Paksi Hírnök, 2001 (13. évfolyam, 1-52. szám)
2001-08-02 / 31. szám
2001. augusztus 2. GYERHIEKSZEPSEGVERSENY A ISII Paksi Hírnök II #% __________Pak» váró» é» a környék lapja II > augusztus 18-án (szombaton) 16 órától, a Dunaparti Családi Napok keretében Gyermekszépségversenyt rendez paksi es Paks környéki gyermekek számára. Helyszín: az Erzsébet Szálló mögötti téren felállított színpad. Korcsoportok: 3-6 éves, 7-9 éves. A gyermekszépségverseny eddigi támogatói: AKVA Szigetelő és Szolgáltató Kft. Paks, Biritó; ALISCA Rádió; Boogie Klub KKT; Charon Bt.; Coca-Cola; Gszelmann és Társa Építési és Szolgáltató Kft.; Kabala bolt, Dunaszentgyörgy; Paksi Koktél Társastánc Egyesület; PaksNet; Renimpex Kft.; Sirály Papír Vízmű Kft. (Artim András) Paks, Kölesdi u.; Paksi Csillag Show Tánc Egyesület. Bor Andrea, Paks A Móra Ferenc Általános Iskola első osztályát fejeztem be, tantárgyi dicsérettel. A Csillag Snow Tánccsoport paksi egyesületének oszlopos tagja vagyok már második éve. Ezt a fajta mozgást nagyon élvezem. Szabadidőmben szívesen rajzolok, olvasok, biciklizem és zenét hallgatok. Nagyon szeretem a természetet és imádom a kutyákat. Bűdi Agnes, Paks-Dunakömlőd A Dunakömlődi Óvoda nagycsoportjába járok. Jelem a napocska, kedvenc színem a citromsárga. Szeretek babázni, táncolni, biciklizni, rollerezni. Kedvenc ételem a spagetti. További támogatók, szponzorok jelentkezését várjuk! Paksi HírnökI Paks város és a környék lapja | Cammog, vánszorog a sor. S bár odakint a ritkán megmutatkozó, téli Nap kelleti maát, idebent gondfelhőktől neezült csend van, szótlanság, s kiábrándultság a komor arcokon. Csoda? Ugyan kinek van kedve derglm az OTP pénztára előtt? És éppen most, midőn az utólag és gyalázatosán megmásított hitelfeltételek miatt mindazok, akik megtehetik, leszámolják összekuporgatott, „száz helye volna” pénzüket a mindenható állam oltárán, csakhogy mentsék magukat, megpucoljanak, amíg lehet megmenekedjenek az újabb sanyargattatások elől. S ebben a vigasztalan percben, amikor legrönnebb ideges köhintés hallatszik a gyásznépnek beillő gyülekezetből, szelesre vágódik az ajtó, s a beáramló hideg hátán tuskóforma, zömök emberke csörtet befelé szaporán. Akárha gurulna, hisz széle-hossza egy, csupán a koppanó bakancsok jelzik, hogy okelme is lábon jár. Nagy időket látott, fekete kabátba préselte magát, bozontos szemöldökéig húzta az avítt báránybőr föveget, s amit manapság ritkán láthatni, kesztyűjét nyakába vetett zsinóron hordja.- Adjon az Isten szép jó napot mindnyájuknak - köszön teljes tisztelettel, ünnepélyesen. - Itt veszik be a lányunokám adósságát? - adja fel a szót s várakozón áll! Némi élénkség, kicsike mozolódás, keserves mosolyok is ujkálnak már a hallgatag szájak szegletén, s az apróka jövevényt látva megélénkül a sort záró, szakállas férfi. Jöjjön csak, papa, jöjjön. Épp magára várunk. Jó helyen jár, nagyon is jó helyen - látnivaló, feszültségétől szabadul a szavak szárnyán.- Nincs is abban semmi vita se - kocog közelebb az öreg - csak jó hely lehet az, ahol enynyi jo ember összegyött - nevet önnön szellemességén, hogy foghíjas ínye látszik.- Maga is adós? - kérdezi a fiatalabb, s az öreg felé fordul.- Attól függ, hogyan vesszük.- Mi az, hogy nogyan veszszük? - csap le a szakállas. - Ezt csak egyféleképpen lehet venni. Aki pénzt vesz föl, az adós marad.- Nem egészen így van, fiatalember, merthogy nem én vettem föl aztat a pénzt, hanem a lányunokám. A Sárika. Hogy meglegyen az a lakás. Osztán most, hogy beütött a ménkű, hogy úgy rálicitáltak arra a büdös kamatra, bajba került az aranyom... A fiatalabb türelmetlenül közbevág:- Úgy értsem - okoskodik -, hogy ók vették fel a pénzt, maga mea fizet? Közben itt sincsenek? Utóbb az lesz, hogy magától el se fogadják, mert akkora a bürokrácia.- Attól maga ne féljen. A fizetéshez nemKölI kezes. Egyébiránt - emeli deszkavékony, ásatag aktatáskáját - itt van minden dokumentum, okmány, meg a szándékom is megvan a fizetésre. Tán csak beveszik azt a míhaszna forintot, mert ide az kell. Dögivei! - helyeslésre várón körbetekint. Varga S. József: Másodosztály t Megértő tekintetek bátorítják. S amint bíztatást kapott, kucsmáját fejebúbjára löki, s nekipirosodva tovább szónokol:- Jöttek is szegények, hogy így papa, úgy papa. Segítsen, meri magának módjában áll. Gyüttök, ugye most gyüttök, nyüvesek, herregtem rajuk, de amikor fölvettétek, még csak nem is üzentetek. De hat. Tudja hogy van. Akinek aranyból van a szíve, az könnyen enged. Legyen. Elhoztam százötvenezret, még hatezerötszáz meg is marad. Azt majd itt hagyom nekik - hirtelen megfelhózik a homloka. - Hogyha majd le találom a szememet csukni, őrizzenek meg jó emlékezetükben. Szigorú csend, az elmúlás szárnya suhan pillanatra a riadt emberek felett. A szakállas, fiatal férfi:- Bácsi, sose búsuljon. Örüljön, hogy megteheti. Hogy adhat. Ki teheti meg a mai világba n, hogy csak úgy, százötvenezret?- Jól mondja. Nagyon is jól - helyesel az öreg s bólogat. - Hálálkodik is, áldom érte a teremtőmet, mert ugye az én korombeliek javarésze örül, ha megül a karszékben, de inkább csak pihen, fekve, vízszintesen - vaskos nagyujjával a padló felé bök. Vagy úgy.- Hány éves, bátyám, ha nem veszi rossz néven?- Mennyinek becsül, hadd hallom?- Hetvennek. Se több. Se kevesebb. Annyi.- Van annak föle is. Tizenegy. Mert hogy a nyolcvanegyet tőtöttem volt múlt év vegin. Advent hetiben.- Meg nem mondtam volna, ha kerékbe törnek se. Látnivaló, jólesik az öregnek az elismerés, ki is húzza magát szaporán, mellét feszíti, tejét felveti, s pamacs bajusza alól eképp peregnek a szavak:- Pedig nem kímélem magam, meg nem is kíméltem. Munkálódtam, munkálódok rendesen. Feszt teszem, folyvást, ami csak előadja magat. Disznók, kacsák, libák, tyúkok, miegymás. Meg ugye a tisztes nyugdíj, de kiváltképp a szőlő. Egy magyar hold. Magam művelem, magam dolgozom és megiszom a részem, biztos isten, mert aki nálam jobban szereti a szőlő levit, az már a venyigéjét rágja. Akár a kecske. Szélesen terebélyesedő, hullámzó nevetés és hálás tekin7. oldal tettel pásztázzák a kicsi öreget. S ő, kihasználva, hogy a középpontba került, felnyitja belső zsilipet szavainak árja előtt:- Szégyen, nem szégyen, törvényes vagy törvénytelen, de az az őszinteség, hogy odahaza elliterezem, elpoharazom.a bort. Kinek mi az igénye. Es megy a bolt, illetve nem is megy, de száguld! Mert ugyan mindig ivott a magyar, de hogy ebben a mai világban mi az oka, nem tudom, mert már nem isznak, de egyenesen vedelnek. Nem számit, hogy pálinkát bor után, vagy bort a pálinka előtt, egykutyg. Az a lényeg, hogy ártson. Es kérem - szol hangsúllyal -, nálam hitel is van. És nem vezetek róla fölírást. Eh, de sokan meglepődtek már, amikor azt hitték, hogy öregembernek szita már a feje. Kértek, ittak, hogy majd úgyis elfeledkezek róla. Mindig naprakész vagyok az adósok listájával. Itt belül - bök a fejére. - Ennél jobb irkát nem ismerek. Mert az a fő, a fej, meg az agy. Csakhogy tiszta maradjon. En mindenre úgy vélek, mintha tegnap történt volna. Es rajta tartom a szememet a világon. Most itt van Koszovó, azután a Közel- Kelet. Na látják. Idehaza meg az infláció, a munkanélküliség, meg az a nyüves reprida... repira..., vagy reparon... - kétségbeesve néz. Kuncogó nevetések.- Privatizáció, papa. Betűzzem?- Isten ments! Rosszakaróm maga nekem? Elő se hozza, ha jót akar, hallom öleget. Araszol, csoszog és kopik a sor.- A tiszta fej, a tiszta agy, az a lényeg - szól tűnődön az öreg s merthogy látnivalóan megfáradt a szereplésben, csendesedő szóval megtoldja. - Mégcsak szórakozott se vagyok, ami pediglen ebben a korban megbocsátható.- Maga következik, bátyám - mondja a fiatalabb, kicsikét odébb áll, fénylő szemmel nézi az öreget, és marad. A kicsi ember odanyomako-, dik az OTP pénztárhoz, homlokát a vastag üvegnek nyomja, s magabiztos fennhangon eképpen szól a benti hölgynek:- Aranyoskám! Hallja? Adjon nekem egy jegyet a kiskőrösi személyre. Másodosztály! Nem nogy csattan, kirobban a nevetés. Az öreg megkushad, meg is rökönyódik, s értetlenül kérdezi:- Nem láttak még vonatjegyet venni? A fiatalabb, hogy mentse, ami menthető, eképp vigasztalja a megkeseredett öreget:- Bátyám, nem azon nevetnek. Hiszen szépen kérte, jól is kérte. De rosszul szólt. Elfelejtett, hogy milyen jóságos az állam. Mert a maga korában nem kell jegy, ingyen utazhat. Egészen Budapestig. Egymásba fonódó, megmelegült embertekintetek.
