Paksi Hírnök, 2001 (13. évfolyam, 1-52. szám)
2001-06-14 / 24. szám
4. oldal lÍPaksi Hírnök Pakt váron én a környék lapja XIII. évfolyam 24. szám Gáts Krisztina Beáta Hajléktalan lehangoltan utcámra csücsülnek néma esőcseppek színtelen az ég s szemem íztelen víz mossa vállam fénytelen arcom kezembe temetem lassú árnyak poroszkálnak feldúcolt erkélyek alatt didereg a magány kifosztott zsebeiben lucskosra ázott már sok ígéret hamis vágy penészes szivacsokra rogyva négykézláb csúszik a sarokba hallom szusszanását a komor sötétben világtalan érzéketlen melléülök szépen Újabb zenevarázs a Vak Bottyán díszudvarán Kellemes kora nyári est, langyos levegő, ünnepi hangulat, felkészült, hozzáértő ifjú előadóművészek, remekbe szabott program, és persze a közönség szűnni nem akaró tapsa; íme egy zenei randevú alapvető kellékei. Mindez azonban nem lett volna elegendő a május 30-i koncerthez, szükség volt még a gimnázium remek akusztikával megáldott díszudvarára, a fellépő előadók tehetségére és a lelkes közönség kultúra iránti elkötelezettségére. A zenei élményhez a Kalinkó együttes tolmácsolásában előadott dunántúli és moldvai népdalcsokor, a gimnázium tánckarának aerobic-bemutatója, valamint a Tűzvirág táncosainak produkciója is hozzájárult. Néhány évvel ezelőtt az döntött, hogy kihasználja a intézmény vezetése úgy díszudvar nyújtotta lehetőséget és zenei rendezvényekkel színesíti városunk kulturális életének palettáját. A műsorban ezúttal nemcsak a gimnázium tanulói, hanem a Városi Művészeti Iskola ifjú növendékei is megmutathatták tehetségüket. A színes repertoár a zongoradaraboktól az énekkarra írt műveken keresztül a kamaraegyüttesek által előadott szerzeményekig terjedt. Az est folyamán Bartók Béla, Kodály Zoltán, Patachich István művei mellett Sosztakovics, Muszorgszkij kompozíciói is felcsendültek. A mostani rendezvény is kitűnő visszaigazolása annak a néhány évvel ezelőtd döntésnek, amellyel az intézmény vezetése tudatosan felvállalta a művészetek, ezen belül a zenei képzés támogatását. A koncert belépőjegyeinek eladásából befolyt összeggel a gimnázium alapítványa a finnor-. szági vendégszereplésre készülő diákokat kívánja támogatni. R. D. Gyermekeinkért díjátadás ünnepséggel Egy korábban hozott testületi határozat értelmében idén is hárman vehették át a „Gyermekeinkért” kitüntető címet. Az elfeledett hagyomány felelevenítésével a város egyúttal a „nemzet napszámosai” iránti elismerését is szeretné kifejezésre juttatni. Az elmúlt héten a VMK színháztermében lezajlott ünnepségen a város oktatási intézményeinek dolgozóit egy műsoros esttel köszöntötték. A „Gyermekeinkért” kitüntető díjat idén László Boldizsámé, Tüdő Jánosné és Farkas Mária vehette át. A megjelenteket Pálmai István, az önkormányzat oktatási-, kulturális- és sportbizottságának elnöke köszöntötte. Beszédében kiemelte: a pedagógusok csak akkor tudnak eredményes munkát felmutatni, ha a nevelőtestületben béke és alkotószellem uralkodik. Ezt követően Bor Imre polgármester a nevelőmunka értékeiről, a pedagógusok felelősségéről beszélt, megköszönte azt az odafigyelést, szakmai tudást és elhivatottságot, amit a pedagógusok tanúsítanak gyermekeink iránt. „A pedagógia olyan terület, ahol csak nagyon sok munkával, elhivatottsággal és felelősségvállalással lehet eredményeket elérni” — mondta a polgármester, majd átadta a „Gyermekeinkért” kitüntető díjakat. A környezetvédelmi bizottság ezt követően jutalomban részesítette azokat az óvónőket, tanítókat és tanárokat, akik a városi intézményekben kiemelkedő, környezettudatos munkát végeztek. Ezután következett Csongrádi Kata „Sissy” című pódiumműsora, majd a pezsgős koccintás. VIRAGOSITAS „2001” „A legszebb virágos kertes-ház 2001” versenyre családi házak jelentkezését várjuk. „A legszebb virágos lépcsőház (erkély) 2001” versenyben a társasházak vehetnek részt. A versenyt társadalmi zsűri értékeli július végén, és a nyertesek pénzjutalomban részesülnek, melyet a jövő évben virágosításra fordíthatnak. A versenyen nevezési lap kitöltésével lehet részt venni. A verseny célja: elősegíteni és terjeszteni a környezetbarát magatartást, a környezeti kultúra emelkedését a lakóhelyünkön és mindezek mellett erősítem a közösségi összetartást Elvárás a verseny résztvevőitől: Tavasztól késő őszig tartsák rendezetten kertjeiket, erkélyeiket. Fokozottan ügyeljenek a parlagfű fertőzés elkerülésére, de természetesen más gyomnövényeket se tűrjenek meg a területükön. Ennek legjobb módja a gyepesítés és virágosítás. Locsolással és folyamatos gyomlálással gondoskodjanak növényeik ápolásáról. A jelentkezés határideje: június 15. A nevezési lapok beszerezhetők és leadhatók: „Együtt a parlagfű ellen” Alapítvány Paks, Gesztenyés u. 11. vagy polgármesten hivatal Paks, Dózsa Gy. u. 53-56. sz. alatt. Az ünnepség után a díjazottakkal a pályán eltöltött évtizedekről és az elhivatottságról beszélgettünk. A Herman Ottó Általános Iskola tanítója, László Boldizsámé több mint harminc éve van a pályán. Sokoldalú pedagógus egyéniség, aki a gyerekekkel és a szülőkkel egyaránt jó kapcsolatot tud kialakítani. — Mindig a rossz gyerekekre emlékszem szívesebben. Egy alkalommal például olyan elvetemült, csibész osztályt fogtam ki, hogy azt mondtam: mindannyian rossz helyen fogják végezni. Ök persze fogadkoztak, sőt le is írták, hogy nem kerülnek „börtömbe” - természetesen így, „m”-nel. Ma azok a diákok 28-30 évesek, és akárhányszor találkozom velük, mindig megkérdezik, megvan-e még az a papír — emlékezett a történtekre László Boldi-zsárné. Tüdő Jánosné, a Deák Ferenc Általános Iskola magyar-orosz-ének szakos nevelője a családi hagyományokat követve lett pedagógus, ugyanis a famíliában — a dédnagyapától a nagybácsiig — mindenki tanárnak szegődött.- Talán a pálya nehézségei miatt tanácsoltam azt a lányomnak, hogy keressen magának más foglalkozást. A tervem azonban nem jött be, mert bár jelentke-; zett az egyik egyetemre, de otthagyta, és ő is a pedagógus hivatás mellett döntött. Miért tartok ki a hivatásom mellett? Azért, mert látom, hogy a gyerekek nagyon szeretnek. Farkas Mária a Móra Ferenc Általános Iskola gyermekkönyvtárának vezetője, okleveles könyvtáros. Derűs, színes egyéniség.- Sok gyerekre emlékszem vissza szívesen, egyikük azonban — akit annak idején „a tantestük let rémének neveztünk” — a mai napig is gyakran jut eszembe. Ánnak ellenére, hogy ez a gyerek sokat olvasott és gyakran bejár a könyvtárba, nagyon rossz volt, a pedagógusok folyton panaszkodtak rái Egyik évben — mindenki legnagyobb megrökönyödésére — a gyerekek közü1 őt küldtem olvasótábot ba. Élményekkel telve jött onnan haza, és attól kezdve a magatartásával sem volt annyi gond, folyton a táborról és az ott eltöltöti szép napokról mesélt. Talán ezt nevezik úgy, hogy pedagógia... S. Ei
