Paksi Hírnök, 2001 (13. évfolyam, 1-52. szám)
2001-01-25 / 4. szám
2. oldal XIII. évfolyam 4. szám Paksi Hírnök Paks város cs a környék lapp Ganz; aláírták a beruházási megállapodást (Folytatás a% 1. oldalról.) Hírháttér: Az egy évvel ezelőtt megindult tárgyalás-sorozat eredményeként a Ganz kiválasztotta és felmérte a Duna-partt területet, majd különféle szakhatósági egyeztetések következtek. Az építészeti terveket a város még az elmúlt év decemberében megrendelte, az első kapavágásra pedig előreláthatóan a szükséges engedélyek beszerzése után kerül majd sor. A cég képviselői azt szeretnék, ha Pakson elindulhatna egy olyan szakmunkás-képzés, amely biztosítaná a folyamatos utánpótlás feltételrendszerét. A most aláírt szerződés néhány mellékletének részletes kidolgozására majd csak ezután kerül sor, a város és a holding vezetése pedig március 31 -i hatállyal hagyja jóvá véglegesen az elképzelést. A Ganz Gépgyár Holding cégcsoport jogelődei a hazai iparosítás kezdetéig, a múlt század közepéig, a Ganz (1844) és a MÁVAG (1867) alapításáig vezethetők vissza, s mint ismeretes, jogelődei meghatározói voltak a magyar iparfejlődés történetének. A cég fejlődésének jelentősebb szakaszait olyan nevek fémjelzik, mint például Zipernowszky Károly, Mechwart András, Déri Miksa, Kandó Kálmán, Bánki Donát vagy Jendrassik György. A Ganz Gépgyár Holding az ország egyik legnagyobb nehézgépgyártó egyedi gépgyára, amelynek termékei a vasúti közlekedéshez, az energiatermeléshez, vízellátáshoz, vízgazdálkodáshoz, urbanizációhoz és a környezetvédelemhez kapcsolódnak, ezáltal meghatározó szerepet töltenek be a hazai infrastruktúra kialakításában. A cégcsoportot technológiailag az egyedi és kissorozatgyártás jellemzi, és mint ilyen, univerzális gépparkkal, kvalifikált szellemi- és szakmunkásgárdával, az egyedi vevői igények kielégítését szolgáló rugalmas háttérrel rendelkezik. Megalapozott vád vagy puszta rágalom? Vajnai Attila, állampolgári kötelezettségének eleget téve a sajtó jelenlétében mutatta be azokat a dokumentumokat, amelyek - állítása szerint - egyértelműen alátámasztják az általa korábban hangoztatott vádakat, miszerint Bor Imre polgármesternek köze lett volna a szennyvízberuházással kapcsolatos pályázati dokumentáció előkészítéséről szóló szerződéshez. Állítása szerint a polgármester nem mondott igazat, becsapta a választókat, a képviselő-testület előtt pedig eltitkolt egy szabálytalanul megkötött szerződést. Őszintén szólva alaposan feladta a leckét a sajtó képviselőinek, hiszen a nyilvánosság elé tárt dokumentumok ismeretében egyelőre igencsak nehéz bármiféle következtetést levonni. Ez természetesen nem is a mi feladatunk, ezt elvégzi helyettünk az ügyészség. A tudósítónak ebben az esetben ráadásul óvatosan és átgondoltan kell fogalmaznia, tartózkodva mindenféle prejudikációtól. Annál is inkább igaz ez, mivel a Vajnai Attila által megfogalmazott állítások igencsak sommás véleményt tükröznek, ugyanakkor meglehetősen súlyosak. Érzésünk szerint a bemutatott dokumentumok alapján jelenleg nem lenne ildomos már most messzemenő következtetéseket levonni, éppen ezért az elmúlt héten a nyilvánosság elé tárt, Vajnai Attila szerint bizonyító erejű iratokat mi a magunk részéről nem kívánjuk aprólékos részletességgel kommentálni. Az eddigiek tükrében azonban engedtessék meg számunkra annyit megjegyezni: tudomásunk szerint a Fővárosi Ügyészség Nyomozóhivatala jelenleg senkit sem gyanúsít. Azt kijelenteni, hogy a szennyvízberuházás ügyében érintett helyi, illetve környékbeli polgármesterek bármelyike ez alapján egyértelműen elmarasztalható lenne, elhamarkodott véleményformálást tükröz. Mindenesetre tény, hogy a Tolna Megyei Főügyészség átadta az ügyet a Legfőbb Ügyészségnek, ez azonban nem ad okot meszszemenő következtetésekre. Vajnai Attila kijelentette: az elmúlt hetekben újabb fejlemény történt, ugyanis napvilágot látott egy olyan tanúvallomás, amely egyértelműen alátámasztja Székely Zoltán érintettségét az ügyben, ezzel kapcsolatban viszont többet nem mondott. Mint arról a Paksi Hírnök hasábjain korábban már beszámoltunk, Bor Imre polgármester azt állítja, hogy a Vajnai Attila által megfogalmazott vádak alaptalan rágalmak. A bizonyítási eljárás lefolytatásáig és az ügyészségi nyomozás eredményeinek napvilágra hozataláig tehát nincs okunk ennek az ellenkezőjét feltételezni. Bor Imre polgármester szerint, mint ahogyan azt a decemben közmeghallgatáson is elmondta, Vajnai Attila a Munkáspárt országos alelnökeként politikai tőkét igyekszik kovácsolni az ügyből, akcióit tehát a szereplési vágy motiválja. A tájékoztatón elhangzott: a szennyvízberuházásnak vannak „nem tisztázott részletei”, szabálytalan szerződés született, s Vajnai Attila azt szeretné, ha az állampolgári kötelezettség alapján általa megtett közérdekű bejelentés nyomán az ügy tisztázódna. Kérdésünkre, miszerint mi motiválja, s milyen indíttatás alapján érzi kötelességének az ügy kivizsgáltatását, Vajnai Attila elmondta: sem politikai, sem anyagi haszna nem fűződik az ügyhöz, csupán a manapság tapasztalható apátiával ellentétben szeretné felemeli szavát az általa jogtalannak vélt eljárás ellen. „Minden állampolgár alapvető kötelessége, hogy ilyen ügyben ne hallgasson, hanem tegyen meg mindent, ami tőle telik. Tőlem ez tellett” - zárta mondandóját Vajnai Attila, aki ugyanakkor megerősítette értesülésünket, miszerint a Paksi Városi Bíróság előtt van az az ügy, amelyet a Ptk. 84.§ alapján (személyéhez fűződő jogának nagy nyilvánosság előtti megsértése ügyében) Bor Imre ellen indított. Miklós Imre Feszültségeket szül az adóerőképesség szerinti elvonás Információnk szerint sem a vállalkozók, sem a PA Rt. vezetése nem fogadta kitörő lelkesedéssel a paksi képviselőtestület december 30-i, az építményadó módosítását célzó döntését. Mint ismeretes, az idei évben a város - „gazdag település” lévén - költségvetésére nehezedő adóerőképesség szerinti elvonás mértéke mintegy 617 millió forint. A város vezetése - a választók részéről 1998-ban megelőlegezett bizalom alapján - kötelességének érzi, hogy ezt a hiányt valamilyen módon kompenzálja. Az mtézkedés kétségkívül pénzt hoz a konyhára, a kérdés ezek után csupán az, hogy a döntés következtében előálló új helyzet vajon mennyire befolyásolja a város és az erőmű kapcsolatát. (Emlékeztetőül: ezidáig mindkét fél zökkenőmentes együttműködésről és felhőtlen viszonyról beszélt.) Politikai elemzők azt állítják, hogy ezen a téren kétségkívül számítani lehet majd némi „mosolyszünetre”, ami talán érthető is. Köztudott, hogy a PA Rt. vezetése január 5-én rendkívüli ülést tartott, amelyen Bor Imre polgármester tájékozatta az igazgatóságot az építményadó-rendelet módosításáról. Az erőmű vezetése fegyelmezetten vette tudomásul az önkormányzat döntését, ugyan-akkor nehezményezte a számukra igencsak jelentős többletkiadásokkal járó módosítás bevezetését. (Információnk szerint az erőmű folyamatosan keresi a megoldási lehetőségeket.) Pénzügyi szakemberek azt állítják, hogy a város jelenlegi és jövőbem érdekeinek szempontjából megalapozott, átgondolt döntés született december 30-án, amely kétségkívül az ötlet kiagyalójának és a hivatal vezetőinek bölcs előrelátását dicséri. Amennyiben Paks és az erőmű eddigi, jónak mondható kapcsolatát veszély fenyegetné, ez nem a jelenlegi polgármester és az önkormányzat, valamint az erőmű mostani vezetésének tudható be, hanem a kormány adóerő-képességen alapuló elvonás-politikájának. A kormány ezzel mintegy lerázta magáról a felelősséget, s úgy tűnhet, hogy egy csapásra kettévágta a gordiuszi csomót... Egyelőre. Meglátásunk szerint az ügyben nem érdemes sem felelősöket, sem pedig bűnbakokat keresni. Ismeretes, hogy a költségcsökkentő ötletek és felvetések kidolgozását követően megszorító intézkedések bevezetésére kényszerült a város. Az ésszerűsítő, racionalizáló intézkedésektől az önkormányzat vezetői azt remélik, hogy csökkenhetnek a város anyagi terhei. Teszik mindezt annak érdekében, hogy az itt élők se 2001-ben, se 2002-ben ne érzékeljék az elvonás hátrányaiból adódó negatív következményeket. A fent említett ötlet egyike volt az a nemrég, az intézmények vezetői és az érdekképviseleti szervek jelenlétében Bor Imre polgármester által javasolt munkamódszer, amelynek értelmében alapítványi formában működnének a szociális intézmények és az iskolák. (Ennek realizálása esetén az intézmények közvetlenül az államtól kapnák a normatívát, ami azzal a tagadhatatlan előnnyel járna, hogy így — az alapítványnak nem lévén adóerő-képessége — nem lenne lehetséges további elvonás.) Bor Imre polgármester az elmúlt héten egy összejövetel keretében tájékozatta az érintetteket a városi intézmények alapítványi intézményfenntartó hálózati formában történő működtetésének ödetéről. Elhangzott: 1999-től folyamatosan nő az az összeg, amelyet az állami költségvetés oktatási és szociális normatívaként visszatart a kiemelten adó-erőképes települések (értsd: „gazdag városok”, például Paks) esetében. A javaslat — amelyet az érintettek nem fogadtak kitörő lelkesedéssel, hiszen így megszűnt volna a közalkalmazotti státuszuk — természetesen csak akkor valósulhatott volna meg, ha a hivatal felhatalmazást kapott volna az alapítványi intézményfenntartó hálózathoz kapcsolódó részletes tervezet kidolgozásához. (A művelődési központban — pedagógusok és szakértők jelenlétében — megtartott fórum az elképzelés ellen foglalt állást.) Bor Imre polgármester szerint a javaslat megvalósulása esetén a közalkalmazottak alapbére akár hatvanöt százalékkal is emelkedhetett volna. Mivel azonban a konzultációk nem hozták meg a hivatal által remélt eredményt, az ügy egyelőre tárgytalannak tekinthető. A Pedagógusok Szakszervezete által hozzánk eljuttatott közlemény hangsúlyozza: a szakszervezet nem kötött megállapodást a ról, hogy a témával kapcsolt ban szervez-e vagy sem nag gyűlést. A 65 százalékos b< emelést csak a városi megta’ rítás szinte teljes egészének felhasználása tette volna leh tővé. Álláspontjuk szerint a közal kalmazotti jogviszony elveszt sével a dolgozók hátrányo helyzetbe kerülnének.
