Paksi Hírnök, 2000 (12. évfolyam, 1-50. szám)

2000-11-16 / 45. szám

2000. november 16. 7. oldal K ihez fordulhatnak? AUTÓKÖLCSÖNZÉS FAIPAR Személyszállítás bel- és külföldre autóbusszal Keressen, hívjon min­ket! Személygépkocsi és mikrobusz kölcsönzése 8-tól 18-ig. Tel.: 20/9- 436-775 Cím: Paks, Kosár u. 22 JUMBO BT. (. FAIPARI Kft. Mindennemű faipari mun­kák tervezése és készítése. AUTÓ EXTRA A 3M fóliák hivatalos telepítője. Fólia autóra, épület- és kirakatüvegre. Hő és fényvédők, betörésvédő biztonsági fólia. Új címünk: Paks, Tolnai u. 17. (a Suzuki Barta udvarán) Tel./fax.: 75/421-331, 06-20/96-53-726 EREDETISÉGVIZSGÁLAT AZONNAL! Finis Kft. Bölcske, Nefelejcs u. 29. 15% árengedmény! Olcsó, gyors, korrekt, pontos munka! Tel.: 75/335-425, 06-30/200-95-88 Használt japán robogók garanciával. Kulcsmásolás, öngyújtó­töltés, serlegárusítás, névtábla-készítés, gravírozás autóüvegbe is! Paks, Dózsa Gy. út 100. Tel.: 06-30/267-85-83 75/314-422 BÚTOR Egyedi tervezéssel, gyártás­sal, helyszíni szereléssel biz­tosítjuk az Ön által igényelt tér kialakítását. FAJLAPSPÁN Kft Dunaföldvár, Felső fok 9. Tel.: 75/343-006, 343-644 Gyermek pulmonológus KÁRPITOZÁS Gyermektüdőgyógyászati magánrendelés Allergológiai kivizsgálás, légzés­­funkciós vizsgálatok krónikus légúti betegek gondozása, szerdán 16-18 óráig. Dr. Bene László szakorvos Bölcske, Kossuth L. u. 7. Bejelentkezés: 75/330-346, 06-20/9753-091 Kárpitos munkák - rövid határidővel. Ülőgarnitúrák, franciaágyak, autóülések, belső kárpitok javítása, áthúzása, üléshuzatod készítése - minden típusú gépkocsi- Q'JWjkaj* hoz. Helyszíni felméréssel, rSöS T el. ;S 75/312-404, 06-30/243-0989 VILLAMOSSÁG VILLANYSZERELÉSI ANYAGOK ÁRUSÍTÁSA Tervezés, kivitelezés, HILTI fúrók és építőipari gépek kölcsönzése, non-stop anyagkiadás a környéken a legolcsóbban! Pál VILLANY Pál - Az atom város fényeiért! Paks, Barátság u. 3., tcL/fax: 75/319-239, 06-20/9281-941. Afi mindenkinél OLCSÓBBAK vagyunk! Q Villanyszerelési • anyagok teljes választéka cégek és magánszemélyek részére. Nagyobb tétel esetén rendkívüli kedvezményi Ampervill - Paks, Szent István tér (a buszmegállónál)^ Tel.: 75/421-772. ^ GYÓGYÁSZATI TERMÉKEK Gyógyászati segédeszközök, termékek, gyógynövények. GYÓGYMASSZÁZS! Bejelentkezés: 06-20/9S7J-9ÍI Cím: Paks, Dózsa György u. 40. TeL- 421-849 BÚTORSZÖVET ÉS HABSZIVACS SZEMÉLYSZÁLLÍTÁS Lenvásznak, plüssök, szövetek, szivacsok nagy választékban, kedvező áron Paks, Tolnai út 133. (a Mentőállomás mellett) Tel.: 75/313-821 06-20/9309-361 Ha kirándulni szeretne, a SCHUKIBUS-t keresse! Vállalom csoportok utazta­tását külföldön és belföldön. Gyors, pontos, megbízható! Schuckert Janos Tel: 75/313-236, 06-20/9-223-934 KEGYELET KÚTFÚRÁS aS ti* PAN TAR tSf- Kegyeleti Szolgáltató Bt. ■ Paks, Kálvária u. 2. tol.: 75/311-065, ügyelet: 06-30/9363-255. Teljes körű szolgáltatással ál­lunk ügyfeleink rendelkezésére. <^S=> Öntöző kutak készítését “ vállalom. Szalai András kútfúró. Madocsa, Tavasz u. 12. Tel.: 75/330-378 IX. Rémület a parton A detonáció moraja végighul­lámzott a békés, napsütötte tá­jon, áthömpölygött a védgáton, aztán néhány pillanatra süket csend támadt. Hosszú másod­percek telnek el, míg a víz felől felhallatszottak az első sikolyok, a segélykiáltások. A faluban mintha megérezték volna, hogy valami nagyon nagy baj történt, mert a közelebb lakók szinte ösztönösen rohantak a közeli partra. Miskei Orsolya, a néhai Gajdosig enő unokája így hallotta nagyapjáról a robbanás utáni percek történetét: ,A riagy robaj hallatára a falu­ban is kitört a pánik s szinte az egész falu kitódult a Duna­­partra. Nagymamámnak egy Aranka nevű cigányasszony hoz­ta a hírt, akinek lanya és annak vőlegénye is a hajón volt. Kifelé menet nagyanyám abban re­ménykedett, hogy férje lekéste a hajót s nem esett áldozatul a nagy szerencsédenségnek. Ami­kor megtudta, hogy nagyapám­nak mégis sikerült szinte az utol­só pillanatban felmennie a hajó­ra, már csak azzal vigasztalhatta magát, hogy a kisfiúk nem ment vele, így még van esélye az élet­ben maradásra. A környékről érkező mentőala­kulatok ekkorra már megkezdték a munkálatokat. Nagyanyámra idegőrlő percek vártak, többször végigjárta a fajszi partot, de férjét sem elve, sem holtan nem találta. Megkérte az egyik mentőbrigá­dot, hogy vigye at a túlsó partra, de olyan rossz lelkiállapotban volt, hogy azok megtagadták a kérését, mert attól félték, hogy ha meglátja férjét a vízben, képes lesz utána ugrani. Nagyanyám azonban csökönyös asszony volt, nem hagyta ennyiben a dol­fot. Elment édesapjáért és annak íséretében csónakkal átmentek a túloldalra, ahol a mentőalakula­tok között megtalálta nagyapá­mat, aki később elmesélte, hogy még a nadrágja sem lett vizes a szerencsédenség során. Rengeteg ember meghalt a robbanáskor, köztük a mar említett Aranka ne­vű cigányasszony lánya és vője­­löltje, akik éppen az esküvői ru­háért mentek volna Budapestre. Az áldozatok között volt egy másik fiatal házaspár is, akik pár hónapos kisbabájukkal indultak útnak. A kisbaba csodával hatá­ros módon életben maradt, de mózeskosarát állítólag Sükösdnél fogták ki a Dunából... ’ Bár a visszaemlékezések több ponton eltérnek egymástól, egy valami bizonyos: a mentés szinte a robajlás elükével megkezdő­dött. Nehányan úgy emlékeznek, hogy legelőször a parton horgá­szó helybéliek indultak csónakja­ikkal a bajbajutottak segítségére, mások úgy tudják, hogy a révé­szek. Ez persze nem igazi ellent­mondás, hiszen kinek jutott vol­na eszébe megfigyelni az alkalmi mentőcsapatok tagjainak ereded foglalatosságát. Legelőször egy idős bácsika (ugyan, ki lehetett az?) érkezik a roncs közelébe, pedig ladikja másra se jó, mint a partról való horgászatra, hiszen minden eresztéken alattomosan szivárog a víz. Mégis nekivág a széles folyamnak, dacolva az Se­tét fenyegető veszélyekkel. Egy terhes asszonyt és régi ismerő­sünket, Lánycsóki Hajnalkát emeli ki a vízből, aki remegve az átélt szörnyűségektől, szinte eszelősen meregeti ki a vizet a veszélyesen megtelő csónakból, mígnem a lélekvesztő eléri a túl­­art menedékét. Vízi járművek­éi telik meg a folyam tükre, egy­más után teszik partra a meg­mentett embereket. Motorcsó­nak is feltűnik, a közelben gya­korlatozó katonák érkeznek „rocsójukkal”, azonnal kikötnek a roncsnál, de már nem találnak túlélőt, így nem marad más dol­guk, mint kihalászni a vízen úszó poggyászok egy részét. A parton összegyűlt túlélők kö­zött sok a sebesült, így rengeteg dolga akad a Kalocsáról motor­csónakkal érkező tisztiorvosnak. Kockacukorra csepegtetett or­vosságot oszt a remegő embe­reknek és a kiosztott adagok számbavételéből tudjuk, hogy ez a csoport harminckilenc túlélő­ből állt, akiket mentőautók szállí­tottak a szekszárdi kórházba. Lánycsóki Hajnalkát az orvos csónakjával a fajszi partra vitték, majd egy alkalmi autó Bajára szállította, ahol a szomszédjuk­ban lakó őr. Szász Imre — akkori­ban jónevű bajai gyermekgyó­gyász - egy hét alatt olyan álla­potba hozza, hogy megszűnnek gyakori eszméletvesztesi roha­mai. Ekkor viszont polgári ruhás nyomozók, feltehetően a hírhedt AVH emberei jelennek meg ná­la, hogy töviről-hegyire kifaggas­sák a fiatal lányt. Szász doktor igen erélyes feliepésének köszön­hetően a kopók végre megértik, hogy a lány nincs kihallgatható állapotban, így egy ideig békén hagyják. De nem sokáig. Hosszú ideig bombázzák kérdéseikkel a kislányt, aztán amikor megtud­ták, amit akartak, még megfenye­getik a baleset utáni sokkból alig felépült gyereklányt: „... meg­­ígértették velem, hogy amit nekik elmondtam a balesettel kapcso­latban, azt soha senkinek nem mondom el, egyáltalán nem be­szélek a hajóról senkinek, mert különben édesanyám fogja meg­bánni...” Ugyan, hány emberrel ígértették meg az életfogytig tar­tó hallgatást Péter Gábor pribék­jei? Hogy hatásos volt a megfé­lemlítés, az biztos: közel fél év­százada a tragédiának, de még ma is sokan inkább a hallgatást választják, ha a Dömös szóba kerül. Vajon mi szükség volt ak­kor erre az „omertára”? Talán Schafer János matróz megjegy­zése a kűlcs hozzá: „...akkoriban az volt a hivatalos álláspont, hogy a Duna teljesen aknamen­tes és ez nem lehetett akna...” — vagyis csak arról lehetett hivata­losan szó, hogy ami a Dö-mössel történt, az az „ellenség” műve”, szabotázs a javából. Ne feledjük: a koncepciós perek idejét éljük, milyen jó kis forgatókönyvet le­hetett összeütni a szerencséden hajó katasztrófájából az AVH boszorkánykonyháján. Bár 1951-ben igencsak ellenőr­zött volt a tömegkommunikáció és kezdedeges a híradástechnika, a tragédia híre szinte azonnal megérkezett Kalocsára is. Ko­vács Róbert nyugdíjas igazgató tizenkilenc éves volt akkoriban és azon a napon biciklijével ép­pen a postára ment, amikor ott meghallotta a robbanás hírét. Már nem emlékszik pontosan hány óra lehetett, de délután há­rom felé járt, így felpattant a ke­rékpárra és nekiindult a meszesi útnak, majd a védgáton Fájsz fe­lé vette az irányt. Jó tempóban haladt s amikor megközelítette a helyszínt, azt látta, hogy a töltés koronáján legalább harminc em­ber álldogál es figyeli a gát olda­lában zajló esemenyeket, a sebe­sültek ellátását. .Amikor lepillantottam a vízre, már csak a hajó kiálló kéményét és orr-részét láttám, de már nem voltak rajta emberek, valószínű­leg akkorra már befejeződött az élok kimentése. Arra is emlék­szem, hogy egy egyenruhás fér­fi - nem tudom, katona volt-e, vagy rendőr — senkit sem enge­dett a part közelébe. Kérdezős­ködtem a mellettem állóktól, mi történt, de csak annyit mondtak, hogy felrobbant egy hajó, s nem tudják mitől. Eközben pe­dig a partról folyamatosan szállí­tották el a sebesülteket. Felzak­latva, nagyon vegyes érzelmekkel eltelve es nyugtalanul kerekez­tem haza és felmerült bennem, hogy halottak is vannak és mert én is utaztam a Dömössel koráb­ban, átvillant az agyamon, hogy azok a csodálatos, hatalmas, olaj­szagú gépek most víz alatt van­nak...” A fajsziak közül többen is úgy emlékeztek erre a rettenetes nap­ra, hogy a faluban rengeteg ha­lottat terítettek ki a szükség hul­laházban, legtöbbjét szinte a fel­­ismerhetedenségig összeron­csolta a robbanás, a gyűrődő fé­mek, az egymásra zuhanó gépek, oszlopok. Abban sincs semmi különleges, inkább az emberi lélek sajatja, hogy felnagyítja a megélt tragédi­át. Bár a Dömös katasztrófája minden nagyítás ellenére iszo­nyú, néhány túlélő vallomásában mégis újabb, szinte hiheteden dimenziók nyílnak. Van, aki arról írt visszaemlékezésében, hogy a bajai hídnál hálót feszítettek ki, amelynek az volt a funkciója, hogy megakadályozza a holttes­tek továbbsodrodását, sőt arról is említést tesz, hogy Baján stráf­­kocsikkal szállítottak a koporsó­kat és az emberek négyszáz ha­lottról beszéltek... Rémület és döbbenet szorított vasmarkába mindenkit s még ma is alig engedi el a lelkeket. (Kővetkertk a befejező rés% X. Epilógus: Égy hajó a\ örökkévalóság­nak. Csapai Lajos

Next

/
Thumbnails
Contents