Paksi Hírnök, 2000 (12. évfolyam, 1-50. szám)
2000-12-21 / 50. szám
2000. december 21. 9. oldal AUTÓKÖLCSÖNZÉS Személyszállítás bel- és külföldre autóbusszal. Keressen, hívjon minket! Személygépkocsi és mikrobusz kölcsönzése 8-tól 18-ig Tel : 20/9- 436-775 Cím: Paks, Kosár u. 22 JUMBO BT. AUTÓ EXTRA A 3M fóliák hivatalos telepítője. Fólia autóra, épület- és kirakatüvegre. Hő és fényvédők, betörésvédő biztonsági fólia. Új címünk: Paks, Tolnai u. 17. (a Suzuki Barta udvarán) Tel./fax.: 75/421-331, 06-20/96-53-726 Használt japán robogók garanciával. Kulcsmásolás, öngyújtótöltés, serlegárusiítás, névtábla-készítés, gravírozás autóüvegbe is! Paks, Dózsa Gy. út 100. Tel.: 06-30/267-85-83 75/314-422 Gyermek pulmonológus Gyermektüdőgyógyászati magánrendelés Allergologiai kivizsgálás légzésfunkciós vizsgalatok, krónikus légúti betegek gondozása kedden 8-12 óráig. Dr. Bene László szakorvos Tamási, Dózsa Gy. u. 18-22., Rendelőintézet. Bejelentkezés: 74/471-211, 06-20/9753-091 VILLAMOSSÁG Villanyszerelési anyagok választéka cégek és magánszemélyek részére. Nagyobb tétel esetén rendkívüli kedvezmény! Ampervill - Paks, Szent István tér (a buszmegállónál). Tel.: 75/421-772. V BÚTORSZÖVET ÉS HABSZIVACS Lenvásznak, plüssök, szövetek, szivacsok nagy választékban, kedvező áron Paks, Tolnai út 133. (a Mentőállomás mellett) Tel.: 75/313-821 06-20/9309-361 KEGYELET PANTAR ■7S* Gép Kegyeleti \ / Szolgáltató Bt. ' Paks, Kálvária u. 2. tel.: 75/311-065, ügyelet: 06-30/9363-255. Teljes körű szolgáltatással állunk ügyfeleink rendelkezésére. Boldog virradat. Hogy várta, hogy leste! Órák óta éberen lapított testes dunyhája alatt, múlatta az idót; hallgatta az alvók szuszogását, a macska álmosító dorombolását a kemence felől s a szelet, amint padlásukon járva vígan füttyentgetett. Odakint szól már a kakas, varjak elnyújtott károgása haitik, s mintna vastag függönyt akasztanának le a kicsi ablak elöl, úgy tör magának utat a pirkadat. A kis legény bátran nyújtózik, mert anyja is mozdul, hallani, amint mezítelen lábával csoszog a földes szobában: sercen a gyufa. A kisfiú fejét emeli, nem szól, kitartóan néz, az anyja megérzi, feléje fordul s menten közelít.- Hát ébren vagy, Istvánka? A kisfiú hevesen bólint és sürgetően kérdez:- Ugye, meghozza a Jézuska a két lovat meg a kicsi szekeret? Az asszony szája elé kapja kezét, hogy ne üssön zajt, s úgy kuncog.- Uram-teremtöm, micsoda konok fajzat vagy. Apád fia! A fejedbe vetted azt a parádés kocsit és nincs nyugtod tőle. Hozza. Ha jó leszel, biztosan meghozza. Jó fiam vagy te nékem, Istvánkám? - kérdezi szelíden, s fia ágyára ül. A legényke sietve hadarja, hogy ezután, ha kell, egyedül megy be Györkönybe, a boltba, es hogy hasznosságát bizonyítsa, sebesen öltözni kezd. Viseletes nadrágba, ingbe, kabátkába, posztó csizmába bújik, fejébe nyomja apja gyerekkori, kopott kucsmáját.- Vetek a jószágnak - bökken, miként reggelente az apjától hallja. Az asszony szíve táján bizsergés kél, amint a fiát figyeli, azt a kicsi, sudárba szökő, kedves csemetét. Csak ügyesen okosan, kisfiam. Dermesztő a hideg. A kislegény, önmagát a zimankóhoz szoktatni megáll kicsit az eszterhéj alatt, egy pillantást vet a szalonnát csipegető cinkére, majd - mint a komoly-komor tanyasi gazdáktól látta - köp, s a magtárba indul. Mér az eleségből, nyitja a baromfiak ajtaját, vet nekik, mustrát tart fölöttük. Befelé indulna, de füléhez ér az istállóból a kecskék mekegése.- Fáni, Fáni te, lép a professzorszakállú állatok közé: jó legyél! De mit tegyen még, hogy jó legyen? Nosza, a gémeskúthoz megy, vizet húz, teletölti a vödröt s melegedni sem a konyhába megy, belép a kecskék mögé az istállóba. Kopott kucsmája alatt egymást űzték a gondolatok. Az a szekér, az a szekér! Majd a téliszünet végeztével eldicsekedhet a jó komának, hogy gazda lett, hisz' fogata, lova, szekere van. Az istállói jászol alatt, ahol tavasszal a pulykák költenek, ott lesz a kocsiszín. Onnét indul majd haj-Paksi Hírnök Paks város és a környék lapja nalok-hajnalán ostort pattogtatva szántani, vetni, félidőben famunkára, zúzmarás fatörzsekért a közeli erdőbe. Mennyi terv, mennyi- Ha itt jár, majd bejön. Hidegje van neki odakint. Az asszony oktatón szól:- Kisfiam, a fekete tyúk a léckerítésre szállt, befelé Varga S. József: Régmúlt karácsony reménység a gyermeki arcon. Bogárszeme kikerekedik, pirosság üli meg az arcát, ahogy láthatatlan lovaira szól: gyí, Fecske, gyí Sárgái- István, Istvánkám, merre vagy? Megrezzen; az anyja hangja. Jövök - kiáltja, s lehuppan a jászol széléről. Az anyja dicséri, simogatja, s az elmenö apa után mutat. Ha nagy leszel, olyan légy. A legényke az apja után mered, nézi a magas, csizmás, széles vállú embert, mélyen agyába-szívébe vési azt a fogyo, majd eltűnő alakot s kicsit megindult hangon mondja: Olyan leszek. De tűnődésre nincs idő. Ma lesz szenteste, s annyi a dolog, hogy még. Pulykát vágni, odafenni a töltött káposztát, takarítani, tüzelőt behordani, havat söpörni, fenyőfát díszíteni. Az aszszony hallgat erről, Istvánka úgy tudja, ma a Jézuska jön hozzájuk, ő hozza a csengőt, szarvasok vontatta szánján a pár falovat, a kicsi szekeret meg az ezüstdiós karácsonyfát. Segítesz-e, kisfiam? Istvánka ugrásra készen:- Mindent, amit kell. Peregve száll a délelőtt, majd távoli harangszót sodor a szél a havas puszta felett. Gőzölgő leves előtt ülnek, a pirosra fűtött kályhán vasfazékban duruzsol a víz, s odakint megzörren valami, majd különös, soha sem hallott, rekedt hang hallik s a kisfiú fölugorva kiált:- Megjött. Biztosan megjött, hallom a szarvasok szuszogását.- Dehogy - csitítja az anyja - estére ér ide, mert messziről jön. Az Óperenciás tengertől, a hósapkás hegyek felől. Istvánka elcsodálkozik. Ilyesmikről csak a mesékben hallott, dombot sem látott még. A legnagyobb vízben tavaly nyáron gyönyörködött, amikor zápor után az udvar mélyén összegyűlt a víz, s testvéreivel hajóst játszottak a mosóteknőben. Az asszony mégis feláll, kötényét igazítja, az udvarra lép, kis idő múltán fehéren tér vissza. Meghal valaki - súgja. - A halál jár a tanya körül Istvánka nem érti, s megriad: nézett és olyanformán tett, mint amikor a kakas szól.- Nem az - nevet rá Istvánka - a kakas kukorékol, nem a tyúk.- De,néha a tyúk is úgy tesz. És amerre néz, ott meghal valaki. Különös dolgok, álmélkodik Istvánka. Hogy is gondolhatna ö hét esztendejének talajáról az elmúlásra? Messzibe vivő út előtt áll, s ugyan, mihaszna törődni vele?- Tegyük a dolgunkat - töri meg a csendet az asszony. Fiát magára hagyja, titkon a kamrába lép diót ezüstözni, maga pörkölte cukrot csomagol színes papírba, s az őszről őrzött legszebb almákra fehér cérnát köt.- Hallja, édesanyám? - a kisfiú meredten áll a csukott kamraajtó előtt.- Mi az, kisfiam? - perdül hozzá a másik.- A Jézuska. Most hozza a falovat, a szekeret meg a karácsonyfát. A Csipketanya felől jön, hallom a csengettyüszót. Az asszony is felül s csakugyan, csengő hangját tereli tanyájuk felé a szel. Kötényét maga elől kapva kiperdül az ajtón, s meg sem áll a behavazott útig. A férjét lesi, a férjét várja, elvégre alkonyatba fordult az idő, biztosan ő jő, avagy a nagyobb gyerekeket hozzák lovasszánon a Balogh tanyáról. De sem az egyik, sem a másik. A szán a tanya elé húz, megáll, s komor férfiak vackolják ki magukat durva pokrócok alól, toporognak, köhécselnek, párát es cigarettafüstöt fújnak.- Jó napot! - köszön az asszony fennhangon.- Inkább mi kívánnánk neked, - szól sejtelmesen a szíjas aszalódott öregember.- Hogy értsem? - bökken az asszony gyanakvón.- Nézzed, lányom, úgy mondom, ahugyan vöt. Odavoltunk Ferenc öcsénkkel, a pároddal robotra, a kenderföldön. Dolgoztunk, kényszeredetten dolgozgattunk oszt láttam én rajta, valóságosan láttam, hogy roppantul bántja a robot. ..Hogy ötét szent Karácsony Ünnepén kötelező munkára parancsolták a téeszcsétől, hogy pont ötét, akinek négy gyereke van. Egyszer osztán valami nyikkanás félét hallottam, nem többet. Odakapom a tekintetemet, hát ott fekszik szegény kinyújtózkodva. Kaptuk a lovakat, vágtába mentünk az orvosér’, de má’ az se tudott segíteni rajta. Az asszony mindent ért, mondhatni, nem érte felkészületlenül a halál. Persze, hogy nem, mert látta, s a tanúja volt annak, mit kellett férjének elszenvednie azért a néhány hold földért, amiért kimondták rá, hogy kulák. A kisfiú beléhallgatott a csendességbe. Honnét érthette volna a fül számára különös szót magát? Ni, pillog szaporán, mily nagy a csend, s milyen furcsák a kutyák, mintha valamennyit kútba vetették volna, s onnét ugatnának, mély hangúak mind.- Velünk gyön? - kérdezte a tuskóforma férfi s az aszszonyra nézett. - Bevisszük Paksra, mert hogy ott van a férje kiterítve.- És Istvánka? - riadozott az asszony.- Jön az is, - hangzott.- Nem - sikkantott. az asszony - maradjon. Úgy lássa immár örökre az apját, ahogyan reggel látta - a fiához beszél - eredj be, és játszódjál szépen a falovakkal és a kicsi szekérrel...- Háthiszen - ellenkezik a kisfiú - még meg se gyött a Jézuska ... Az asszony betereli a gyereket, konyha csendjében magához húzza s kemény arccal beszél:- Ha egy bánatod van, kisfiam, legyen gyorsan még egy. Egyszer ezen is túl köll esned. Én vagyok a te Jézuskád, én magam. Én vettem meg néked a falovakat a kicsi szekérrel, én díszítettem föl a karácsonyfát, ládd-e, ezüstös az ujjam a diószínezéstől. Elhallgat. Később előhozza a karácsonyfát, szekrény mélyéről a játékfogatot, majd sietve felöltözik, mindenből feketét vesz. Távolba vész a csengettyűszó, s a kisfiú magára marad. Fekete kutyájuk kiül a tanya elé, a behavazott útra s arra néz, amerre a gazdája reggel ment. * * * Hosszú évek teltek el azóta. S most arról beszélgetünk, ki, mikor és hogy vált felnőtté. Istvánt, a hajdani Istvánkát kérdezem:- Te mikor?- Akkor, azon a régmúlt karácsonyon. Minden megváltozott, azóta a karácsonyok is mások, hiába fűtöm pirosra a kályhát - nem fejezi be, maga elé réved s biztosan azt hallja, hogyan vonyít tanyájuk előtt az a regesrégen enyészetté lett, fekete kutya.
