jeleként, ko­rántsem ross2 irányú kriti­kaként hangzott el az egyik jelenlévő gondolata: a mű­vekre nem is annyira a szó­morúság, sokkal inkább *a keserűség jellemző. Az ész­revétel megalapozott, hi­szen aki egy kicsit is ismeri László-Kovács Gyula eddi­gi életútját, tudhatja, hogy a megjegyzés találó. A szerző megosztotta velünk azt a sok kínt és a mérheteden fájdalmat, amellyel sorsa szembesítette és szembesíti napjainkban is. László Ko­vács Gyulát megtépázta az élet, a jövőbe vetett hite mégis töreden, máris dolgo­zik következő, „Ez itt nem Amerika” című kötetén. A hírek szerint ennek érdekes­ségét az adja, hogy a mű egyeden mondatból áll, de több ezer szót tartalmaz. (Acsádi Rozália is elké­szült „Pacsirtatánc” című gyermekverseket tartalmazó kéziratával, amely nyomta­tásra és persze azokra a mű­vészetpártolókra és humár vénával rendelkezőkre vár akik anyagi segítséget tud nak nyújtani a kötet megje lenéséhez.) Sz. Sz

Next

/
Thumbnails
Contents