Paksi Hírnök, 2001 (13. évfolyam, 1-52. szám)
2001-07-05 / 27. szám
2001. július 5. 7. oldal (Folytatás a%_ 6. oldalról!) dók Paksra jönni, így ugyanis nem tudjuk bemutatni nekik azt, hogy a paksi atomerőmű biztonságos és a környezetet legkevésbé terhelő létesítmény. A tavalyi minősítés szerint a világ közel 500 hasonló kapacitású blokkjából három paksi blokk a világ legjobb huszonöt blokkja közé tartozott, a negyedik pedig a huszonhatodik volt ebben a rangsorban. Ez azt jelenti, hogy a világ igencsak méltányolja teljesítményünket, biztonságosnak tartja az erőművet, sőt az EU-előtárgyalásokon is megfeleltünk a kívánalmaknak. Mi erre (is) büszkék vagyunk. A paksi 2.000 MW kiváltását minimum 10-20 darab gázturbinás erőmű oldaná meg, hiszen 100-200 MW-os gázturbináknál nagyobbakat nemigen szokás létesíteni. De a közvetlen beruházási költséghez tessék hozzászámolni - minden létesítendő erőműhöz külön-külön - a nagyteljesítményű víz, gáz, villamos távvezetékek, illetve egyéb járulékos infrastrukturális beruházási költséget is. Ez valóságos vagyonba kerülne, ilyen sok szabad pénzeszköz nincs is, vagy ha mégis lenne, akkor okosabb dolgokra kellene használnunk ezt az összeget, nem egy meglévő és működő erőmű felszámolására. Kellő mennyiségű földgázkinccsel (sajnos) nem rendelkezik hazánk, a többletigényt csak importból lehetne beszerezni a világpiacról. A rendszerváltó reformer-zöldek egyik érve az volt, hogy energiarendszerünk — a különböző „Barátság-típusú” vezetékek révén — sebezhető, kiszolgáltatott. Lényegében e téren nem sok történt azon túl, hogy e vezetékrendszereket felszabdalták. Jó bartell üzletet jelenthet az olcsó ukrajnai gáz-, villany- és olajimport az ebben érdekelteknek, kérdés, hogy ez Magyarországnak is jó-e és mennyire lehet ezzel hosszabb távon tervezni? A válasz egyszerű: aligha ez az egyetlen üdvözítő megoldás. A tyumeni gáz pedig Paksi Hírnök Pak« város t• a környék lapja Egy tv-vita margójára, avagy: Kinek hiányosak a katonai ismeretei? megkerüli fél Európát, és Észak-nyugat felől érkezik hazánkba, a tranzitországok által tetemesen megdrágítva. Most a gázzal ismétlődik meg az, amit az olajár-robbanás néven — az elhibázott energiapolitika miatt - a ’60-as, ’70-es években megéltünk. A gázenergiával működő erőművek miatt lényegesen megkel számolhatunk a közeljövőben? — Bízom a vezetők és vezetettek közötti viszony javulásában. Ehhez a munka és a telj esi tményalapú értékelést kell preferálnunk, a tehetséges embereknek előrelépési lehetőséget, karrierutakat kell biztosítanunk. A belső kommunikáción, együttműködésen biztosan sokat kell javítani: még él az emelkedne a villamos áram jelenlegi fogyasztói ára is. Már most vannak olyan községek, háztartások, amelyek képtelenek fizetni a többszörösére emelkedett tartályos gázenergiát. Még egy ilyen ársokkot előidéző árpolitikát nem szabad rászabadítani az ország lakosságára! Magyarország összes energiafogyasztásában így is 40 százalékot tesz ki a földgáz aránya, amely a legmagasabb Európában, így ez a későbbiekben jelenthet gondot. A világpiaci kőolajár-emelkedés, a földgáz drágulása és a környezetvédelmi gondok minden józanul gondolkodó embert bölcs belátásra kell, hogy térítsenek. Ha szükség van az energiára, kompromisszumokat kell hozni: támogatni kell bennünket és céljainkat. — Mik az új vezetés tervei, milyen eredményekki-ki lelkiismeretesen és figyelemmel tegye a dolgát (itt gondolok az OSART vizsgálat közelségére, az átrakásra és a pozitív image továbbépítésére). A második, amit szeretnék, hogy a gondokat a megfelelő szinteken kezeljék. Jó lenne, ha a döntéseket nem tolná mindenki felfelé, a főnökére és annak a főnökére. Harmadikként pedig szeretőn igazgatóságom, én váram” hangulat. Ezt is oldanunk kell, és enyhíteni kell a bürokráciát. Amikor januárban Baji vezérigazgató úr megtartotta az első vállalati fórumot, akkor erre is utalt. Jelezte, hogy bizonyos változtatásokat kíván végrehajtani a vezetésben, ám ehhez időt kért. Egyébként az élettartam meghosszabbításról szóló döntés után a cégnek — hosszú várakozás után — végre van jövőképe. Már most érzékelhetően jobb az emberek hangulata: nem a centimétert kell vágniuk, azon töprengve, mit csinálnak néhány év múlva. Nekik is, gyermekeiknek is perspektívájuk, hosszú távon pedig munkájuk és tervezhető, biztos egzisztenciájuk van. Tulajdonképpen három dolgot tartok ma igazán fontosnak a humán szférában. Legfontosabb az, hogy ném, ha az alkalmazott és az alkalmazó egymással kölcsönösen elégedett lenne, s megteremtődne végre az elvárás és a teljesítmény egyensúlya. A társaságot természetesen eredményesen és biztonságosan kell működtetni, a műszaki feladatokat és biztonságjavító intézkedéseket korrekt módon kell elvégezni. Ezzel vélhetően nem is lesz probléma. A hulladék végleges elhelyezéséről is előbb vagy utóbb gondoskodni kell. Ez ugyan állami feladat, a Radioaktív Hulladék Kezelő Kht. felelőssége, de mivel minket is érintő kérdésről van szó, így nem viselkedhetünk struccként, nem dughatjuk a homokba a fejünket, foglalkoznunk kell ezzel a kérdéssel is. Az élettartam-hosszabbítás olyan nagy feladat, amelynek sikeréért félre kellene tenni a belső konfliktusokat és érdekkülönbségeket. Ha az erőmű társadalmi elfogadottsága jó, akkor a döntéshozók pozitív hangulatban pozitív döntéseket hoznak a létesítménnyel kapcsolatban. Ha romlik a megítélésünk, akkor búcsút mondhatunk szép terveinknek és a jövőnknek is. Ezért is tartom fontosnak a folyamatos jelenlétünket a médiában, ugyancsak fontos, hogy mindenki tudjon sikereinkről: a PA Rt. a környezetet legkevésbé károsító, megbízható, biztonságos módon termeli a hazai villany több mint 40 százalékát, amely egyben a legolcsóbb is. Még 1997-ben aranyrészvényes degradáción esett át az erőmű, azaz az erőművet a privatizációs körbe sorolták át. Aztán szerencsére mégsem adták el az erőművet. A miniszterelnök úr a napokban nyilatkozott és megnyugtatott minket afelől, hogy nem tervezik az erőmű privatizációját, így dolgozhatunk, nem kell aggódnunk. Ebből is látszik, hogy a munkánk meghozza gyümölcsét. Jogilag szeretnénk ezt a helyzetet rendezni, és szeretném elérni azt is, hogy ismét tartós állami vagyon kategóriába soroljanak át minket ősszel, a privatizációs törvény módosításával egy időben. Nagy, de szép feladat a befektetők idecsábítása, bár itt csak tervekről, nem pedig megvalósult ipartelepítésről tudnék beszélni. A régiónak — s így számomra is — stratégiai kérdés az, hogy itt Pakson és Tolnában ipar települjön meg, új munkahelyek létesüljenek. A feladat nehéz, többek között azért is, mert nagyon hiányzik a járható 6-os út. Remélem, mind az iparvonzásban, de talán a négysávos új út építésének lobbyjában is sikeresek leszünk. Mindenesetre ezen is sokat dolgozom — zárta lapunknak adott nyilatkozatát Mészáros György. (Az interjú június 18. előtt, tehát a téves szirénajelzést és a június 23-i tűzesetet megelőzően készült — a szerk.) Mármarosi Miklós
