Paksi Hírnök, 2000 (12. évfolyam, 1-50. szám)

2000-11-16 / 45. szám

4. oldal XII. évfolyam 45. szám Gyógyító művészet Nem mindennapi kiállítás megnyitójának lehettek tanúi azok, akik november 11-én 16 órakor jelen voltak Péger Jó­zsef zsúfolásig megtelt galéri­ájában. Bender Mária, vagy ahogyan a képein megjelenik, M. Bender - aki ezen a na­pon ünnepelte születésnap­ját - alkotásai találtak ideigle­nes otthonra a falak között. A megszokott világítás mel­lett elegendő volt pár szál gyertya, nogy bensőséges, me­leg fénnyel töltse meg a ter­met. A képek szinte már vár­ták, mikor mondhatják el a kí­váncsi tekinteteknek üzenetü­ket, meséiket. A három fiatal előadóművész (Wayer And­rea, Kovács Szilvia, Mohácsi Orsolya) meghitt hangulatot teremtett a megnyitóhoz. Ze­néjük - a képekhez simulva - furcsa egységbe forrasztották az alkotásokat és az embere­ket. Amint a húrok rezgése el­halt, Csordás Tímea előadá­sában a festő kedvenc versét, Shakespeare 76. szonettjét hallhattuk. Bender Mária Ozdon szüle­tett, színészkedett Egerben, két évet élt Amerikában, legu­tóbb pedig a pálfai alkotótá­borban vett részt. Művei most láthatók először Ma­gyarországon, s ezek közül négy otthonra is talált a Dózsa György úti teremben, hiszen itt készültek. Bender Mária je­lenleg a budapesti Szent Imre kórházban dolgozik művésze­ti terapeutakent. Ebbéli mi­nőségében a művészet, a fes­tés csodálatos erejét állítja a betegségmegelőzés és a gyógyítás szolgálatába - mondta (élete elsőn megnyitó­­beszédében Péger József. A képek stílusáról szólva el­mondhatjuk, hogy ezek az al­kotások sokfélék, ennek elle­nére mégis egységes gondo­latiságot sugallnak. Harmoni­kus egésszé olvadva különbö­ző hatások jelennek meg. A szimbolizmus képi világa ép­púgy jelen van, mint a szürre­­alisztikus látomások ihlette jelenetek, vagy az expresszív érzelmek. Jól felismerhetők azok a képek, amelyek közvet­lenül azután készültek, hogy a művész hazatért Amerikából: magukon hordozzák ugyanis az „amerikai lélek” képi jegye­it, s a többihez képest éppen ezért egyúttal bátrabbak, nyi­­tottabbak, életvidámabbak is. A többi alkotásban pedig in­kább a „magyar lélek” van jelen: a zárkózottság, a rejtőz­ködés, a titkolt érzelmek és a visszafojtott indulatok jelen­nek meg. Az olaj és akril képek nyu­godt magányosságot, kitömi készülő indulatokat tükröznek. Egy-egy festményen általában kevés alapszín található, ez a kevés azonban lenyűgözően sokféle árnyalatban jelenik meg. A formák csupán felde­rengenek, s inkább látomás­szerű képek lebegnek a fino­man áttetsző, fátyolos fények­ben. Máskor határozott kiál­tás, erőteljes mozdulat hasít át a levegőn, minden színfolt ér­des, kemény. Ez a kettősség egyúttal a művész sajátja, a lé­idéből fakad. A magány mindegyik mű­ben megjelenik, s ennek el­képzelhetedenül széles skálája tárul elénk. Nem is hinnénk hányféle magány van - a csendes, derűs egyedülléttől kezdve a társat követelő elke­seredett árvaságig. A művészeti terapeuta módszer: Bender Mária nyolc évvel ezelőtt londoni oktatóktól tanulta meg - ötven társával együtt - Sopronban a művé­szeti terapeuta módszert. A pszichikai problémákkal küz­dő betegek gyógyításában már régóta próbálják alkal­mazni a rajzolás és a festés — szavaknál sokkal kifeje­zőbb, „beszédesebb” - módszerét. Ezidáig nem volt megszokott, hogy művé­szek segítsék ezt a munkát. Az orvos-művész párosítá­­sú munkavégzés úgy tűnik sikeres, hiszen biztató ered­ményeket értek el. A pálfai alkotótáborban is lehetőség adódott, hogy ennek a mód­­szemek a hatékonyságát bi­zonyítsák. Bender Mária jelenleg egy régi álmát készül valóra vál­tani, ez pedig az úgyneve­zett „nyitott műterem” gondolata a kórház terüle­tén. Ide a már felépült egy­kori betegek visszajárhatná­nak, így lehetővé valna, hogy közösen alkossanak. A kü­lönféle programokon érdek­lődők is részt vehetnének, s azok is, akik olyat szeretné­nek elmondani, ami szavak­kal nem sikerül. Az alkotás során tudniillik ismeretlen mélységek, gondolatok, ér­zelmek és érzések tárulnak fel. Lehullanak az álarcok, feledésbe merülnek a min­dennapi szerepek, az emberi lélek pedig előlép rejtekéből. Nyílva: H-P8-12-Í2,1 4- 17-i2, Szó: 8-12-i2. Bútor Mintaterem j , * 7030 Paks, Dózsa Gy. út 40., i ■ jdTMl-5l5. Réndeles esetén*~—~*mRendeléskor ehirdetés méretre gyártás^# bemutatójának Nagy szövetválaszték kai 5% árengedményc várjuk kedves vásárlóinkat!1', november 30-ig! AJÁNLATUNK: sarokgarnitúrák, franciaágyak, körfranciaágyak, 3+2+1 garnitúrák, kinyithatós ágyak, fotelágyak, gyerekheverők, heverők. Paksi Hírnök Pakt váró* ói a környék lapja Díjnyertes pályázat - Pintér Anita (Bezerédj Ált. lsk.J: Miért szeretem Paksot? Amikor elő­ször hallottam a pályázatról, megkérdeztem néhány baráto­­j mat, hogy ők miért szeretik Paksot. Többféle dolgot hal­lottam, de ettől nem lettem sokkal okosabb. így hát ma­gamnak tettem fel a kérdést: Miért szeretem? És elindultam a városban. Mikor kiléptem a kapunkon, az első, ami a „miért”-re az eszembe jutott: mert nyugodt. A Malom-hegyen, ahol én la­kom, alig járnak autók — leg­feljebb motorosok, de hát az nem nagyon zavar... Nyugodt környék, de nem kihalt. Az ut­cákon mindig kisgyerekek ját­szanak, és esténként, ha a ba­rátnőmmel kutyát sétáltatunk, soha nem vagyunk egyedül. A várost tulajdonképpen ke­rületekre lehet osztani: a Ma­lom-hegy a „nyugodt”, az Óváros a „pezsgő”, ahol min­dig történik valami, és a lakó­telep, ahol mindenki minden­kit ismer. Én természetesen a „nyugodt”-at szeretem a leg­jobban, mert itt lakom. Igaz, a lakótelepen is éltem hat évig, de arra már nem nagyon em­lékszem. A második „miért” a Deák­ház körül talált meg. Szeretem, hogy ha kimondom egy idegen városban, hogy Pakson élek, senkinek sem cseng ismeretle­nül a város neve Persze, ez a/ atomerőmű miau van. És — bár ez a leghíresebb — van nak még Paksnak nevezetességei Vegyük például Deák-házat. A ha za bölcse, a ki egyezés tulajdon képpeni létreho zója élt ebben a paksi házban. Országszerte híres a Makovecz Imre ter­vezte szív alakú templom is. De a legfontosabb szerintem (ez is errefelé jutott az eszem­be), hogy van Városi Múzeu­munk, ahol a látogató vagy éppen Paksra költöző megis­merheti a város múltját és je­lenét. A harmadik „miért”: mert Pakson nem lehet unatkozni. Gyakran vannak városi prog­ramok, mint például a Villa­mos napok, a fenyódiszkó, a sörfesztivál, az augusztus 20-i rendezvények... Esténként moziba járhatunk, nyáron a strandra, télen az uszodába. Mert szerencsére a városnak van uszodája. És itt a negyedik „miért”: Paks fejlett város. Van az or­szágban több, Paksnál na­gyobb lélekszámú város, ami sokkal elmaradottabb a miénk­nél. Sokféle üzlet, butik talál­ható itt és nagyobb élelmiszer­­diszkontok is. Vannak folyó menti városok, de nincs mindenhol ilyen szépen ki­építve a vízparti sétány. Szeretek v égigmenni a vá­roson, mert min­den tiszta, és ahol csak lehet, virág van. Aki annyira sze­reti Paksot, hogy az általános iskola elvégzése után itt akar továbbtanulni, több helyi középiskola közül is választhat. És hogyan lehetne még jobb? Nagyon sok gyerek (és fel­nőtt is) szeretne megtanulni korcsolyázni. A korcsolyapá­lyát például az uszoda melletti téren lehetne kialakítani. A Pesten vagy nagyobb városban élő fiatalok gyakran járnak „plázázni”. Megépülhetne a Paks Plaza, ahol még több bolt és butik nyílna. Abban végre helyet kaphatna egy McDonald’s is. Létesülhetne Pakson egye­tem és több munkahely, hogy nekünk, akik most állunk a pá­lyaválasztás előtt, egyáltalán ne kelljen innen elmenni... Mert mi szeretjük Paksot. (Jövő heti számunkban az általá­nos iskolás kategória III. helyezett­jének, Kálya Bálintnak -Bezerédj Alt. Isk. — ay írását kö­rijük.) Felújítják a Vörösmarty üli óvodát Eredménytelen volt a Vörös­marty úti ovoda közbeszerzési pályázatára kiírt első forduló, ezert az önkormányzat új pá­lyázatot írt ki, amelynek nyer­tese a , paksi székhelyű Univer Építőipari és Szol­fáltató Bt. lett, így ők végez­­etik el a bruttó 104 milliós költségvetésű munkálatokat. A munkák kivitelezésére pályázó hat cég közül - négy helyi, ket­tő pedig vidéki székhelyű - kettőnek érvénytelen volt az ajánlata, a többieket pedig ki­zárták, így csupán az Univer Bt. „maradt talpon”. Köztu­dott, hogy az Umver 1982-tól folytat vállalkozásban építő­ipari tevékenységet, több paksi epületen „hagyták ott kezük nyomát”. Schveigert József la­punknak elmondta: már több alkalommal nyertek városi pá­lyázatot, s munkájukat min­dannyiszor elégedettség övez­te. Nem véleden, hogy megala­pozták jó hírnevüket, és a ha­tok közül ók kerültek ki győz­tesen. Az első forduló érvénytelen­ségével magyarázható tehát, hogy a kivitelezési munkála­tok később (október 18-a után) kezdődtek. Az épület bontását és aládúcolását köve­tően a szakemberek jelenleg az épület tetőszerkezetet távolít­­jak el, majd korszerűsítési, fel­újítási munkálatokat kezdőd­nek. Schveigert József érdekes­ségként említette, hogy az épü­letet két oldalról is bővítik. A toldalék-épület a jelenlegi ter­vek szerint február 20-ra ké­szül el, de a kiváló minőségű munka érdekében még a határ­idő esedeges csúszását is vál­lalják. Bizonyítani szeretnék, hogy nem érdemtelenül nyer­ték el a megrendelő bizalmát. A külső munkák végzését természetesen az időjárás is befolyásolja: ha ugyanis mí­nusz 8-10 fok alatti hőmérsék­lettel járó fagyok köszöntenek be, újabb késéssel kell számol­ni.. Értesüléseink szerint az óvo­da rekonstruálása után az épít­mény megfelel majd a legmo­dernebb európai elvárásoknak is. Minden bizonnyal olyan in­tézménye lesz a városnak, amelyre minden paksi polgár büszke lehet. Helyesbítés Múlt heti lapszámunkban a „Mozgalmas hetek a könyvtárban” című írásunk­ban sajnálatos elírás történt, melyért ezúton is elnézést kérünk. Helyesen: Szita Ba­lázs.

Next

/
Thumbnails
Contents