Paksi Hírnök, 2000 (12. évfolyam, 1-50. szám)

2000-01-13 / 1. szám

2000. január 13. m Paksi Hírnök PAKS VÁMOS ÉS A KÖRNYÉK LAPJA Negyvenöt perc szórakozás Olvasónk nem téved, ha a negyvenöt percró'l a tanórára asszociál, a „45 perc” című újság ugyanis diáklap, a Paksi Iskolapolgárokért Kerekasztal Egyesület kiadványa. Eddig két lapszám jelent meg októ­berben illetve novemberben. Ahogy azt az újság egyik szer­kesztőjétől, Márítus Zalánló\ megtudtuk: a decemberi­januári összevont számra sem kell sokáig várni.- A polgármesteri hivatal kulturális bizottsága pályáza­tán nyertünk hat lapszámra elegendő pénzt. A 45 perccel a középiskolás réteget céloztuk meg, a terjesztés is a három középiskolában és a katolikus iskola gimnazistáinak körében történik. Szeretnénk felkelteni a fiatalok érdeklődését, cé­lunk, hogy idővel ők vegyék át a lap irányítását a cikkek meg­írásától a szerkesztésig. Mi biztosítjuk az anyagi hatteret és a technikai feltételeket. Talán az állandó rovatok a legnépszerűbbek: a Tabuk nélkül című oldal, ami olyan témákat boncolgat, amelyeket nehéz otthon megbeszélni. Az Új arcok a katedrán a paksi iskolák új tanárait mutatja be, a Diákhumor és a Diák arany­köpések pedig mosolygós per­ceket szerez az olvasónak.- Az újság egyenlőre 400 pél­dányban, 12 oldalon jelenik meg.- A fiatal szerkesztők úgy tervezik, hogy tavasszal új pá­lyázatot nyújtanak be a kultu­rális bizottsághoz, amelyben mellékelni fogjuk az addig megjelent lapszámokat. Ha nyernek, bővíteni szeretnék mind a terjedelmet, mind a lap példányszámát. Kell-e félnünk az agyhártyagyulladástól?- Nincs fertőző gennyes agyhártyagyulladás Tolna megyében - oszlatta el a félelmeket <f(\ Brázay Lász­ló, az ANTSZ megyei tisztifőorvosa. Bár napvilágot látott, hogy december 31-től a szekszárdi kórház fertőző osz­tályán fekszik egy ötvenéves férfi agyhártyagyulladással, de Egy helyen nem szól a sziréna Pakson Sikerrel zárult az év első sziré­na próbája. A paksi atomerő­mű 30-km-es körzetében lévő polgári védelmi szirénák műkö­dési próbáját gz előző évnek megfelelően minden hónap első hétfőjén végzi a polgári védelmi parancsnokság. A fiat másodpercig tartó „morgató” jel január 3-án, Pakson csupán egy helyen nem szólalt meg. Képviselő­­testületi ülés lesz Előzetes információink szerint január 20-ára hívja össze Bor Imre polgármester a város képviselőit. Az előter­jesztés-tervezeteket már postázták, hogy a képvi­selők a tervezetet véle­ményezni tudják, és így indítványaik a végleges előterjesztésbe még be­épülhessenek. A tervek szerint a tes­tület többek között felül­vizsgálja a Szervezeti és Működési Szabályzatot, illetve a polgármester javasolja az önkormány­zat gazdálkodási rende­leté helyébe lépő új ön­­kormányzati rendelet megtárgyalását. az úgy tűnik nincs össze­függésben a kalocsai és a szabadszállási megbetege­désekkel- A szekszárdi meg­betegedést egy más típusú baktérium okozta - jelentette ki a főorvos. A beteg jól van, és azóta - a híresztelésekkel ellentétben - a megyében nem észleltek ilyen megbetegedést. Dr. Brázay László szerint természetesen az agyhártya­gyulladást is, mint a legtöbb cseppfertőzést, komolyan kell venni. Nem árt fokozottan odafigyelni a higiénés elő­írásokra, és ha magas lázzal, Az egyik kismama, Varga Éva keresett meg azzal a kéréssel, hogy a lombikbé­biknek szerezzünk örömet ha tudunk. - mondta Dömötör Lászlóné, az alapítvány kép­viselője. - mint az az ajándé­kok átadásakor kiderült el­kelt a paksiak segítsége. Bár az országos médiumokban sokat hallottunk a négyes ikrek számára felajánlott se­­gítségekről, bizony ottj áriunkkor azt tapasztal­tuk, hogy nem vitték túlzásba az ígéretek megvalósítását Üj ruhát kapott a paksi bí­róság épület, olyannyira, hogy még a tárgyalótermek recsegő-ropogó parkettáit is kicserélték. Reszkethetnek a törvényhozás elé került vád­lottak és tanuk egyaránt, mert ezáltal még a terem akusztikája is kiváló lett, s még a ki nem mondott gon­dolatokat is tisztán lehet ér­teni a fehére meszelt falak között. A látogatókat új vi­zesblokk, impozáns irodabú­bőrkiütéssel, fejfájással küsz­ködik valaki, azonnal fordul­jon szakorvoshoz - hívja fel a figyelmet a vezető. Tóth Ferenc országgyűlési képviselő a paksi ANTSZ -nél tett látogatásakor szintén meg­erősítette, hogy nincs járvány, ám lapunk kérdésére elismerte, hogy városunkban valóban volt egy megbetegedés. Ez azonban még december elején történt, ami sajnálatos módon halállal végződött. A képviselő úgy tud­ja, nem az a baktérium okozta a megbetegedést mint a laktanyák­ban. Tóth Ferenc tájékozódott vázolta röviden a tényeket a képviselő. Egy hónapra ele­gendő pelenkával, babaápo­­íási cikkekkel, bébi holmik­kal lepte meg a Mihálylovics családot a paksi Köldökzsi­nór Alapítvány. A 30 m2-es lakásban elő - a négyes ik­rek megszületésével - immár hatfős család örömmel vette át a közel százezer forint ér­tékű ajándékcsomagot. A négy bájos kis teremtés mosolya köszönte meg a gyors segítséget az atomváros küldötteinek. torok várják, az ott dolgozók biztonságát pedig a füstjelző, a riasztó, és a mágneses be­léptető ajtó vigyázza majd. A több millió forintos beruhá­zással átvarázsolt épületben néhány napja ismét megkez­dődött a munka. Ügy tűnik, hogy az épület szépsége nem jelent vissza­tartó erőt a törvényszegők számára, mert a bíróságon már most sincs hiány ügy­iratokból. A ki nem hirdet, azt elfelejtik. Pelenkával Mohácsra Reszkessetek betörők! 7. oldal Varga S. József: Nászéjszaka Tagadhatnánk, hallgathat­nánk róla, de minek? Háromszáz ember, a násznép a tanú rá: az új­donsült férj berúgott. Be. De enyhe a kifejezés, mert nem túlzás azt írni: gyalá­zatosán leitta magát. Ak­kor kezdett gyanússá vál­ni, amikor a prímás kezé­ből kikapta a hegedűt, ho­­lott annak előtte legfönnebb látomásból ismerte a szárazfát. S hogy a hegedű De csinált mást is. Odaper­­dűlt' örzsei n é n i I elé, táncra kérte - ment is az öregasszony örö­mest -, s midőn már por­pamacsok lobbantak lábuk körül, heves udvarlásba kezdett, s már-már köny­­nyeket eregetve emléke­zett a múltra, amikor Juli néni Juliska volt csupán, erős, testes, feszes alakú, férfiszemet magára terelő lány. Fájdalom: az új férj minderre aligha emlékez­tetett. Ha jól számítjuk, éppen ötvennyolc eszten­dővel fiatalabb a néniké­nél.- Ebből elég - toppant hozzá menyecsketánchoz öltözött asszonya, s szép szemével a násznagyokat kereste. Jöttek, loholtak szapo­rán, mondhatni úgy von­szolták ki a sátor alól a nap hősét, a víg kedélyű prímás tust húzott, két öregasszony magasba ve­tett karral hajolgatott. A násznagyokat rongyként húzott terhüket a nászágy­ra emelték, de soha na­gyobb baj, mert az az ágy s az az éjszaka már régen nem tartogatta nekik azt, amit szülőiknek, nagyszü­lőiknek, annak idején.- Gyönyörű alak vagy - korholta a férjét az asz­­szonyka —, ezf a gyaláza­tot, jóságos ég - sopánko­dott vénasszonyosan - de azért nincs benne harag, mélyről jövő düh, hisz hogy is tudna úgy érezni máris az iránt, aki mától fogva párja, a férje. Türelemmel kihámozza a párját a vőlegényruhából, ingből, pizsamát húz rá, eloltja a villanyt, vetkőzni kezd, s kicsit hallgatja még, hogyan szuszog a férje. Igaz, hogy e perc­ben, gondolja megbocsá­­tón, egy gyalázatos em­ber, de mégiscsak a férje, s ez mindenre feloldozás. Csend, csak az óra jár. Hajnaltájban, sötétben, amikor még a kakasok is hallgatnak, csak a sátor felől árad lanyhulatlan erő­vel a muzsikaszó, az ifjú férj felriad. Fogalma sincs, hogy hol van, az ágyról a fal felé akar leszállm, ké­sőbb benyit a hármas­szekrénybe, feldönti a fo­telt, s mivel hogy ki kell mennie, remegő kézzel tapogat maga előtt. Nehe­zen a konyhába lép, onnét a tornácra, annak szélén megáll, hátát az egyik osz­lopnak veti, s teszi, amit tennie muszáj. Szinte futó­lépésben menekül az ágy­ba. Néha-néha nagyot lep, megbillen, de oda se neki, máris megcirógatja arcát a szoba melege, s mint tü­relmes tojogalamb, úgy tipeg a fekvőhelye felé, hogy annál megváltóbb legyen a kinyújtózás. A paplanhoz nyúl, s menten megérzi alatta az asz­­szonyt, pillanatra a vér is felbuzog benne, hamarost bebújik, de amint a másik­hoz simul, erejét veszi a kótyagosság. Virrad. Az asszonyka szemét nyitja, s perc telik el, amire rádöbben, mi a baj. Baj? Persze, hogy baj. Félig üres ágy, mert hogy egyedül van enne. Még az ágy alá is benéz, nem bu­­k o t t - e oda a ^gyalázatos állapotában az a haszonta­­an, de semmi és semmi.- Itthagyott - hiába ta­karta tenyerével száraz ajkait, kibuggyant belőle a szó. - Ez nem igaz, ez nem lehet igaz. Végem van - pottyant ki belőle szó szó után, s hiába pró­bál ellentállni, vasmarkával torkon ragadja a szomorú­ság. Töpreng, vívódik: „De miért kellett a nagy felhaj­tás? Hogy még jobban megtiporjon, hogy min­denki rajtam nevessen?" Rátör a sírás, rátör a zo­kogás, magában máris képeket lát, egy felismer­­hetetlen kispadot, amint kigúvadó szemmel, ajku­kon torz, kárörvendő vi­­gyorral összesúgnak a há­ta mögött. Nem hozza ma­gát ülőhelyzetbe, sebté­ben lependerül az ágyról, s agya máris öngyilkosság lehetséges módozatai kö­zött válogat. Majd a kút, gondolja megadón, de gyorsan magához kap: az ugyan nem, éve már, hogy bevezették a vizet, s épp elég volt, amíg a víz kere­kes forrását betömködték. lyiéreg, villan fel benne. Úgy, úgy, bólogat heve­sen, az lesz a legjobb. Van a háznál bőségesen vegyszer, és ő pontosan tudja, melyik a legerő­sebb. Pongyoláját szorosra kö­ti, haját hatrasimítja, arcát felveti, s oly magasról te­kint máris a nehéz levegő­jű szobára, mint akinek mindez emlék, elfelejtett múlt csupán. A konyhába lép. Hm, hm. De előtte egy falat nem árt, gondolja, odamegy a konyhaszek­rényhez, a kenyérért nyúl, s e pillanatban furcsa zsib­badás moccan a hátán. Hátranéz, mert dédapó fütyülős horkolását hallja. A szegény, a szerencsét­len, gondolja szánón az asszonyka, vénségére ilyet kellett megélnie, s ha eddig derékul bírta is ma­gát, ez a gyalázat biztosan sírba veti. Fájón rámered, s ab­ban a pillanatban két­ségbeesve zárja nyílni akaró ajkait. Feltörni ké­szül belőle a nevetés. De perc múltán, hiába próbál a csendre vigyáz­ni, kirobban belőle a ka­cagás, görcsösen, hátat jörbítőn, és könnyeket akasztón. Hisz' ott az ő drágalátos férje, ott! Ha­nyatt fekve, tatott szájjal hortyog a közös paplan alatt, s hatalmas tenye­rében olyan a kicsi, tö­pörödött, ősz konyabaj­­szú üstök, mint ősz ele­jén burkában a dió. I

Next

/
Thumbnails
Contents