Paksi Hírnök, 2001 (13. évfolyam, 1-52. szám)
2001-07-19 / 29. szám
7. oldal I Paksi Hírnök Pak» város ét a környék lapja Varga S. József Magyar szelleműség, tisztesség, közérthetőség „Elek, megvagyok” — adta hírül nemrég az egyik budapesti lapban a francia forradalom százötvenedik évfordulóján született, kamutpusztai származású, az ötvenes évek vége óta Szekszárdon élő Varga S. József. Mi végre e hatásvadász felütés? Nyomós, leginkább nyomasztó oka van annak. A Szekszárdon, Bonyhádon, majd Budapesten tanult, a hatvanas évek közepétől előbb megyei, később országos lapokban publikáló szerzőt a közvélemény részéről megnyilvánuló aggódás és féltés késztette tollat ragadni, s drámai (inkább reális) hangvételű beszámolóban közölni élete legutóbbi időszakának fontosabb történéseit. Az indíttatás nem volt alaptalan, s dehogy a szereplési viszketegség parancsolta írógépe elé! Kérdések egész sora, s a nagy magyar újságírósüllyesztőben történt, magyarázat nélküli eltűnés volt leginkább az alapja. A kitűnő és tekintélyes író, Bodor Pál a Kossuth Rádió Szóló című műsor 2001. január 12-én felolvasott jegyzetében arról kesergett, hogy nem tudja „hová lett az ízes szavú, fűszeresen író szekszárdi kolléga... Mi történt vele? Beteg? Máshová igazolt át? Megvette a Le Monde?” Egyik sem. Diurnus aggodalma részben megalapozott, Varga S. József ugyanis valóban kikopott a Szabad Földből, a halálhírével kapcsolatos mendemondák azonban hál’ Istennek nem igazak. Hogy’ jön ide ez utóbbi? Nos, mint megtudtam úgy, hogy akadtak, akik — halálhírét véve — a családot hívták telefonon részvétnyilvánítás végett. Elképzelhető az a döbbenet, ami kiült az arcukon, midőn az állítólagos halott szólt a kagylóba. .. Varga S. József korán haló — pláne újságíró — magyar férfi létére viszonylag jó testi-szellemi erőben van, s immár az ötvenkettedik esztendejét tapossa. Az igaz, hogy „felettébb kényes” gyomra nem vesz be minden falatot, amivel a sors traktálja. Az is igaz, hogy a Szabad Földnél tavaly tulajdonos- és szerkesztőváltás történt. Nyugtalanságra, félelemre semmi ok — mondta az új vezetés a riadt kollektívának — nem lesz elbocsátás. A kimondott szó malaszt maradt, be 2001. július 19.___________ nem tartott ígéret. Néhány nap múlva hét kolléga (a lap valóságos tartóoszlopai, olyanok, akiknek a neve miatt is előfizették, vették a lapot) azonnali hatállyal röpült, lefejezve ezzel — ha nem is pallossal, de a hatalom okán-jogán — a szerkesztőséget. Akik maradtak, azok vártak, kivártak. Csönd lett, amolyan vihar előtti. Aztán szépen lassan a többieknek is kimérték a feketelevest, ha lehet, még fondorlatosabban, cselesebben, mint a kirúgottaknak. Mielőtt azonban erre rátérnék, következzék egy kis kitérő. Varga S. József azon — manapság ritkaságszámba menő — újságírók közé sorolható, akik a mai cudar, uniformizált világban nem átallnak e sokszor meggyötört, szépen muzsikáló ma-Elektrikus Lajos éppen szabadpénteki pihenőnapját töltötte a hétvégi kuckójában. Agyát szépen lassan alfahullámok kerítették hatalmába, a külső ingerek pedig az alfán inneni és túli víziókkal mosódtak össze. Ilyetén állapotában éppen a jó öreg szakijával, az elektrikus Szepi bácsival - Isten nyugosztalja békében - az ötvenes évekről értekezett. Az eszmecserét egy tűzoltóautó éktelen szirénázása zavarta meg, jelezve, hogy éppen bevetésre száguld. A szállító-gépház kábelaknája hirtelen kigyulladt, így Szepi bácsi is szaporázni kezdte lépteit.- Tűz van öreg! - rohantak hozzá a segédelektrikusok a vezénylőbe. - Riogasd a tűzoltókat, égnek a kábelek az aknában! - ordították artikulátlan hangon. Szepi bácsi agya is nagyobb sebességfokozatra kapcsolt: hogy’ éghetnek a kábelek, amikor a vezénylőkön nincs nyoma üzemzavarnak. Mégis. A szellőzőablakokon fekete füst gomolygott. „Vajon igazat mondtak a fiúk?" - morfondírozott magában, aztán biztos ami biztos alapon kiadta az ukázt: mindenki kapjon fel egy-egy porral-oltót, rohanás a kábelaknához, uccu neki, fiúk, oltani, ami csak belefér! Közben a vészleállító gombbal lekapcsolt mindent, feszültség-mentesített. A tüzet gyár nyelven írni,' teljes figyelemmel az emberi lélek és a szív apró rezdüléseire összpontosítva. Ha most a kedves olvasó azt gondolja, hogy ez senki máséval öszsze nem téveszthető stílust, egyéni látásmódot eredményez, azt bizony jól gondolja! Nos, mindent, csak éppen ezt nem várták el Varga S. Józseftől: híreket, tudósításokat, a ma egekbe magasztalt információkat kértek tőle, s azt, hogy önnön árnyékát átugorva bújjon ki saját bőréből, táncoljon gúzsba kötve, magyarán: felejtse el az évtizedekig tőle megszokott stílust, írjon mást és másképpen, mint annak előtte. Nem tette. • A mai, munkanélküliségtől terhelt korban a nehezebb, göröngyösebb, s egyben vakmerőbb utat választotta: hű maradt addigi felfogásához, s úgy döntött, hogy beosztottként is megválogatja felettesét. A Szabad Földnél töltött tizenöt esztendő után otthagyja a lapot. “Amit tettem, megtettem, nyugodt a lelkem és nem félek szembenézni a tükörrel” — vonja meg a mérleget Varga S. József, majd hozzáteszi: „És tapintat is van a világon, a jövőmről ne kérdezzen senki. Egyébiránt a deréktáji csigolyáimmal baj van. Hogy emiatt-é avagy másért, de nekem nem megy a hajlás. Pláne a hajlongás és a hétrét gömyedés.” Röviden ennyi. Nos, ha nem tartanék attól, hogy túlságosan profánul hat, e rövidke írás végére annyit fűznék hozzá: nem is kell, mi ilyennek kedvelünk, ilyennek szeretünk. Isten éltessen! Miklós Imre — Zs. Kovács István A Szabad Föld Kiskönyvtár sorozatban nemrég jelent meg Varga S. József riportkönyve Hátország címmel. A sorozat eddig megjelent kötetei közt találjuk Gárdonyi Géza, Móra Ferenc, Veres Péter, Mikszáth Kálmán, Annus József, Tamási Áron, Grétsy László, Tömörkény István egy-egy művét is. Elektrikus Lajos vízióit avagy: Tűz voll babám! néhány perc alatt eloltották. Úgy néztek ki, mintha lisztes molnárok lennének. „No, lesz ebből haddelhadd!" - morfondírozott magában Szepi bácsi, s rögtön arra gondolt, milyen körültekintő és óvatos igazoló jelentést kell majd írni az esetről, nehogy kifogásolni valót találjanak benne az ávósok... Hogy a csudába éghetnek a kábelek, amikor még hegesztőpisztollyal sem lehet őket begerjeszteni? Amíg a köpenyt nyílt láng éri, addig ég, olvad, csöpög, szenesedik, ha pedig már nem éri tűz, magától kialszik. Arról nem is szólva, hogy a kábel legfeljebb a végeken, a végelzáróknál, esetleg a karmantyúknál szokott meghibásodni, az is inkább a kifáradt, kilazult csavarkötések miatt kialakult átmeneti ellenállás-növekedés okozta hőhatás következményeként. A kábelér szinte olvadásig felmelegszik, az elszenesedett kábelköpeny átível, fázis-zárlatot, földzárlatot okoz. A zárlatos kábel szinte szétrobban, s jó, ha még sínzárlat előtt leválik a védelem, akkor ugyanis a dolgot nagyobb tűz és rombolás nélkül meg lehet úszni. A kábel csak árokásó gép, légkalapács, csákány hatására szokott meghibásodni, de a szakaszvédelem a zárlat hatására így is azonnal kikapcsolja a kritikus kábelszakaszt, tűz ilyenkor sem keletkezik. Legfeljebb az olajszigetelésű, nagyfeszültségű kábel képez kivételt, de ott sem a kábelköpeny ég, hanem a kábelből kifolyt olaj gyullad meg a zárlati ív hőjének hatására, - morfondírozott magában Elektrikus Lajos. Közben Szepi bácsi is végiggondolta a történteket: a gépházból hibajelzés nem jött, de akkor mitől égtek a kábelek? Ennek jobban utána kell nézni! Nem volt rest, végigmászott a kábellétrán, fel egészen a szellőző ablakokig, majd összegezte a látottakat. A szellőző ablakról hiányzik a madárfogó háló - a festés miatt szerelték le, de nem tették vissza. Az ablakpárkányon befelé dőlve, égéstől feketéllő törött nitróhígítós üveg, szintén eldőlve az üres, kissé hordóalakúvá hasasodott ötkilós festékes doboz, egy nagy madárfészek égett maradványa, megszenesedett madárfiókákkal, cigarettacsikkek, a kábeleken pedig - az égésnyomokon kívül - még a kifolyt festékmaradványt is látni lehetett. A festékes doboz teteje, a nitrós üveg másik fele is a- kábeleken hevert, a falon lefolyt, égett festéknyomok. A festékes kellékeket a festők használták még a múlt év őszén, s itt hagyták - konstatálta magában az Öreg. Kábelzárlatnak azonban nyoma sincs! Ha lenne, akkor a kábelnek szét kellett volna nyílnia, mint a tubarózsának. Mindezek láttán Szepi bácsiban nyomban megvilágosodott, mit is fog majd az igazoló jelentésbe írni: a nyári tűző nap felhevítette a nitrós üveget, ami felrobbant, a festékes doboz lángra lobbant, kipukkant, eldőlt, tüzet kapott, az égő festék pedig lefolyt a falon, a kábelekre. De az sem kizárt, hogy az odafészkelt verebek szentjánosbogárnak nézték az égő cigarettacsikket, bevitték a fészekbe, a fészek meggyulladt, a többi pedig már ment magától. Mivel Elektrikus Lajos is ezzefa variációval értett egyet, a jelentésbe végül ez utóbbi változat került, még dicséret is járt érte, hogy nagyobb anyagi kár nélkül megúszták a tüzet. Aki mindezt nem hiszi, ereszkedjen le alfába, ott találkozhat Szepi bácsival, Elektrikus Lajcsival, s kicserélheti tapasztalatait a kábelezek milyenségéről. Mármarosi Miklós
