Paksi Hírnök, 2000 (12. évfolyam, 1-50. szám)

2000-03-02 / 8. szám

4. oldal Emlékhangverseny a millennium évében ■ ■ :- ' ", XII. évfolyam 8. szám Paksról a hírnév fele Március 4-én, szombaton délután fél négykor a paksi római katolikus templomban a kereszténység kétezer éves és államiságunk ezer­éves fennállásának tisztele­tére emlékhangversenyt rendeznek. A dunavarsányi származású Könözsi László, Lajta László-díjas hegedűtanár vezetésével közreműködik a Pro Musica vonószenekar, valamint Király István veze­tésével a paksi római katoli­kus templom énekkara. — Meggyőződésem, hogy nem tudunk ünnepelni — mondta lapunknak Túri író - olvasó találkozó ■ '- V'■■■;. . g' ... László Lajos író volt a ven­dége a dunakömlődi faluháznak február 28-án, hétfőn délután. Látomások gyöngyházfény­ben címmel a németek kitelepí­tésétől, társadalmi problémák­ról beszélgetett a Tigrismosoly, a Halálpolka, a Könyörgés a hontalanokért szerzője a kömlódiekkel. A Vak Bottyán Gimnázium február 25-én, pénteken délután a VMK színháztermében tartotta szalagavató ünnepségét. A zsú­folásig telt nézőtér közönsége együtt énekelte a Himnuszt, majd dr. Rosner Gyuláné igaz­gató köszöntötte az érettségi­re készülő három végzős osz­tály diákjait, osztályfőnökeit. A kis kék szalagok feltűzését kö­vetően a negyedikesek adtak műsort, nagy sikert aratva. A ha­gyományoknak megfelelően az ünnepséget este szalagtűző bál követte. Hajszálnyira Brüsszeltől EuróPróba címmel Kaposvá­rott rendezték a Robert Schuman tanulmányi verseny dél-dunántúli regionális dön­tőjét február 26-án, szombaton. A három megye (Baranya, So­mogy, Tolna) középiskoláinak háromfős csapatai uniós ismere­teikről, kreativitásukról adtak számot. A verseny tolnai sikert hozott, az első helyen a dombó­vári Illyés Gyula Gimnázium végzett, így ők utaznak Brüsszel­be. Akárcsak a megyei döntőn, most is csak hajszálnyival előzték meg a Vak Bottyán Wartig László, Tóth János, C. Szabó Péter összeállítású gárdáját, akik a második helyen végeztek. Ferenc, a millenniumi em­lékbizottság tagja, a hang­verseny kezdeményezője. — Évtizedeken keresztül hozzá­szoktunk a formális, szinte tartalom nélküli, „Május 1.”­­típusú állami ünnepekhez. P e­­dig a magyarság ezer évére méltó módon illene emlé­kezni, és most itt a remek al­kalom. A hangversennyel Döntés született, a képviselő­­testület áldását adta a Pákolitz­­szobor felállítására a városi mú­zeum udvarán, a Jámbor Pál Társaság javaslatának megfele­lően. A szobor (a gondolat és az alkotás megszületésről ko­rábban már írtunk) egyelőre Farkas Pál szekszárdi szobrász Hamarosan valószínűleg hal­lunk is. Nem mintha eddig sü­ketek lettek volna a VMK mo­zijának látogatói, hang is volt, csak éppen nem a legkorsze­rűbb minőségben. Ha minden igaz és az istenek (no meg a náluk is nagyobb hatalom, a magas önkormányzat) is úgy akarják, a közeljövőben a legkényesebb igényeket is kielégítő, tizenhat csatornás digitalis hangrendszert kap a színházterem, amely heten­te, szerdán, pénteken és vasár­nap este a paksiak közkedvelt mozijaként fungál. A ház költ­ségvetését mindenestre elfo­gadta a képviselő-testület, és ebben szerepel a két és fél mil­liót kóstáló berendezés, amely a több mint húsz éves cseh­szlovák (hol van már az or­szág?!) hangosítást lesz hiva­tott felváltani. Merthogy a mo­zi bizony megérdemli, lévén az egyeden gazdaságilag sike­res „ágazata” a VMK-nak, így kapcsolatban meg kell említe­nem a szólóénekes, Kun Ág­nes Anna nevét, hiszen gyö­nyörű hangja van, igazi él­mény őt hallgatni. Szólista­ként közreműködik Tóth Kyra hegedűn, Strucz And­rás csellón, illetve Könözsi László hegedűn. A hangversennyel — ameny­­nyire lehet — inkább a fiatalo­kat szeretnék megnyerni. A programot már eleve népsze­rű, közismert zeneművekből igyekeztek összeállítani. Hall­ható lesz többek között Vi­valdi, Bach, Bizet, Beetho­ven, Mozart — egyszóval ér­demes lesz meghallgatni. műtermében várja április 11 -ét, mert az avatásra a Költészet Napján kerül sor. A portrét (mint az a mellékelt fényképen is látható) itt tekintette meg Pákolitz István özvegye, Ga­bi néni, aki szerint az alkotás csodálatosan adja vissza férje vonásait, személyiségét. aztán a hangosítás árát már réges-rég megkereste. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer a Duna mozi a Marx térén. A Tőke szerzőjének nimbusza időközben alapo­san megkopott, olyannyira, hogy nem csupán az általa ki­talált szocializmusnak neve­zett üzlet zárt be, de a tér is visszavette hajdanvolt nevét, ami teljesen helyénvaló. Más kérdés, hogy a rendszerválto­zás idején, 1991-ben a mozi is bezárt, ma már egy kisegyház (?) imaterme található a he­lyén. Megszűnt a Moziüzemi Vállalat is, ezzel együtt a film­vetítés a művelődési házban, pedig itt premier előtti mozi volt. A nézők ebbe nem nyu­godtak bele, ostromot indí­tottak az újrakezdésért. Siker-Vajon mi a közös a Szeren­csekerék, a Friderikusz Show, az Esti Showder Fábri Sán­dorral, a Lottóshow és a Ze­neszombat című műsorok­ban? Hát persze, megvan! Mindegyik műsorban fellé­pett már a Cotton Club Singers énekegyüttes. Az 1995-ben alakult, ám jelenle­gi formájában csupán két éve működő együttes a szoprán, alt, tenor, basszus klasszikus felállást választotta. A mai magyar zenei életben az is csodának számít, hogy élőze­nélésből ilyen sokáig fenn tudtak maradni. Az eltelt öt év alatt sikert sikerre halmoz­tak. Repertoárjuk elsősor­ban a jazz és a swing zené­re épül, de hitelesen szólal­nak meg más zenei irányzato­kon belül is (például: magyar slágerek vokális feldolgozá­sa). 1999 decemberében megjelent harmadik lemezük, a „Vokálpatrióták” is ezt a sokszínűséget tükrözi. Swing, bossa nova, portugál népdal, blues, és boogi woogi béké­sen megfér egymás mellett, és egy kerek, örömmel hall­gatható egészet alkot. Nem csoda, hogy 1998-ban meg­kapták az év legjobb Jazz­­zenekara kategóriájában az Emerton-díjat. Ez a négy tehetséges fiatal 2000. március 6-án, a paksi művelődési központban kon­certezik. A fellépés egy kicsit olyan lesz mint a hazatérés, hiszen az együttes egyik éne­kese és vezetője — László Boldizsár — városunk szülöt­te. — Boldi hat-hét évesen már önállóan elment a zeneiskolá­ba — emlékezik az édesany­ja. — Fél év múlva hangszert rel. Akadt egy lelkes csa­pat, Hefner Erika vezeté­sével, akik kis változással azóta is együtt dolgoznak. Az első előadás 1992. április elsején egyáltalán nem áprilisi tréfává sikeredett, a Robin Hood ment, Cevin Costner­­rel, nagy durranás volt, telt házzal, kétszeri prolongálás­sal. Hasonlóra azóta is akadt nem egy példa, gyakori a telt hát, így az átlag is el­éri a hatvan százalékot. A Dunántúl 14-ik mozija a pak­si, csak a megyeszékhelyek, nagyvárosok előzik meg. Ta­valy ötmillió nyolcszázezer forint volt a forgalom (ennek valamivel több mint fele persze a költségekre kell, de így is siker anyagilag is) és nem ez volt a legjobb év. A kellett választani, és ő határo­zottan kiállt a trombita mel­lett. Újabb fél év múlva a ze­neiskolai tanára üzent, hogy tehetséges a fiú és beven­né a fúvószenekarba a húszon-, harminc-, negyven­évesek közé. így kezdődött. Az általános iskolai és a gim­náziumi évek alatt is folyama­tosan járt zeneiskolába. Érettségi után Gerjenben ta­nított, de volt statiszta a kecskeméti Katona József színházban is. Majd a Szín­­művészeti Főiskolára jelent­kezett, ahol a 600 felvételiző­ből bekerült a legjobb 30 kö­zé. A harmadik rostán azon­ban sajnos kiesett. Ezután a Gór Nagy Mária Színi­tanodába kezdett el tanulni. Mensáros László, Koltay Róbert, Pogány Judit taní­totta. Közben Sík Olgánál tanult énekelni, és már ott ki­tűnt, hogy Boldinak jó hang­ja van. Aztán Olga néni biz­tatására a Táncdalfesztiválon is elindult. Az együttes magja Olga néninél találkozott, s ekkor dőlt el, hogy Boldiból elsősorban énekes lesz és nem színész. Volt Edvin, a Csárdáskirálynőből; Tony, a West Side Story-ból, rajzfil­mekben énekhangja volt Dimitrijnek az Anasztáziá­ban, a hercegnek a Hüvelyk Pannában, és volt egy ap­rócska szerepe Koltay Ró­bert filmjében, a Szambában is. Aki március 6-án este el­látogat a művelődési köz­pontba, az meggyőződhet arról, hogy a Cotton Club Singers koncertjei nem vé­letlenül töltötték meg a Bu­dai Parkszínpadot és a Kongresszusi Központot. legnagyobb siker a Titanic volt, 1998-ban. Érdekes vi­szont, hogy nem az amerikai filmek viszik a prímet, ezek könnyen kiszámítható fordu­latokkal élnek, előbb-utóbb ráunnak a nézők. Kedvelik viszont a kelet-európai mo­zit az utánozhatatlan hu­morért, poénokért, nagy siker volt például az Ivan Csonkin vagy a jugoszláv Macskajaj, de biztos a telt ház magyar filmeknél is, mint a Sose halunk meg, vagy a Szamba példája mutatja. A mozi tehát népszerű, első­sorban a húszas — harmincas korosztály körében. Azért szükséges az új hangberende­zés, hogy az is maradjon, mert egyébként „film­múzeummá” válik, hiszen a forgalmazók írják elő a köve­telményeket, az új filmsikerek csak korszerű mozikba kerül­hetnek. Szobor a múzeum udvarán Nézünk, mint a moziban

Next

/
Thumbnails
Contents